Az ősz folyamán szomorú hírek érkeztek Jordániából a kiéleződött társadalmi feszültségek, az eluralkodó szegénység, és az országban zajló politikai ellentétek miatt, melyek különösen a keresztény kisebbségeket érintik. Sajnos Jordánia területén a történelem során mindig dúltak kegyetlen csatározások és véres háborúk. Igen sokszor a politikai nagyhatalmak játékszere lett: leigázták, nagy áldozatok révén felszabadították, megszállták, kirabolták, kettéhasították, egyesítették, majd minden kezdődött elölről.
A Jordán folyó környéke az ókorban Júdea és Izrael szerves része volt. Jordánia völgyét Jézus Krisztus és az apostolok jelenléte szentelte meg. A tanítványok korában megalakult keresztény közösségek átvészelték az üldözéseket, hűségben kitartottak Jézus és a zsenge egyház mellett. A IV. század második felében a keresztények már szervezett formában éltek. Virágzó püspökségek működtek.
636-ban a hódító arabok foglalták el Jordániát és környékét, akik teljesen szétverték a jól működő egyházmegyéket és plébániákat. A keresztényekre vagy a hitvalló halál, vagy a mohamedán vallás elfogadása várt. Szerencsések voltak azok a keresztények, akik elhagyhatták a hazájukat. Az arabok uralmát 1099–1187 között a keresztények által alapított Jeruzsálemi Királyság váltotta fel. A keresztények ismét megjelentek és otthonra találtak. A béke és vallásszabadság nem tartott évszázadokon át. 1200-ra ismét kialakult a vandál hódító arabok uralma és keresztényellenes magatartása. 1517-ben Törökország vetett szemet Palesztinára. Az egész vidéket uralmuk alá hajtották.
1918-ban az angolok szállták meg Jordániát, véget vetettek a törökök uralmának. 1921-ben lényeges változás következett be a Jordán folyó mindkét oldalán, amikor létrehozták a Transzjordánia néven elfogadott arab emirátust, melynek függetlenségét elsőként Anglia ismerte el. 1935–1945 között egész Palesztina angol fennhatóság alá került, mely alól elsőként az arabok egy része vált ki, amikor 1946-ban kikiáltották a független Jordániát. 1948. május 14-én pedig a zsidók hozták létre Izrael államot.
1948. december 1-jén az Arab Kongresszus Abdullahot Palesztina királyává választotta meg, aki átvette a jordánok lakta Transzjordánia kormányzását. Abdullah király uralkodása alatt (1946–1951) az ország függetlenné vált, és 1950 áprilisában felvette a Jordánia nevet. Izrael és Jordánia függetlensége közel sem jelentett békét és nyugalmat. Izrael függetlenségét az arab államok nem ismerték el. Puskaporos övezetté vált egész Palesztina. Megszokottá lettek a fegyveres összecsapások, területfoglalások, és megszokottá vált a háborús állapot.
Izrael az 1967. június 4–9. közötti hatnapos háború alatt a korábban elszenvedett sérelmeket megtorolva, lerohanta a szomszédos államokat. Az elfoglalt területeken zsidó közigazgatást hoztak létre. A háború során a zsidó csapatok Jordániába is behatoltak, és elfoglalták a Jordán folyótól nyugatra lévő területeket. Izrael térhódítására válaszul Jordániában kibontakozott a Palesztin Felszabadítási Front, mely 1969. február 3-án, az 1963-ban megalakult El-Fatah ellenálló szervezet vezetőjét, Jasszer Arafatot választották meg a PFSZ elnökévé. A PFSZ megerősödése és szervezetté válása véres polgárháborút robbantott ki Palesztinában. A palesztin gerillák és a jordán hadsereg összecsapásai sok szenvedést okoztak az ország arab lakosainak, és főleg a Jordániában élő keresztényeknek.
