A reformátusok miért nem imádkoznak a Szűzanyához?

Kedved Lelkiatya! A reformátusok miért nem hisznek Szűz Máriában? Miért nem imádkoznak hozzá?

Kedves Levélíró! A református egyház úgy tartja, hogy mivel Krisztus az egyetlen közvetítő Isten és ember között (1Tim 2,5), ezért nem helyes más közvetítők, így például a szentek közbenjárását kérni.

Elfelejtik, hogy a Biblia is beszél a szentek közbenjáró imájáról. A Makkabeusok könyve említi Jeremiás prófétát, aki (a mennyei világból) „sokat imádkozik a népért” (2 Makk 15,14). A Jelenések könyvében arról hallunk, hogy egy angyal a szentek imádságait ajánlja fel Istennek (Jel 5,8; 8,3-4).

Éppígy beszél a Szentírás arról, hogy az angyalok közvetítenek Isten és ember között. A szentek egész mennyei serege pedig „a tanúk ilyen nagy felhője” (Zsid 12,1), akik példájukkal megerősítenek minket a hitben.

Minden nagy értéknek vannak közvetítői, megjelenítői. A szépség közvetítői a művészek, az igazságé a tudósok és bölcsek. Egy művész nem a szépség és az emberek közé áll, nem nehezíti a közvetlen találkozást a szépséggel, hanem pontosan lehetővé teszi, segíti. Mozart nem akadály abban, hogy találkozzunk közvetlenül a szépség titkával, hanem segítség. Ahogyan a művész a szépség közvetítője, úgy Isten titkának közvetítői a szentek.

A szentek emberek, éppúgy, mint mi. Nem hozzájuk imádkozunk, hanem Istenhez. Őket csak megkérjük, hogy imádkozzanak velünk és értünk. Úgy, ahogyan egy még élő testvéremet megkérhetem, hogy imádkozzon értem, éppúgy megkérhetem a mennyei szenteket is. Nem a szent segít, hanem Isten segít. A mennyei egyházzal (az üdvözültekkel) egy nagy családba tartozunk: ezt nevezzük a „szentek közösségének” (apostoli hitvallás). Tudunk segíteni egymásnak az imánkkal, példánkkal.

A Szűzanya a legnagyobb a szentek közül. Ő „az asszony, akinek öltözete a Nap, lába alatt a Hold, a fején tizenkét csillagból korona… és aki fiúgyermeket szült, aki kormányozni fogja a világot” (Jel 12,1-3). Ő a menny királynője. Isten a Szűzanya igenje által ölthetett testet. A Szűzanya igenje volt az a kapu, amelyen keresztül Isten a földre léphetett. Ezért mondja Mária, hogy „lám mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék” (Lk 1,48).