A kegyelem állapota

Kedves Lelkiatya! Figyelemmel arra, hogy a szentgyónás nem törli el a bűnök következményeként az ideig tartó büntetést a tisztulás állapotában, nem volna szerencsésebb, ha a gyóntató atyák minden esetben olyan penitenciát szabnának ki, amelynek teljesítésével a gyónó egyszersmind teljes búcsúban részesül, és ezáltal az ideig tartó büntetésektől is megtisztulva lehetne a kegyelem állapotában? Vagy esetleg az az Egyházunk várakozása, hogy a hitét megélő és gyakorló, de a szeretetben és önátadásban olykor-olykor bukdácsoló, bocsánatos bűnöket elkövető katolikus hívek többségére is vár valamennyi tisztulás?

Kedves Levélíró! Valószínűleg igen sok ember távozik el a földi életből olyan módon, hogy még nem egészen alkalmas az Isten világába, a végtelen szeretet, tisztaság, önzetlenség, szépség, igazság és harmónia világába belépni. Így írja a Biblia: „Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől.” (Zsolt 24,3-5) Ezért írja Pál apostol, hogy a tökéletlen, hibákat elkövető apostol „mintegy tűz által menekül meg” (1Kor 3,15). Ezért tanította Jézus, hogyha valaki nem tud kibékülni ellenfelével, amíg úton van (azaz amíg él), akkor börtönbe vetik, és nem engedik ki onnan, amíg mindent le nem törleszt (Mt 5,25-26). Jézus beszél olyan bűnökről, amelyekre sem ezen a világon, sem a másik világon nincs bocsánat (Mt 12,31). Ebből az is kitűnik, hogy vannak olyan bűnök is, amelyekre a másik világban nyerhetünk még bocsánatot. Ezért az egyház, a Biblia tanítását követve (2Makk 12,46) kezdettől fogva imádkozott az elhunytakért.

A tisztulás állapota, bár fájdalommal jár, mégis örömmel és reménnyel teli. Ahogyan Genova-i Szent Katalin írta, a tisztuló ember azt látja, hogy „a Paradicsom kapuja nyitva áll”. Közeledik minden lépéssel az előtte megnyíló kapu, Isten ölelése felé.

A búcsúk (vagyis Krisztus végtelen értékű keresztáldozatának, az egyház kegyelmi kincsestárának gazdagságából való részesedés) lehetősége mindig is nyitva áll minden keresztény ember előtt, a gyónásban kapott elégtételtől és tanácsoktól függetlenül is.