Mit kezdjek a megfelelési kényszerrel?

Tisztelt Lelkiatya! Húszéves vagyok és kiskoromtól fogva katolikus hitben neveltek. Sokszor éreztem magam távol Istentől, és ugyanolyan sokszor közel, de mostanában – lassan egy éve – úgy érzem, kezd kialakulni egy olyan istenképem, ami tele van megfelelési kényszerekkel. Attól félek, hogy mi van, ha nem jutok majd a mennyországba. Nem akarok azért jó tetteket véghez vinni, hogy odajussak, tudom jól, hogy ha az ember tényleg Istenben él, ezek maguktól jönnek. De a gondolataimban mégis folyton jelen van ez a félelem, és egyre több mindenben gátol. Ugyanakkor nagyon nagy vágy van bennem, hogy Istent jobban megismerjem, Bibliát olvasok, tanításokat hallgatok, de mégsem érzem, hogy ez szűnne bennem. Hogy tudnám ezeket helyretenni magamban?

Kedves Levélíró! A jótetteket nem úgy kell elképzelni, mint jó pontokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Isten örök szeretet-életében részesedjünk. Isten nem egy kicsinyes tanárhoz hasonlít, aki elvárja, hogy jó pontokat gyűjtsünk nála.

A jótettek szükségessége a dolgok természetéből fakad. Isten örök szeretet, önzetlenség, tisztaság, szépség. Akkor tudunk Istenbe, az Ő örök szeretet-életébe belépni, ha a földi életünk során (és azután pedig a tisztulás állapotában) Hozzá hasonlókká váltunk. A tisztulás állapota ki fog égetni belőlünk mindent, ami Istentől idegen. Ez egy fájdalmas, de mégis boldogító út lesz. Minden lépéssel Őhozzá kerülünk közelebb. Az egyéniségünkből a torzulások, a minket gúzsba kötő láncok tűnnek el, és a hiteles egyéniségünk fog egyre inkább felragyogni.

Isten jobban szeret minket, mint ahogy a legjobb szülő tudja szeretni a gyermekét, a legjobb nagyszülő az unokáját, a legjobb házastárs a kedvesét, hiszen minden szeretet Őbelőle, a Teremtőből származik. Ne féljen tőle egy pillanatra se!

Az imáiban mindig próbálja egyszerűen csak beengedni a lelkébe Isten fényét, jóságát, tisztaságát. Tartsa oda a lelkét a Napba! Tegye egyszerűen a jócselekedeteteket, ne számolgassa őket. Adjon értük hálát! Ne töprengjen azon, hogy a halála után hova jut, azt bízza az Úristenre! Higgye el, hogy Ő jobban szereti magát, mint ahogy maga tudja szeretni önmagát!