Kezdőlap Egyéb „A szeretet nem fér össze a félelemmel” – beszélgetés Erdő Péter bíborossal

„A szeretet nem fér össze a félelemmel” – beszélgetés Erdő Péter bíborossal

Az elmúlt három évben olyan eseményeket élhettünk át (Covid-járvány, orosz–ukrán háború, két számjegyű infláció, energiaválság) amelyek elképzelhetetlenek voltak az európai ember számára. A katolikus-keresztény hívő hogyan értelmezze mindezt, és mit tehetünk ellene?

– Az utóbbi évtizedekben valóban szokatlanok voltak ezek az események, de az emberiség történetében egyáltalán nem ismeretlenek, sőt korszakról korszakra szinte az volt a jellemző, hogy az emberiség az éhínség, a járvány, a háború és egyéb csapások fenyegetésében élt, keresve a túlélést. Ebben az összefüggésben, azt hiszem, hogy a Biblia és keresztény hitünk különösen is fölvértez bennünket: egyrészt a nehézségek viselésére, másrészt a válaszok keresésére. Hitünk fényében azt mondhatjuk, hogy lehetnek megpróbáltatások az életünkben, amikről nem tehetünk, de ezeket egyrészt: viselhetjük olyan szívvel, hogy Istennek ajánljuk a szenvedéseinket, másrészt: felelősek vagyunk a magunk és mások életéért és egészségéért is, amennyire rajtunk múlik. Felelősek vagyunk azért is, hogy a legszegényebbeknek, a leginkább rászorulóknak, betegeknek segítsünk. Ezzel a felelősséggel elsősorban a ránk bízottak, a hozzánk közelállók felé tartozunk, de a távolabb élők felé sem zárhatjuk be a szívünket. Ezen a téren a magyar nép és katolikus egyházunk is szépen vizsgázott. A segítő szeretetnek nagyon sok szép példájával találkozhattunk már a járvány idején is: időseknek meleg étel eljuttatása, segítség a házimunkákban stb. De megemlíthetem a kórházlelkészi munkát is, hiszen a járvány körülményei nagy kihívást jelentettek: volt időszak, hogy a súlyos Covid-betegekhez – amikor papot hívtak – olyanok mentek be az orvosi előírások megtartásával, akik fiatalok voltak, és már átestek a betegségen. Mindez abban az időszakban történt, amikor még nem volt oltás. Hősies helytállás volt a részükről. Istennek hála, nem tudok olyanról, aki emiatt fertőződött volna meg.

Sokat tettünk a menekültek érdekében is: gyerekek oktatása, családok elszállásolása, munkalehetőség keresése, az ukrán nyelvű szentmiséknek hely biztosítása, ugyanakkor nem feledkeztünk és nem feledkezhetünk meg az imádságról sem a békéért.

Próbatétel ez az időszak, de sok áldást is hoz.

A háború, a beláthatatlan áremelkedések és a bizonytalan jövő komoly félelemmel tölti el az embert. Mit kezdhetünk a félelmeinkkel?

– Szent János apostol írja, hogy a szeretet nem fér össze a félelemmel. Ha Isten szeretetében élünk, és viszontszeretjük Őt, akkor erős bennünk a remény, hogy örök boldogságra szól a hivatásunk. Ennek fényében a földi veszedelmek a helyükre kerülnek: nem a végső, a legnagyobb értéket kockáztatjuk, még ha földi életünkről is lehet szó… A keresztény ember ilyen szempontból bátor, persze emellett megteszszük mindazt, ami tőlünk telik, és nem vagyunk felelőtlenek.

A nehézségek közben különleges kegyelmi erősítést is kaptunk, hiszen 2021-ben az eucharisztikus kongresszus hatalmas kegyelmi élmény volt, amelynek hatása tovább él.

Sajtóforrások szerint Ferenc pápa 2023-ban ismét ellátogat hozzánk. Mit lehet erről tudni?

– Annyit tudunk, hogy a Szentatya szívesen eljönne pasztorális látogatásra, hiszen érezte, hogy legutóbb csak igen rövid ideig tudott nálunk lenni. Ez természetesen függ az egészségi állapotától és más feltételektől is. Bízunk benne, hogy eljön, s abban is, hogy a világpolitika jövő tavasszal a béke irányába fog elmozdulni.

A liberális gondolkodás és életmód már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. Ennek tünetei most egyre láthatóbbá válnak, így például az Istentől való elszakadás és a vallásellenesség. Hová vezethet mindez, mire számítsunk?

– Minden lehetséges. A kommunikáció lehetőségei terén nagyot változott a világ. Nagyon könnyű ellenséges hangulatot kelteni akár a kereszténység, akár az istenhit ellen. Egyszerű dolog lett téves információkat terjeszteni, manipulálni, így akár egész nemzedékeket elidegeníteni, távol tartani a vallástól. De az emberi kapcsolatok a hit továbbadásának továbbra is egyik legfontosabb lehetősége. Ha viszont elmagányosodik valaki, és nem fordul a másik ember felé, ez is nehezebbé válik. Nekünk minden csatornán próbálkoznunk kell a hitünket továbbadni, nem csak a médiában.

Elképzelhető az is, hogy előbb vagy utóbb a Rákosi-korszakhoz hasonló egyházüldözésben lesz részük a keresztényeknek?

– Igen, ennek lehetősége is elképzelhető. Látunk erre példát a nyugati világban, a keresztényüldözés jeleit tapasztaljuk a Közel-Keleten és Ázsiában is. Erre csak tudatosabb hittel és a keresztény közösségek nagyobb összetartásával lehet válaszolni. Illetve – a lehetőségek szerint – a világ felé tanúságot kell tennünk.

