A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége veszprémi közösségének vendégeként Járai Judit külpolitikai újságíró tartott előadást az Időjel Kiadó gondozásában nemrég megjelent legújabb könyve, az Elszállt a fehér madár?– Különtudósító Amerikáról című könyve kapcsán.
Az újságírónő csaknem 35 éve áll a közmédia szolgálatában, 11 évig dolgozott Amerikában, tudósítóként pedig a Közel-Keleten, illetve Olaszországban is. A találkozó kezdetén Udvarhelyi Olivér, a veszprémi KÉSZ elnöke köszöntötte a vendéget, méltatta értékes riportköteteit, melyek főként a Kairosz Kiadó Miért hiszek? sorozatábanjelentek meg, többek között Paul Poupardfrancia bíborossal, Papp Lajos szívsebésszel, Baránszky Tibor teológussal.
Az est folyamán főként amerikai szolgálatáról osztotta meg tapasztalatait a vendég. Most megjelent könyvében leírta, hogy szereti Amerikát és szereti az amerikaiakat. Bár ez manapság nem divatos álláspont, különösen itthon, nálunk Magyarországon, mert mi, magyarok is legtöbbször azonosítjuk az amerikai politikát az amerikai néppel. Pedig az amerikai nép nagyon sokféle. Egészen eltérő vélemények vannak Texasban, mint Kaliforniában, New York államban, mint Virginia déli részén, vagy Dél- Karolinában. Különböző történelmi hagyományokat, szokásokat ápoló tagországokról beszélhetünk az Egyesült Államokban, amelyek gyakran ideológiai kérdésekben kemény vitában is állnak egymással. Sokévi tapasztalata alapján azonban hangsúlyozta: nagyszerű emberek lakják ezt az országot, csak nem New Yorkba és Los Angelesbe kell elmenni. Sajnos, a nemzetközi sajtó (közte a magyar is) általában e két központot hozza hírközelbe mint Amerikát, és közben kevés szó esik az igazi Amerikáról, amely a kisvárosok országa. Ott az emberek minden vasárnap felöltöznek ünneplőbe, és elmennek az istentiszteletre (protestáns többségű az ország). Felidézte, hogy ahol egy alkalommal dolgozott, három kicsi templom volt közel egymáshoz, s mindig tele voltak az istentiszteleteken. Minden ellenkező híresztelés ellenére elmondható tehát, hogy Amerika keresztény ország, a jelenlegi szélsőséges gyűlölködés mellett a szélsőséges szeretet hazája is, ahol az emberek buzgón ápolják a hitüket. S ehhez sokat adtak hozzá az ott élő magyarok is. Megemlítette, hogy manapság többen térnek át katolikus hitre, de a többség a protestáns egyházakhoz tartozik, s a protestantizmus meghatározó a politikai életben is. Amikor J. F. Kennedy elnökjelölt volt, ugyan felhozták ellene, hogy katolikus, mára azonban e szembenállás eltűnt, ám a protestáns vonal stabilan meghatározó maradt a Fehér Házban is.
Kérdésekre válaszolva hangsúlyozta az előadó: az a ma gyakran hallható kijelentés, hogy „nem szeretem Amerikát”, nem az amerikaiakra vonatkozik, hanem a jelenlegi politikai kurzusra. A demokrata kurzus erősen baloldali, s mindig is hajlamos volt arra, hogy szembemenjen a hittel, a történelmi hagyományokkal. Ez megfigyelhető volt az észak és dél közötti vitákban és a vallás szerepével kapcsolatban is. Ám az az agresszív politika, szinte ideológiai háború, amelyet az amerikai vezetés a saját országában a saját állampolgáraival szemben is gyakorol, ennyire még soha nem kapott utat az Egyesült Államok történetében. Az elmúlt években erősödött fel, és a demokrata kormányzathoz köthető. Joe Biden elnök – aki eléggé beteg, leépülőben van, aki, mint politikus, mindig is középszerű volt, arra ment, „amerre a szél fújta”, nem voltak önálló gondolatai – most kormánypolitikai nyomásra erőlteti azokat a liberális elveket, amelyek az azonos neműek házasságát, a genderkérdést forszírozzák, a fehérek, feketék közötti nézetkülönbséget hangoztatva rasszizmust kiáltanak. Hasonlít ez a rendszer a nagy francia forradalom idején létrejött jakobinus diktatúrára. Aki kilép a sorból bizonyos területeken – pl. oktatásban, egyetemeken, a szellemi szférában, akár az orvosok körében is –, azt kiszorítják, kikészítik. Egy nagyon fiatal, erőteljesen „marxizáló” társaság jelent meg az amerikai politikában. Milliárdosok támogatásával folytatnak kampányt. Megpróbáltak a katolikus egyházon belül is támogatókat szerezni ehhez.
– Amerika ma nekem és sokaknak eléggé riasztó és tragikus – mondta –, mert ez az ország mindig a világ egyik vezető hatalma volt, annak tartják ma is, s ily módon erős befolyása van a világpolitikára. Látható, ahogy áterőlteti nézeteit, törekvéseit Európára is.
Visszatérve kezdő gondolataihoz, rámutatott: a reményt nem szabad feladni. Az Egyesült Államok sokszínű, délen és közép-nyugaton egészen más emberek élnek, akiket ugyan az új kurzus tagjai lenéznek, „leparasztoznak”, de erős ellenállásban vannak, s alig várják e mostani ciklus végét, hogy országuk végre normális kerékvágásba juthasson egy új választás révén.
Végül egy személyes vallomással zárta gondolatait: „Azt figyeltem meg, hogy az ember minél tovább dolgozik Amerikában, annál inkább európainak érzi magát. Bár ma már sajnálatos módon Európa is változóban van, de tudjuk, több száz- vagy ezeréves emlékeink (Notre Dame, kölni dóm…) formálták Európát olyanná, amilyen lett, míg ott, Amerikában csupán alig százévesek a régi templomok. Tehát hittel valljuk, hogy a jövő Isten kezében van.”
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")