A Szent Korona „kalandjairól”

A Szent Korona, magyar népünk keresztény állami felségjelvénye „kalandjaira”: kimenekítéseire és hazahozatalaira, középpontban 1978-as amerikai visszatérésére emlékeztek Veszprémben nemrég a Pannon Egyetem Kultúrklubjának legutóbbi rendezvényén, melynek vendége volt Glant Tibor, a Debreceni Egyetem oktatója, amerikanista történész, illetve Pálffy Géza történész, az MTA Lendület program Szent Korona Kutatócsoportjámak vezetője. A Szent Korona amerikai hazatéréséről Glant Tibor két könyvet is írt, Pálffy Géza kutatócsoportja pedig e témakörben eddig 25 könyvet publikált. A beszélgetést a Papírkutya kultúrbisztróban Szabó F. Andrea, a Tanárképző Központ főigazgatója vezette.

Bevezetőben szó esett arról, hogy jelenlegi ismereteink szerint a Szent Korona 11 alkalommal tért haza különböző menekítések után, utolsó volt az Amerikából való, 1978-as visszatérése. Magyarország legfontosabb felségjelvénye történetének egyhatodát külföldön töltötte 1205–1978 között, hangzott el, ami önmagában is megdöbbentő tény. Hogy miért kellett menekíteni (többször el is ásták), s aztán küzdeni a visszatérésért, arra a Szent Korona-tan adhat magyarázatot.

A Szent Koronához fűződő eszmeiség – bár kezdetben Szent Korona-tanról nem beszélhetünk – mindig is élt a magyar népben Szent István királyunk óta. 1256-ból való az első dokumentum, amelyben már „Szent Korona”-ként említik. Eleinte az uralkodó és az uralkodói hatalom jelképe, majd az uralkodói elit kezdte a koronát az országgal és önmagával is azonosítani. A korona birtoklása legitimálta az uralkodó hatalmát. Vagyis idővel állami ideológiává vált. Mindez alkalmas volt arra is, hogy a revízió eszköze legyen. Már az ország három részre szakadása idején is, Trianon után pedig az összes magyarlakta területet magában foglalva a nemzet egységét testesítette meg. A 17. sz. elején már rákerült a magyar címerre, s néhány kritikus időszakot leszámítva a mai napig is ott van. Mindez tudatos politikai építkezés része volt, fogalmazott Glant Tibor. Nem véletlen, hogy 1945 után a Szent Korona-tant megpróbálták teljesen eltüntetni mind az alkotmánytörténetből, mind a politikatörténetből. De az eszme az emigrációban tovább élt.

Nem csoda hát, ha hazánk kritikus történelmi-politikai helyzeteiben menekíteni kellett a Szent Koronát, amelyet 1938-ig lezárt ládákban őriztek, csak koronázásokkor vették elő. Olykor az országon belül menekítették (Esztergomból Kőszegre, Visegrádra, a Budai Várba…).

Három jelentős, sorsfordító hazatérése volt, emelte ki Pálffy Géza. 1608-ban, amikor a fontos Habsburg–magyar kiegyezés körvonalazódott, s fölkerülhetett a címerre is a korona, majd 1790-ben, amikor szimbolikusan lezárhatta II. József abszolutisztikus uralmát, mintegy megelőlegezve a reformkort. S végül 1978-ban, amikor az 1945-től szerveződő kommunista hatalom elől előbb ausztriai helyszíneken, majd Frankfurtban, 1953-tól pedig az USA Kentucky államában őrzött Szent Korona a politikai enyhülés, a    Kádár-korszak idején Jimmy Carter elnöksége alatt a koronázási jelvényekkel együtt ismét hazai földre térhetett.Felidéződött a jeles alkalom, amikor Cyrus Vance amerikai külügyminiszter ünnepélyesen átadta a felségjelvényeket Apró Antalnak, az Országgyűlés akkori elnökének, majd a koronát és a jelvényeket restaurálás után a Nemzeti Múzeumba vitték, ahol két évtizeden át kiállításon volt megtekinthető.

A történészek felidézték, hogy a korona 1978-as hazahozatali tervét nagy ellenzés, tiltakozás előzte meg az amerikai magyar emigránsok körében, féltették a Szent Koronát, hogy a szovjet erők eltulajdonítják, és értékesítik majd. Sokan úgy vélték, hazahozatala egyenlő volna „Kádár János megkoronázásával”, a diktatúra legitimizálásával. Ugyanakkor az amerikai emigráns Király Bélának – az ’56-os forradalom egykori nemzetőrparancsnokának – később az volt a véleménye, a Szent Korona komoly politikai inspirációt is adhat a kommunista rendszer gyengítésére, megbontására. Neki lett igaza, állapította meg Glant Tibor: a magyar társadalmat áthatotta a Szent Korona iránti érdeklődés, a hazafias közgondolkodás középpontjába került, diskurzuselindító volt. Azzal, hogy a szovjet blokk egyik kommunista országába, Magyarországra visszatérhetett történelmünk legfontosabb kincse, amely szakrális tárgy és ereklye is, az alapvetően befolyásolta a 20. század második felének magyar történelmét. Bizonyos értelemben előkészítette a rendszerváltást is. Kádárék nyilván nagy biztonságban érezték magukat a hatalomban, s úgy gondolták, belefér ebbe a Szent Korona hazatértének engedélyezése, múzeumi kiállítása talán szakrális vonatkozásait is semlegesíti.

Végül felidézték a történészek a rendszerváltás időszakát is, melynek során 1999. december 21-én az Országgyűlés elfogadta Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról szóló törvényt, s 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között a Szent Koronát a jogarral és az országalmával együtt a Parlament kupolacsarnokában helyezték el.

Toldi Éva