Életünk során számos olyan helyzettel találkozunk, amikor megsértik az önérzetünket, megbántják az érzéseinket, összetörnek bennünket. A párkapcsolatban, a szülő-gyermek kapcsolatban, a barátságban, de még egy főnök-beosztott kapcsolatban is elkerülhetetlenek az összezörrenések, sértések, egymás szándékos, vagy nem tudatos megbántása. Ilyenkor úgy érezzük, hogy jogunk van duzzogni, sajnálni magunkat, neheztelni, haraggal vagy éppenséggel gyűlölettel gondolni arra a személyre, aki csalódást, fájdalmat okozott nekünk. Pedig haragunk őrizgetésével magunknak ártunk a legtöbbet. A teljes cikket a Képmáson olvashatják el.
A belső megoldatlan konfliktus indulataink és a múltunk fogságában tart bennünket, meghatározza az érzelmeinket, a cselekvéseinket, a döntéseinket. Csak akkor leszünk képesek továbblépni és újrakezdeni, ha elengedjük a haragot és a fájdalmat, vagyis megbocsátunk.
A megbocsátás melletti döntésnek számos pozitív hatása van az életünkre. A megbocsátás hiányakor olyan hormonális változások mennek végbe a szervezetünkben, mint tartós stresszhelyzet esetén, ezért a megbocsátani képtelen személyek hasonló tüneteket mutatnak, mint a krónikus stresszt átélők. Vagyis a meg nem bocsátás megbetegíti a testünket, fokozza a krónikus fájdalmak, a kardiovaszkuláris megbetegedések, a gyomorfekély, valamint a szívinfarktus kockázatát. A megbocsátás a mentális egészséggel is kapcsolatban áll, mivel csökkenti a depresszió és szorongás mértékét. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy miért döntünk a megbocsátás mellett, ugyanis kizárólag a belülről fakadó megbocsátás áll pozitív irányú összefüggésben az egészségi mutatókkal, a megfelelési vágy, illetve a személyes előnyök által motivált megbocsátásnak nincsenek ilyen hatásai.
A folytatásért ide kattintson.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
