Kezdőlap Egyéb A női szív gazdagsága – Szent Elisabeth Ann Seton (1774–1821)

A női szív gazdagsága – Szent Elisabeth Ann Seton (1774–1821)

Elisabeth Ann Bayley New York-ban született előkelő anglikán család gyermekeként 1774. augusztus 28-án, két évvel az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatának kihirdetése előtt. Gyermekkora az ezt követő függetlenségi háború árnyékában telt. Szűkebb családi körében is korán találkozott a szenvedéssel. Hároméves korában elvesztette édesanyját. Ettől kezdve távolabbi rokonai nevelték. Özvegy édesapját, aki orvos volt, túlságosan lekötötték hivatali tennivalói, sok időt töltött házon kívül. Később újra megnősült. Második felesége az anglikán közösségben működő karitatív szervezet tagjaként gyakran látogatta a szegényeket és a betegeket. Ő lett Elisabeth első példaképe az irgalmas szeretet gyakorlása terén. Apja és nevelőanyja kapcsolata azonban megromlott, és házasságuk válással végződött. Elisabeth, a csendes, magányos fiatal lány Istennél keresett vigaszt az élet terheinek viseléséhez.

Tizenkilenc éves korában megismerkedett egy gazdag és befolyásos New York-i kereskedő család elsőszülött fiával, William Magee Setonnal. Őszinte, fokozatosan elmélyülő szerelem bontakozott ki közöttük. 1794. január 25-én kötöttek házasságot. Öt gyermekük született. Férje sokat utazott, Elisabeth az őt körülvevő patriarchális családi körben mégsem érezte magát egyedül. Napjait elsősorban a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatok töltötték ki. Férjével harmonikus kapcsolatban éltek. Ez a békés és boldog időszak azonban nem tartott sokáig. Az 1798-ban Franciaország és az Egyesült Államok között kirobbant katonai-politikai konfliktus kedvezőtlen fordulatok egész sorát indította el életükben. 1803-ban aztán újabb csapás érte őket: William elkapta a tuberkulózist. Orvosai azt tanácsolták, levegőváltozás érdekében utazzon el egy melegebb országba. Kapcsolataik miatt választásuk Itáliára esett. Elisabeth úgy döntött, elkíséri férjét az útra. Magukkal vitték legnagyobb lányukat is, a kisebbeket pedig rokonaikra bízták. Sajnos az út nem hozta meg a remélt gyógyulást William számára. A New York-i sárgalázjárvány miatt a házaspárt megérkezésük után negyvennapos karanténba zárták, amelyet egy kórházban kellett letölteniük. A kedvezőtlen kórházi körülmények csak tovább rontották a beteg férj gyógyulási esélyeit. William végül felesége karjaiban halt meg 1803. december 27-én.

A fiatal özvegy életében nagy változások kezdődtek férje halála után. Egy ideig még Itáliában maradt, ahol egyre közelebb került a katolikus hithez. Vendéglátóival, a baráti Filicchi házaspárral sokat beszélgettek a katolikus hitről. Elisabeth Ann Seton, akihez már az anglikán hitben is a hagyományosabb, konzervatív szokások álltak közelebb, nyitottan és fogékony lélekkel fogadta be lelkébe az Egyház ősi értékeit. Vendéglátóiról írta Naplójába: „Milyen boldogok lennénk, ha úgy hinnénk, mint ezek a kedves emberek. Ők tudják, hogy templomaikban Isten köztük lakik az Oltáriszentségben.”

Amikor 1804-ben Elisabeth viszszatért New Yorkba, kész volt feláldozni korábbi kapcsolatait, a családi és baráti kör által nyújtott biztonságot is, hogy katolikusként élhesse tovább életét. 1805 márciusában letette a katolikus hitvallást. Néhány nappal később járult először szentáldozáshoz, májusban pedig a bérmálás szentségében is részesült. Rokonai és barátai, ahogyan az várható volt, elfordultak tőle. Mégsem hátrált meg, mivel hitte, hogy az általa választott úton járva Isten akaratát teljesíti.

1808-ban egy francia misszionárius segítségével átköltözött Baltimore-ba, ahol a helyi katolikus közösség nagy szeretettel fogadta. Különösen sok segítséget kapott a gazdag Samuel Coopertől, aki szintén felnőttként tért át a katolikus hitre, és abban az időben már papnak készült. Elisabeth új lendülettel látott hozzá a karitatív és nevelő munkához, amivel korábban New Yorkban hiába próbálkozott. Szíve mélyén fokozatosan megérlelődött a vágy, hogy életét egészen Istennek szenteli. 1809. március 25-én a baltimore-i érsek előtt fogadalmat tett az evangéliumi tanácsok szerinti életre. Június 2-án ünnepélyesen is megismételte fogadalmait négy munkatársnőjével a székesegyházban, hívek jelenlétében. Ebből a kis közösségből született a Szent József Irgalmas Nővérei Kongregáció, amelynek tagjai Páli Szent Vince irgalmas nővéreinek szabályzatát vették át. A nővérek elsősorban lányneveléssel és szegénygondozással foglalkoztak. Elisabeth különösen nagy hangsúlyt fektetett az új jelöltek képzésére. Eközben saját gyermekeiről is őszinte anyai szeretettel gondoskodott. Az élet megpróbáltatásai és a fáradhatatlan szolgálat végül felőrölték szervezetét. 1821. január 4-én hunyt el. Mindössze 46 évet élt, mégis rendkívül gazdag lelki örökséget hagyott maga után. A szerető feleség és édesanya, majd özvegy, aki Isten hívó szavát követve vállalta rokonai megvetését és a társadalmi kitaszítottságot, majd rendalapítóként a szegények és betegek anyja lett, egész életével a női szív gazdagságáról tanúskodik. Igazi példakép lehet minden keresztény nő számára. Felismerte ezt az Egyház is, amikor 1963-ban boldoggá, majd 1975-ben szentté avatta. Ő lett ezzel az első hivatalosan kanonizált szent, aki az Egyesült Államokban született.

Koncz Éva

Ha tetszett Szent Elisabeth Ann Seton életéről szóló írásunk, ne felejtse le megosztani!

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek