Nagy dolog a fájdalom, akkor is, ha ugyancsak keveset akarnak hallani róla. Eszköz, amely elkülönít a teremtett világtól, hogy egyesítsen a Teremtővel. Jaj lenne nekünk, ha nem volna: a fájdalom az emberiség egyensúlya.
Csak keresztreszegezetten lehetünk a lelkek apjává vagy anyjává.
Az Úr, aki sohasem szűkmarkú, ha a fájdalom számbavételértől van szó, azt mondja: „Elég minden napnak a maga baja!”
És minthogy az Ő szava nem csal, ha akarata szerint csak a mai nap gondjaira igyekszünk gondolni, gyakran megtörténik, hogy a holnapra várt nehézségek egyszerűen elmaradnak.
A végtelen sok út közül, amelyen hozzánk jöhettél, Te a fájdalomét választottad. Így hát én, mi szenvedők mindnyájan, testvéreink a világon, akiket a világ lassan-lassan elhagy, mert nem veszi hasznukat – tebenned, halálravált élet, újból fölfedezzük az életet.
Köszönöm Uram, hogy meglátogatsz bennünket a fájdalomban, mert amikor megjön, szemtől-szembe találjuk magunkat Veled. És amikor a fájdalom az úr, a lélek érzi a vonzást az isteni egyesülésre, mint valami antenna.
A fájdalmat Te teremtetted, Uram
(Részlet Chiara Lubich: Ha tüzet gyújtanánk című könyvéből.)
Fotó: Pixabay
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