A koptoknál a hittanórákon a gyerekeket arra is felkészítik, hogy komoly esélyük van a vértanúhalálra. A mi hitoktatásunkban is elérkezett az ideje a fiatalok figyelmét felhívni a hitükért vállalt keresztek realitására?

– Igen, ennek mindenképpen itt az ideje. Nemrég Rómában tartottam előadást az újonnan kinevezett püspököknek, ahol beszéltem arról is, hogy milyen jelenségek vannak és mik várhatók ezen a téren.

A nyugati egyházakba egyre inkább beszűrődik a liberálisok által erőltetett szemlélet. Hallottam olyan templomról, ahol a keresztút stációihoz hasonlóan homoszexuális párok fotóit helyezték el a templomban. De napirenden van az LMBTQ-párkapcsolatok egyházi megáldása is. Németországgal kapcsolatban szinte már egyházszakadásról beszélnek. Mennyire kell mindezt komolyan vennünk?

– Németországban az úgynevezett szinodális út olyan szervezeti formában működik, ami nem felel meg az általános egyházjog szerinti zsinatoknak, szinódusoknak. Ferenc pápa már korábban is kifogásolta ennek a gyülekezetnek az összetételét és illetékességi körét, hiszen itt nem a német katolikus hívek valamennyi rétege képviselteti magát, hanem világiaknak egy olyan szűk, de igen befolyásos köre, akik nagy egyházi intézményeket, központi struktúrákat vezetnek. Emiatt nem is kaphatunk hiteles képet arról, hogy a Németországban élő katolikusok hogyan gondolkoznak.

A katolikus hit nem egy világnézeti egyesület véleménye. Nem arról van szó, hogy összejövünk és megbeszéljük, hogy milyen elveket fogadjunk el. Nem egy filozófiai iskola vagyunk, hanem Jézus Krisztus tanítványai. Az Ő tanítása a mérvadó, és nem a kisebbség vagy többség gondolatai.

Németországban más szerkezeti forma működik, mint a világ többi részén, mert az egyház szervezetileg rendkívüli össze van épülve az állammal. Túl sok a közintézménye, túl erőteljes és automatikus az állami finanszírozás – például az egyházadó kivetése és behajtása –, túl sok a szociális és egészségügyi intézmény, amit az egyházzal működtetnek. Nem ez a jellemző az egész világegyházra.

A német egyház vezetőinek, a püspököknek milyen a hozzáállásuk?

– Amikor a német püspökök titkosan szavaznak egy ilyen kérdésben, akkor – úgy hallottam – a többség teljesen a katolikus egyház hivatalos álláspontját képviseli. Amikor az elnök kikényszeríti, hogy név szerint, nyíltan szavazzanak, akkor félve a rájuk nehezedő intézményes nyomástól, átmegy az egyház számára kevésbé megfelelő nézet is.

Isten mint Felsőbb Erő létét csak kevesen tagadják. Viszont a hozzá vezető utat nagyon sokan nem az egyházon keresztül keresik, hanem például ezoterikus tanítások által. Hogyan tehetnénk egyházunkat vonzóbbá, hitelesebbé?

– A szentek és vértanúk egyháza vagyunk – az utóbbi nemzedékeket tekintve még inkább, mint azelőtt –, tehát egyházunk hiteles és szent azzal együtt, hogy vannak negatívumok is.

A kultúra és az emberi vélemények befolyásolása a világban már elért egy olyan szintet, amikor a legtöbben nem veszik azt a fáradtságot, hogy a hitnek a tartalmával komolyabban is megismerkedjenek. Megelégszenek, és elhiszik a tudatosan terjesztett, torz képeket.

Elgondolkodtató és feltétlenül meg kell említeni, hogy a budapesti eucharisztikus kongresszuson a szentségimádásnak éppen a fiatalok között milyen nagy volt a vonzereje. Ez azt mutatja számomra, hogy a hűségünk, a hitünkhöz való ragaszkodás sokak szemében vonzóvá teheti egyházunkat.

Minden alkalommal meg szoktam kérdezni, most is megteszem: hol tart Mindszenty bíboros boldoggá avatási ügye?

– A szentszéki szakasz egy igen előrehaladott fázisában. Megvan a pápai határozat a hősies erényekről, most már „csak” egy csodát kell igazolni. Ehhez először is imádkozni kell, kérve a pártfogását. Ha rendkívüli gyógyulás, vagy más csodálatos esemény történik, azt dokumentálni és bejelenteni szükséges, mert e nélkül nem lehet elismerni sem. Olyan gyógyulás kell, amit a szentszék orvosi bizottsága elismer. Ugyanis volt már Mindszenty bíboros közbenjárásának tulajdonított rendkívüli gyógyulás, de azt az orvosi bizottság nem ismerte el csodának.

Az idei karácsonyra mit üzen bíboros úr a Keresztény Élet olvasóinak?

– A karácsony az öröm ünnepe. A megtestesülés azt üzeni, hogy velünk az Isten. S ha velünk az Isten, akkor minden látható, evilági probléma eltörpül, a maga helyére kerül. Ekkor olyan szemlélettel tudjuk magunk körül nézni a világot, ami beragyogja a környezetünket, a nehézségeinket, és erőt ad a szeretetre. Ezt kívánom minden kedves olvasónak!

Czoborczy Bence

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút