Kezdőlap Egyéb A lehetetlen ügyek szószólója – Casciai Szent Rita (1381–1447)

A lehetetlen ügyek szószólója – Casciai Szent Rita (1381–1447)

„Umbria gyöngye”, a lehetetlen ügyek szentje az olaszországi Cascia környékén született 1381 körül. Rita szülei szegény, írástudatlan, de becsületes, dolgos és istenfélő emberek voltak. Sokáig vártak a gyermekáldásra, ezért idős korukban született kislányukért különösen hálásak voltak, és Isten ajándékának tekintették. Rita gyermekkorát kis családi birtokukon töltötte, szerető családi légkörben. Szelíd, kedves és engedelmes kislány volt. Egyszerű falusi lányként korán hozzászokott a fizikai munkához. Szívesen segített szüleinek a ház körüli teendőkben és a gazdasági munkákban is. Korán felgyulladt szívében az Isten iránti mély szeretet és ezzel együtt a szerzetesi hivatás is. Amikor csak tehette, visszavonult, hogy magányosan imádkozzon. A mélyen vallásos lány végül mégis férjhez ment a befolyásos, de hatalmát kíméletlen eszközökkel őrző Mancini család fiához, Paolóhoz. Ettől kezdve a házasságot tekintette Istentől kapott hivatásának, és arra törekedett, hogy példás feleség és édesanya legyen. Házasságukból két fiuk született.

A család boldogságát elsősorban Paolo heves természete, múltja és családi öröksége akadályozta. A Mancinik számára ugyanis a férfiasság és a bátorság egyet jelentett az öldökléssel és a féktelen erőszakkal, a keresztény erényeket, mint az irgalmat, a megbocsátást, a gyengeség és gyávaság jelének tartották. Az ellenséget meg kell ölni, el kell pusztítani, különben ő pusztít el téged – vallották. Egész Itáliára sötét árnyként borult ezekben az évtizedekben a főúri családok között dúló szüntelen viszálykodás. Napirenden voltak a gyilkosságok és a merényletek. A hatalmi rivalizálás, az egymás iránti gyűlölet és a bosszúállás szelleme szembeállította egymással a városokat és a falvakat, de még a családokat és a legjobb barátokat is.

Rita gyermekkorától sokat szenvedett ettől a békétlenségtől, és szüntelenül imádkozott a békéért, az egymással szembenálló felek közötti kiengesztelődésért. Házasságukban is mindig a békességet kereste. Végtelen türelemmel, panasz nélkül viselte férje nehéz természetét, és mindenben igyekezett a kedvére tenni. Egyedül azt kérte tőle, hogy eljárhasson a templomba a szentmisékre. Amikor Paolo súlyosan megbetegedett, felesége odaadó szeretettel gondoskodott róla. Mivel aggódott üdvössége miatt, megpróbálta rávenni, hogy végezzen szentgyónást. A férfi azonban erről hallani sem akart. Rita gondoskodásának köszönhetően végül felépült betegségéből. Felesége türelmes, megértő szeretete és az a féltő gondoskodás, amivel betegsége alatt ápolta, végül mégis jobb belátásra bírta a durva férjet. Rita imádságai meghallgatást nyertek. Paolo belátta bűneit, bocsánatot kért feleségétől, és Istennel is kiengesztelődött a bűnbánat szentségében. Ettől kezdve igyekezett keresztény szellemben élni.

Életüknek ezzel új szakasza kezdődött. Paolo immár becsülte és tisztelte feleségét, és igyekezett jóvátenni korábbi bűneit. Nem sokáig élhettek azonban boldog házasságban. Hiába szakított ugyanis múltjával Paolo, korábbi ellenségeiben továbbra is forrt a gyűlölet és a bosszú. Egy nap, nem sokkal megtérése után orgyilkosok végeztek vele.

Rita szenvedései nem értek véget férje tragikus halálával. Anyai szíve most fiai sorsa miatt aggódott. Tudta, hogy a helyi szokások elfogadták, sőt szinte megkövetelték a vérboszszút, ezért joggal tarthatott tőle, hogy ők is meg akarják majd torolni apjuk halálát. Anyjuk ezért arra kérte Istent, inkább haljanak meg, minthogy gyilkosokként vér tapadjon az ő kezükhöz is. És az Úr meghallgatta imáját. Mindkét fia járvány áldozataként halt meg, még mielőtt apjuk haláláért bosszút állhattak volna.

Fiai halála után a fiatal özvegy belépett az ágostonos apácák casciai kolostorába. Mivel írástudatlan volt, a segítő nővérek közé nyert felvételt. A kolostorban is sok szenvedést kellett elviselnie. Rita azonban itt is a békesség angyala volt. Miután jelöltideje lejárt, betegápoló nővér lett. Kijárt a városba is, ételt, ruhát és orvosságot osztott a szegény, rászoruló embereknek. Soha nem elégedett meg azonban a test táplálásával és gyógyításával. A lelki egészséget legalább olyan fontosnak tartotta, mint a fizikai épséget. Sugárzó szeretete és nagylelkűsége képes volt meglágyítani a legkeményebb szíveket is. Sok haragost kibékített, a béke apostola volt a békétlen világban.

Utolsó éveiben Ritát különösen sokat szenvedés érte. Egy alkalommal a feszület előtt imádkozott, amikor úgy érezte, a kereszten függő Krisztus töviskoronájának egy tövise az ő homlokába szúródott. A tövis okozta seb a kezelések ellenére nem gyógyult be, sőt egyre nagyobb és fájdalmasabb lett. Elcsúfította egész arcát, és kellemetlen szag áradt belőle. Ritát ezért elkülönítették társaitól. Állapota fokozatosan romlott. Utolsó éveit ágyhoz kötve töltötte

Halála előtt arcáról eltűnt a seb, a kellemetlen szag helyett pedig édes illat árasztotta el szobáját. Május 22-én hunyt el, valószínűleg 1447-ben, bár a források halála éve tekintetében sem egységesek. Romlatlan állapotban megmaradt holttestét a mai napig a kolostorban őrzik. Rita kultusza az egész világon elterjedt, az Egyház egyik legnépszerűbb szentje. Elsősorban a nehéz, lehetetlennek látszó ügyekben kérik közbenjárását. Népszerűsége ellenére csak 1900-ban iktatta a szentek sorába XIII. Leó pápa.

Koncz Éva

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút