Kezdőlap Egyéb A teljes odaadottság lelkületével – Gödölle Márton esperes-plébános

A teljes odaadottság lelkületével – Gödölle Márton esperes-plébános

Gödölle Márton esperes-plébános 1968. október 31-én született Budapesten, hatgyermekes vallásos családban. „Budai értelmiségi közegben nőttem fel, a Rózsadombon. Ismeretlen volt számomra a nem vallásos világ” – mondta egy helyütt. Olyan papok környezetében nevelkedett, mint Waigand József, Futó Károly, Alberti Árpád. „Az ő eleven papi vonásaik belém ivódtak, a kedvet megalapozták bennem, de a meghívás még váratott magára” – emlékszik vissza. Márton atya három fiútestvérével együtt a piarista gimnáziumba járt. Az ott töltött évek alatt biológusnak készült, e felé vonzotta természetszeretete is.

Papi hivatását egy lelkigyakorlaton kapta. „A nővérem a városmajori kistemplomba járt karizmatikus imaközösségbe. Otthon nemigen beszélt az élményeiről, ezért az egész olyan titokzatossá vált számomra. Nővérem nyomába eredtem, elmentem néhányszor a közösségbe, de az nem volt annyira az én világom. Viszont 1987-ben, az érettségi utáni nyáron Csurgón csendes napokat tartott ez a karizmatikus közösség. A francia atya a szombat esti imádság végén kérte, hogy akik a papi hivatásra hívást éreznek, menjenek ki az oltár elé. Az utolsó padban ültem, tartózkodóan, mint aki nem adja magát egykönnyen. Egyszer csak azt vettem észre, hogy felállok és megyek. Fölemelt valami külső erő, vitt a lábam, holott egyáltalán nem akartam menni. Nem tudtam, mi történik velem. Kavarogtak bennem a gondolatok, kivert a meleg, miközben a többiekkel együtt én is kimentem az oltárhoz, letérdeltem és az atya imádkozott értünk. Attól kezdve, hogy viszszatértem a helyemre, világos lett számomra: Jézus papnak hívott. A faluban két órán át jártam a sötét, kihalt utcákat, próbáltam megérteni, mi történt. Már akkor ott kimondtam az igent” – meséli. Jelenits István javaslatára egy évig az ORFI-ban dolgozott betegszállítóként, hagyva időt magában az érlelődésre, csak azután jelentkezett az esztergomi szemináriumba.

Ott, szavai szerint „sima útja volt, nagyobb nehézségek nélkül”. „Másod-harmadév táján tört rám a gondolat: alkalmas vagyok-e erre a feladatra, bírni fogom-e? Kérdések foglalkoztattak, de az, hogy ez az én utam, soha nem kérdőjeleződött meg bennem. Mindvégig biztos voltan abban, hogy a Jóisten meghívott papjának, s hogy az életem akkor válik teljessé, ha apostollá, lelkipásztorrá válok. Az öt év alatt csak azzal kapcsolatban merültek fel bennem kétségek, hogy vajon most kell-e papnak lennem, kész vagyok-e lelkileg erre a feladatra. Többször éreztem azt, hogy talán kicsit még a világban kellene élnem, növekedni bölcsességben, lelki életben” – fogalmazott egy interjúban.

1994. június 18-án szentelték pappá Esztergomban. Papi jelmondatát – „Végzéseid útját futva járom, mert szívemet kitágítottad” – a 118. Zsoltárból választotta. „A »futva járom« szavak különösen megragadtak, számomra ez a teljes odaadottság lelkületét jelenti. Vagyis nem kényszeredetten, nem lépésről lépésre, sem nem lassan, araszolva szeretnék haladni a krisztusi úton, hanem futva, szaladva követni Őt” – magyarázza.

1994–1995 között továbbfolytatta tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, majd megkezdte kápláni szolgálatát Budapest-Pestszentlőrincen, a Havanna-lakótelepi Szent László-plébánián. „Igazi missziós terület volt, ahol rádöbbentem arra, hogy bár jók a mintáim és lelkes is vagyok, bizonyos területen egyáltalán nincsenek tapasztalataim. Nem tudtam, hogyan kell megszólítani a hittől és az Egyháztól távol álló embereket. Hálás vagyok az Úrnak, hogy oda vezetett, s hogy Nagy Károly plébános mellett megtapasztalhattam, hogyan lehet egy szekularizált környezetben apostolkodó közösséget formálni. Nagy iskola volt ez. Mára egészen a magaménak érzem ezt a világot” – tekint vissza az ott eltöltött három évre.

1998-ban Brüsszelbe vezette az útja, ahol 2000-ig volt a magyarok lelkipásztora. Onnan hazatérve egy évig a Városmajori plébánián szolgált káplánként, majd az Esztergomi Papnevelő Intézet tanára és prefektusa lett.

Márton atya 2003-tól tíz éven keresztül plébánosként Budapest-Pestszentimrén szolgált, és ez idő alatt a belső és a külső építkezés egyaránt előrehaladt. A templomot felújíttatta, urnatemetőt létesített, a plébánia épületét a közösségi élet számára alkalmasabbá alakíttatta. Sokat foglalkozott az ifjúsággal, oktatta-nevelte a hittanosokat, számukra változatos programokat szervezett. Mindezek révén gyermek- és családbarát plébánia született. Hívei nehéz szívvel váltak meg Márton atyától 2013-ban.

Azon év őszétől a budapest-mátyásföldi Szent József-plébánián folytatta szolgálatát. Főpásztora egyúttal a cinkotai Mária Magdolna-plébánia plébániai kormányzójává, 2016-tól pedig a Rákosi Espereskerület esperesévé is kinevezte.

A mátyásföldi plébánia közössége nagy és elkötelezett. „Erős a mátyásföldi identitás. A templom a kerület középpontjában áll, és sokak számára valóban központi jelentőségű. A jó elődöknek köszönhetően a plébánia »önjáró«, számos hívő segíti a pap munkáját. Közülük többen teológiát végeztek, minden feladatra van világi munkatárs. Patinás polgári hagyományok élnek, nemzedékeken át elkötelezett családok tartoznak ide, rengeteg gyermekkel. Egy lelkipásztor számára hálára indító hely” – mondja Márton atya. Szerinte „a plébánia Isten családja, Isten házanépe”, ezért otthonaikban is látogatja híveit, és mindent megtesz a közösség épüléséért. „Szívügyem, hogy az Eucharisztiát úgy ünnepeljük, mint egy nagy család: meghitten, bensőségesen, imádságos lelkülettel Jézus körül egybegyűlve. Azt szeretném: minden esetben tudatos döntés legyen, hogy vasárnap találkozzunk Jézussal és egymással is” – vallja Márton atya.

Alapelve, hogy mindig keresni kell a fejlődés lehetőségeit. S az is, hogy nem elég a rítusokat megtartani, a hívő közösséget kell nyitottságra nevelni, hogy együtt lélegezzenek az Egyházhoz közeledőkkel.

Hosszan lehetne sorolni még, miért van tele minden vasárnap a Kertvárosban a Pilóta utcai szép katolikus templom…

Varga Gabriella

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek