A babona megmérgezi a felnőttek életét, és sajnos a gyermekek sincsenek biztonságban az okkultizmus és az ezotéria csapdájától. Mátyás M. Gemma nővérrel a babonaság veszélyeiről, és ennek kapcsán a Halloweenről készült interjú a Metropolita.hu-n olvasható teljes terjedelmében, alább a főbb gondolatokat közöljük.
A babona sajnos ma is többek életében jelen van, mint gondolnánk: a mindennapok része, napi szinten. Pedig a Katekizmus tartalmaz egy nagyon komoly figyelmeztetést arra vonatkozólag, hogy ne essünk a babona vétkébe, amely lehet akár a vallásból következő gyakorlat elhajlása is, de alapvetően a vallásosság, az erős Istenhit hiányaként jelenik meg. Attól, hogy nem viszket a szemem még lehet örömöm, mert ez nem következménye a szemviszketésnek. Éppen így, az a tény, hogy adok vagy kapok pénzt nem függ attól, hogy viszket a tenyerem. Viszont ezek ,,egybeesése” hathat úgy a tudatomra, hogy elhiggyem, kapcsolat van a kettő között. Így alakul ki a babonához kapcsolódó tévhit.
Mindenféle tévtanítások, téveszmék léteznek, és azokból fejlődnek ki a babonák, majd az okkultizmushoz köthető tanok és cselekedetek: így a horoszkópok, az asztrológia, az ezotéria, a gyógyító kövek tana, a homeopátia, és még sorolhatnánk.
Az okkult cselekedetek arra törekszenek, hogy hatalmuk legyen az idő, a történelem és végső soron az emberek fölött. Amuletteket, kabalákat viselnek egyesek, hogy szerencsét hozzanak, vagy megóvjanak. Tehát mindez manapság már beépült a mindennapi életbe, de ettől még babonaság, így ezek kiteszik az embert annak a veszélynek, hogy valamilyen ördögi rontás hatása alá kerülhet. A mágia minden formája ugyanis nem más, mint az ördög segítségül hívása. És itt jön képbe a Halloween.
Halloween legendája hazugságokra épül, sőt a sátánista praktikákkal megegyezően fejlődik. A Halloween jelenség a hagyományban, a szokásokban és a kereskedelemben tudatos vagy nem tudatos boszorkánysági praktikák és rituálék sorozata. Október 31. nagyon fontos dátum nemcsak a kelta kultúrában, hanem hasonlóképpen a sátánizmusban is: „a varázslók négy szabbatjának egyike”. A katolikus mindenszentek ünnepe nem kötődik a Halloween ünnepléséhez. IV Gergely pápa vezette be 840-ben és eredetileg májusban ünnepelték, nem pedig november elsején. 1048-ban Cluny Szent Odiló apát úgy határozott, hogy mindenszentek ünnepét november elejére teszi át, azzal a céllal, hogy „trónfosztottá” tegye a „Samhain” kultuszt.
A Halloween a nagy többségnek ma azonban jó kereskedelmi trükk, a szórakozási vágy kielégítésének egyik lehetősége, az az éjszaka, amikor minden megengedett, a gyerekek szórakoztatásának is egy módja. Árucikkek, zsúrok, bulik… A gyermekek pedig fokozottan ki vannak téve a veszélyeknek gyengeségük miatt. A helyzetet persze az őket megcélzó kereskedelmi dömping is nehezíti, amely a Halloweenből divatos, eladható márkát készít esősorban a gyermekek és fiatalok számára.
Gemma nővér szerint úgy védekezhetünk, hogy elsősorban tudatosítjuk, hogy ezek veszélyes gyakorlatok. Emellett azt javasolja: válasszuk a jót. Mulatságok helyett vegyünk részt a mindenszentek-napi szentmisén, majd pedig gyújtsunk gyertyát elhunyt szeretteiért. A mindenszentek a névtelen szenteket gyűjti egybe, azokat, akik eljutottak Krisztus színének látásáig. Reméljük azt, hogy szeretteink is köztük vannak és a gyertya fényénél imádkozzunk értük. Így Krisztus fénye ragyoghatja be ezeken a napokon is életünket és oszlathatja a minket sokszor körülvevő sötétséget.