Eredeti nevén Ludwika Szczęsna 1863. július 18-án született szegény lengyel parasztcsaládban, a cári fennhatóság alatt álló Mazóviában. Szülei a jobb munkalehetőség reményében gyakran változtatták lakhelyüket. Gyerekeik iskoláztatására nem volt lehetőségük, a családon belül azonban igyekeztek a legjobb nevelést biztosítani számukra. Ludwika megtanult írni, olvasni és számolni, de anyja, gondolva a jövőjére, varrni is megtanította.
A család és Ludwika életében is nagy változást hozott az édesanya halála 1875-ben. A veszteség mély nyomot hagyott a fiatal lány életében. Valószínű, hogy ebben az időben született meg szívében az Istennek szentelt élet iránti vágy. Amikor néhány év múlva eladósorba került, több környékbeli fiatalember is pályázott a kezére. Apja oda is ígérte lányát egy tisztességes és tehetős kérőnek. Ludwika hallani sem akart a házasságról. A tizenhét éves lány bátor döntésre szánta el magát, és megszökött otthonról. A következő öt évben rokonainál lakott egy közeli kisvárosban, Mławában. Valószínűleg varrásból élt. Közben kereste a lehetőséget, hogy megvalósíthassa álmát, és szerzetesnőként egészen Istennek szentelhesse életét.
Mława ebben az időben a Honorat Koźmiński kapucinus szerzetes által alapított, rejtett szerzetesközösségek egyik központja volt. Az új hivatásformával az alapító a hagyományos szerzetesi hivatás és a világi élet összeegyeztetésére törekedett. A közösségek tagjai rejtett formában, titokban élték meg Istennek szenteltségüket, miközben a világban éltek és dolgoztak.
1885-ben Ludwika részt vett egy lányok számára szervezett, Honorat Koźmiński által vezetett hivatástisztázó lelkigyakorlaton, ahol megismerkedett az egyik közössége elöljárójával. Rövid beszélgetés után elhatározta, hogy belép a rendbe. 1886. december 8-án kezdte el a novicátust Varsóban. Három évvel később letette első fogadalmait. Szerzetesi neve Honorata lett.
1889 novemberében Lublinba helyezték egy újonnan alapított helyi közösség elöljárójaként. Hivatalosan egy varrodát vezettek, titokban pedig a városi cselédlányok között végeztek apostoli munkát. A cári rendőrség 1892-ben tudomást szerzett tevékenységükről. Váratlanul házkutatást tartottak Honorata nővér lakásában és a varrodában is. A rend szabályzatát szerencsére nem találták meg, Honorata nővérnek, mint gyanús személynek mégis el kellett hagynia a várost.
Ebben az időben kezdte meg tevékenységét Krakkóban a Józef Pelczar kezdeményezésére alapított Boldogságos Szűz Mária Testvérület, amely a cselédek és a munkásosztály erkölcsi és anyagi életszínvonalának javítását tartotta fő küldetésének. Ezzel a céllal 1892-ben menhelyet nyitottak a városban. Pelczar atya, miután megtudta, hogy Varsóban már működik egy hasonló karizmájú szerzetesközösség, megkereste Honorat atyát, és arra kérte, küldjön a menhelyükre legalább egy nővért, aki a cselédlányok közötti apostoli munkát irányítaná. Elöljárói Honorata nővért küldték az osztrák fennhatóság alá tartozó városba.
Honorata nővér 1893 tavaszán érkezett Krakkóba, s a rá jellemző odaadással látott munkához. Később két nővértársa is csatlakozott hozzá. Hamarosan kiderült azonban, hogy saját rendi szabályzatuk nem minden téren egyeztethető össze Pelczar atya elképzeléseivel. Végül Honoratában megérlelődött egy új rend alapításának gondolata. Úgy döntött, hogy Krakkóban marad, ahol Pelczar atya újonnan alapított rendjének társalapítója lett.
Klara nővér – ezt a nevet vette fel az új rendben – kivételes személyes érettségről tett tanúságot az alakuló közösség első jelöltjeként és egyben elöljárójaként. Különösen nagy gondja volt az új jelöltek kiválasztására és megfelelő képzésükre.
Klara nővér 1895. július 2-án tette le szerzetesi fogadalmait Jézus Legszentebb Szívének szolgálóleányaként. 1907-ben, a rend első általános gyűlésén egyhangúlag megválasztották általános elöljáróvá. Egymás után nyitották közösségeiket. Halálakor 15 közösségben mintegy 150 nővértársa szolgálta a legszegényebbeket.
Klara Szczęsna 53 éves korában hunyt el, 1916. február 7-én. Az Egyház 2015-ben boldoggá avatta.
Az írás a Keresztény Élet hetilap február 5-i számában jelent meg.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")