A plébánia előtt számomra érthetetlen dolog történik. Megáll egy-egy vadonatúj, szép autó. Tulajdonosa bemegy a papunkhoz. Kis idő múltán kijönnek, imádkoznak, az atya tart a kezében valamit. Az illető boldogan hajt el, mint aki valami nagy ajándékot kapott! Tessék már megmagyarázni: mi ez?
A pap az új autóra, tulajdonosára és utasaira a Jóisten különleges segítségét, áldását kérte. Imádkozott azért, hogy minden baj nélkül elérjék földi útjuk célját is, s az égi hazát is. Boldogan újságolják, hogy megáldott autójukkal nem történt semmi baj, noha nem egy meleg helyzetet úsztak meg.
Az autó felett mondott gyönyörű ima, és annak szenteltvízzel való meghintése nem szentség ugyan, mint például a keresztség, hanem szent jel, mellyel a szentségek bizonyos utánzásaként, főleg lelki hatásokat jelez és ér el az Egyház könyörgése folytán.
Mind az Egyház, mind a papok, mind a hívek nagyon szeretik a legkülönbözőbb szentelményeket. Ezek nagyon komoly, szent cselekmények. Pontosan be kell tartani az egyházi hatóságtól jóváhagyott szertartásokat. Van, amit csak püspök vagy felszentelt pap végezhet. Csak néhány különösen népszerű szertartást sorolok fel. Amikor ezek kerülnek sorra, zsúfoltan megtelik majdnem minden templom, a plébános, káplán pedig reggeltől estig járhatja faluit.
Balázsáldás. A hívőt a pap halszálka formájú gyertya segítségével megáldja: Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására mentsen meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól. Hamvazószerdán a hamvazás. A pap a hívő homlokára keresztet rajzol hamuval: Emlékezz ember, hogy por vagy és porrá leszel. Máskor várják a papot, hogy megszentelje a házukat. Tudják, hogy Isten segítsége nélkül nem lehet megigazulni, nem lehet boldogulni.
Említsem a kenyérszentelést, a keresztút végzését, vagy az ételszentelést húsvét hétfőjén? Éljünk ezekkel, mert általuk sok áldást nyerünk.