Isten áldja a tisztes ipart! Isten éltesse a 150 éves kassai iparit! Igaz, az iskola hivatalos neve ma már Szakkay József Műszaki és Közgazdasági Szakközépiskola, de így vált fogalommá az intézmény.
A magyar ipari szakoktatási intézetek közül elsőként jött létre 1872-ben – a budapestit is megelőzve – a kassai. Szakkay József főreáliskolai tanár francia és belga mintára Kassai Állami Felső Ipariskola néven alapította meg a mai iskola jogelődjét. „E tanoda célja az erkölcs törvényeit folytonosan szem előtt tartó ellenőrzés mellett, három évfolyam alatt a tanulóknak gépészeti és gyáripari tudományokban egyrészt a gyakorlati élet kívánalmainak lehetőleg megfelelő bevégzett elméleti, de kivált gyakorlati oktatást nyújtani…” – fogalmazták meg az alapítók a szervezeti szabályzatban.
Az évtizedek során a kassai ipari számtalan változáson esett át, de sikerült megerőznie rangját, ismertségét. Ma is jelentős szerepe van a felvidéki magyarság életében, hiszen itt anyanyelvükön tanulhatnak a magyar diákok. A műszaki képzésen túl mindig is fontos szempont volt az általános műveltség, a magyar kultúra népszerűsítése.
Az iskolai szellemiséget tükrözik azok a visszaemlékezések is, amelyek Szaszák György Élesztő tégelyünk: A kassai ipari című kötetben jelentek meg. Itt érettségizett a rimaszombati születésű, ma már József Attila-díjas költő, szerkesztő Hizsnyai Zoltán. Innen indult, majd villamosmérnök lett Fabó Mária, a komáromi Szinnyei József Könyvtár igazgatója. Ebben a kötetben szerepel még az egykori iparisták közül – többek között – Gábor Bertalan római katolikus esperes, szepsi plébános, Reisz András meteorológus, Gyüre Lajos író, Kolár Péter egykori színházigazgató. Egyébként a kassai Thália Színház jelenlegi igazgatója is az ipariban érettségizett, és a pozsonyi Színművészeti Főiskola elvégzése után vissza is tért ide, hiszen egy épületben működik az iskola és a színház.
Innen indult Albert Sándor gépészmérnök is, aki a kassai műszaki egyetem tanszékvezetője, később a komáromi Selye János Egyetem rektora lett. Ő sem csak tanult a kassai ipariban, de tanított is itt, sőt egy ideig vezette az iskolát. Kötődésének példás bizonyítéka tavaly megjelent könyve, A legenda nyomában.
Az 1945 utáni kényszerű szünetet követően 1950-ben újra indított első magyar osztály diákja volt Kováts Miklós, aki az iskola legendás tanára lett. Miután 1959-ben a pozsonyi főiskolán megkapta magyar–történelem szakos tanári oklevelét, némi kényszerkitérő után visszatért Kassára, és generációk sorának adta át tudását, személyes példáját tanárként, emberként. Az idén elhunyt dr. Kováts Miklós búcsúztatása kapcsán is megfogalmazódott: „…igazi pedagógus volt, a fiatal nemzedékek sokaságát nemcsak arra tanította, hogyan kell ismereteket elsajátítani, majd azokat alkalmazni, hanem arra is, hogyan éljenek igaz emberi és igaz magyar életet itt, a Felvidéken”.
Lehetne ez a kassai ipari ars poeticája is.