A nyelv egy ajtó volt számomra

Sudarman Aloisius Gonzaga, verbita szerzetes, 2015-ben jött Magyarországra. Megtanulta csöppet sem könnyű nyelvünket. Augusztusban szentelik pappá Budapesten.

„Hívő, katolikus családban születtem Flores szigetén, Indonéziában. Ezért hálás vagyok szüleimnek, akik gyakorló katolikusok. Kiskorunktól részesültünk a keresztény nevelésben. Otthon tanultunk imádkozni, és megismerkedtünk a keresztény hittel. Szüleim a mai napig hűségesen gyakorolják vallásukat. Négyen vagyunk testvérek. Két húgom és egy öcsém van. Kiskoromban elég sokat hallottam szüleimtől a szerzetesekről, ill. a plébános atyámtól. A mi plébániánkon korábban ferences atyák szolgáltak. A 90-évek végén már egyházmegyés plébánia lett. Sok misszionárius tevékenykedett egyházmegyénkben, közülük több Európából érkező verbita, így róluk is elég sokat hallottam.

Szülőfalumban végeztem az általános iskolát, majd hat évig tanultam a Pius XII Kisol kisszemináriumban, ahol kollégiumban laktam. Itt is hallottam sok mindent a szerzetesi életről, hiszen az egyházmegyés papokon kívül voltak verbita atyák és verbita kispapok is, akik itt töltötték a gyakorlati évüket. Rajtuk keresztül ismerkedtem meg közelebbről a verbita társasággal. Hivatásom kialakulásában sokat segített plébános atyám. Ugyanakkor szívesen említeném azokat a verbita misszionáriusokat, akikkel személyesen is találkoztam. Ők ugyanis egész életüket odaadták Isten szolgálatára.

2011-ben érettségiztem a kisszemináriumban, és utána léptem be a verbita rendbe. Vonzott a missziós lelkiség és a közösség. A verbita misszionáriusok a világ különböző pontján szolgálnak. A rendtestvérek különböző helyekről származnak, és egy sokszínű közösségben élnek, ami nem mindig könnyű, de tapasztalataim szerint sokat lehet tanulni egymástól.

Két évig tartott a noviciátus Rutengben, Flores-szigetén, Indonéziában. 2013-ban tettem le a fogadalmaimat. Ezután kezdtem tanulmányaimat a verbita főiskolán, Indonéziában” – meséli gyerekkorát és meghívását Algon testvér.

2015 szeptemberében jött Magyarországra, és elkezdte tanulni a magyar nyelvet. 2017-től folytatta teológiai tanulmányait a Pázmány Péter Hittudományi Karon, ahol most utolsó éves. 2021. szeptember 8-án tette le az örökfogadalmát a kőszegi Szent Imre Missziósházban, ami gyönyörű emlékként él benne. 2022. február 12-én Német László verbita Nagybecskereki püspök atya szentelte diakónussá a Bicskei Szentháromság Templomban.

„Amikor ideérkeztem, sok minden kavargott bennem. Úgy éreztem, mintha újra kellett volna születnem, hiszen mindent meg kellett tanulnom az elejéről, az itteni szokások szerint. Nem egyszer felmerült bennem a kérdés: képes vagyok-e beilleszkedni az itteni kultúrába?

A legnehezebb a nyelv és időjárás volt. Mindenki tisztában van vele, hogy a magyar nyelv nagyon nehéz. Azt szokták mondani, a nyelv olyan, mint egy ajtó, vagy egy kapu, hogy be tudjon lépni valaki a házba és megtudja, mi van a házban. A nyelvtanulás olyan volt, mint egy ajtó a számomra, hogy be tudjak lépni és meglátni az itteni életet és kultúrát.

Az időjáráshoz is hozzá kellett szoknom. Otthon mindössze csak két évszak van: az esős és a száraz. Szóval nincsen hideg tél, nem kell havat lapátolni, és nem kell vastag kabátot hordani.

Felejthetetlen élményként maradt bennem az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten. Felemelő volt átélni azt a hetet. Magyarország egy erős, keresztény ország, keresztény gyökerekkel és hagyományokkal. Még mindig érdekes számomra, hogy bárhova megyek, mindig találok egy templomot. Az ország nagyon szép, azért is jönnek ide sokan látogatni, nyaralni.”

Algon testvér most tanulmányai befejezésére törekszik. Mint diakónus a hétköznapokon a rendházban szolgál, a hétvégén a plébánián szokott segíteni, és készül a papság szolgálatára, ill. a papszentelésre, mely 2022. augusztus 27-én lesz a Baross Gábor-telepi Jézus Szíve- templomban. Választott jelmondata: Életem oltalmazója az Úr… (Zsolt. 27,1).

„Ahogy átéltem idáig a szerzetesi életemet, éreztem Istennek oltalmazó és gondviselő szeretetét. Mostanában, amikor a papszentelésre készülök, Péter apostol szavain elég gyakran elmélkedem: Uram, te mindent tudsz. Azt is tudod, hogy szeretlek (Jn 21, 17).”

A hűségről feltett kérdésemre Algon testvér ezt válaszolta:

„Azt gondolom, ez az egyik nagy kihívás a mai világban, hogy nagyon nehezen kötelezzük el magunkat bármilyen döntés mellett. Ennek egyik oka a fogyasztói társadalom. Jellemző manapság, hogy a lehető legkönnyebben csinálunk valamit. Nem nagyon szeretjük vagy értékeljük a fáradozást és a törekvést. A világ mindig a legkönnyebbet kínálja. A döntések meghozatalában nem is a személyes megfontolást vesszük alapul, hanem valamilyen híres embert vagy rajongót.

A család az első hely, ahol valaki megtanul az életről valamit. Azt látom, hogy a család szétesése miatt a fiataloknak nincs példaképük, és mindez befolyásolja őket és a jövő nemzedéket is. Magyarországon viszont van remény, mivel a családokat minden oldalról támogatják.

Hálás vagyok, hogy szüleim nyitottak a mai napig. Nemcsak irántam, hanem testvéreim iránt is, főleg a pályaválasztás kapcsán. Azt szokták mondani nekünk, az a lényeg, hogy jó úton járjunk, és ők mindenben fognak támogatni. Azt éreztem, hogy a szüleim nagyon tisztelték a szabad döntésemet.”

Rózsásné Kubányi Andrea