Eddig is sokat hallottam Alacoque Szent Margitról, Bernadettről. Mindketten arra hivatkoznak, hogy az Úr Jézus, a Szűzanya vagy más szentek beszéltek hozzájuk, megjelentek nekik, parancsba kapták, hogy írják, terjesszék ezt vagy azt az új áhítatgyakorlatot. Már nem tudom, melyiket fogadjam el, melyik az igazi kinyilatkoztatás?
A Jóisten felfedte az embereknek az ő belső életét és szent akaratát. A kinyilatkoztatásra számtalan példát ismerünk, Mózestől kezdve egészen addig, míg Szent János apostol meg nem írta a negyedik evangéliumot és a Jelenések könyvét. A leírtakat megtanulták, majdnem kívülről tudták, igyekeztek megvalósítani, de ott látjuk a sorok mögött azt a harcot, ami az Isten ajándéka és szavakba foglalása körül zajlott. Az Egyház végül is pontosan eldöntötte, hogy melyik a Biblia hivatalos szövege, ebben az egész kinyilatkoztatás benne van.
Tudnunk kell, hogy a Szentírás minden szava Istentől származik. A Jelenések könyvének befejezése az egész Szentírásra érvényes: „Aki hozzáad, azt Isten csapásokkal sújtja. Aki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához” (Jel 22). Tehát tilos a Biblián változtatgatni. Tilos új „kinyilatkoztatásokat” írni oly tekintéllyel, mint a Szentírás könyveit. Az „Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel! Ámen.” (Jel 22, 21) szavakkal vége Isten írásba foglalt szavának, akaratának.
Ezek után megdöbbentő és elgondolkoztató: hányszor, hol jelent meg Szűz Mária. Külön elgondolkodtató, hogy kiknek. Biztos, hogy mindig akkor jelent meg, amikor a világnak nagy szüksége volt arra, hogy valaki figyelmeztesse, próbálja helyes útra vezetni. Csak egy-egy helyet, személyt említek, bár szinte az egész föld és sok-sok ember tanúja ezeknek a jelenéseknek. Ha helyet akarok megnevezni, legyen most Medjugorje, ha személyt, akkor Fausztina Kowalska.
Ha belegondolunk a ténybe, hogy a világ legnagyobbjai, természetesen élükön a pápával elfogadják az így kapott üzeneteket, és zarándokok milliói keresik fel a jelenések helyét, beláthatjuk, nem lehet, hogy itt valami megtévesztésről, vagy az emberek naivságáról lenne szó. Mindenesetre a Biblia és a jelenések között óriási különbség van. A Biblia Isten hiteles szava, amelyet minden keresztény embernek el kell fogadni. A Bibliával lezárult a kinyilatkoztatás, semmiféle más könyvet, vagy akármilyen szent személynek a beszédjét, írását nem lehet és nem szabad a Szentírással egyenértékűnek tartani.
Minden egyes ember maga dönti el: hiszi-e vagy nem ezeket az újabb csodákat. Ha valaki a siracusai könnyező Máriát nem tiszteli, abból nincs semmi baj. Nem kötelezi őt erre senki, az Egyház sem. A könyvek elején az imprimatur, nihil obstat csak annyit jelent, hogy az Egyház megengedi a kinyomatását, örül annak, ha minél többen olvassák, örül minden egyes új zarándokhelynek. Nekem is hihetetlen lelki élményeket nyújtott egy-egy ilyen búcsújárás. Csak nem szabad szem elől téveszteni, hogy Jézus az Isten Fia, a templomban neki hajtunk először térdet. A Szentírás – mégpedig az egyházilag jóváhagyott, mert azt is hamisíthatják – az egyedüli Isten szava. Az újabb kinyilatkoztatások, látomások kérdésében mindig nagyon óvatosnak kell lenni. Nem szabad haragudni, hogy a hivatalos Egyház először kételkedve fogadja ezeket a jelenségeket.