A harcoknak 1970. szeptember 16-án Husszein, Jordánia királya próbált véget vetni, amikor kihirdette a rendkívüli állapotot. A királyi beavatkozás, a jó szándéka ellenére, olaj volt a tűzre. Szeptember 19-én a jordán hadsereg egységei megtámadták a szerencsétlen menekülttáborokat. A palesztinok segítségére 250 szír harckocsi vonult be Jordániába. A királyi hadsereg kemény légi csapást mért a betolakodó szír hadseregre, amely visszavonult. A háborús állapotoknak a megkötött jordán–szír tűzszünet vetett véget.
A fegyverszünet nem tartott sokáig. 1971-ben újabb véres harc robbant ki a PFSZ gerillái és a jordán hadsereg között, mely kemény küzdelem során kiűzte Ammanból a gerillákat, majd 1971. július 18-án végleg kiverték Jordánia területéről a PFSZ katonai alakulatait. A veszedelmes gerillák Libanonban telepedtek le.
A zsidó engesztelés napján, 1973 októberében Izrael ellen indított háború főleg a Sinai-félszigeten és a Golán-fennsíkon zajlott. A háború során Moszkva az arabokat, az USA Izraelt támogatta a korszerű fegyverek szállításával. A háború ismét fegyverszüneti békekötéssel ért véget. A béke fenntartására a Golán-fennsíkon állomásozó ENSZ-katonák ügyeltek.
1982. szeptember 15-én húszperces magánkihallgatáson fogadta Jasszer Arafatot, a PFSZ vezetőjét II. János Pál pápa. A megbeszélés alatt a pápa a béke megtartását kérte Arafattól, mely garantálja Izrael állam biztonságát és a palesztin nép jogát, hogy önálló hazájuk legyen. A zsidó kormány bírálta, az arabok örömmel fogadták a pápa szavait.
1988. november 15-én Algírban a Palesztin Nemzeti Tanács kikiáltotta az Izrael által megszállt területen a független Palesztin államot, melynek vezetője Jasszer Arafat lett. Az új palesztin állam különösen hangsúlyozta, hogy elutasítja a terrorizmus minden formáját. A békére törekszik, de meg fogja védeni hazáját a külső támadásokkal szemben.
1994. május 4-én Kairóban aláírták az izraeli–palesztin békeegyezményt, melynek értelmében a Gázai övezet megkapja az autonómiát, és Ciszjordániában – Jerikó központtal – szintén palesztin autonóm területet hoztak létre. Sajnos az egyezményt a zsidók és a palesztinok közül sokan ellenezték. Az autonóm területen élő zsidó telepesek árulással vádolták az izraeli kormányt. A palesztinok pedig Arafatot támadták, mert nem képviselte erőteljesebben a palesztinok jogait. Az ellentétek ismét kiéleződtek, ami merényletek sorozatát indította el.
Az ősi és nagy múlttal rendelkező Jordánia alkotmányos arab királyságként működik. Az arab nyelvet beszélő Jordánia lakosságának 93 %-a szunnita muzulmán, 3 %-a síita muzulmán és 4 %-a keresztény. A területe 96 000 négyzetkilométer, lakóinak száma az 1995-ös statisztika szerint 4 millió. A keresztények száma akkor 160 000 volt. A görög ortodox egyház 70 000, a pápa alá tartozó keleti egyház 64 000, a kisebbségben lévő görögkatolikus, örménykatolikus, szírkatolikus, jakobiták, valamint a drúz, anglikán és nazarénus közösségek 26 000 hívőt tartottak számon.
Hogy némi fogalmat tudjunk alkotni a Jordániában működő katolikus egyházról: a szír szertartású püspökségnek az 1988-as kimutatás szerint 10 298 híve volt, akiket 3 plébánián 2 egyházmegyés pap, 1 szerzetespap, 1 szerzetes és 3 apáca pasztorált.
Imádkozzunk Jordánia népéért, és különösen az ott élő katolikus testvéreinkért, hogy a Jordán folyóban megkeresztelt betlehemi Istengyermek ajándékozza meg Jordániát a béke nyugalmával, a jogos vallásszabadsággal, és a szebb jövőt jelentő igazsággal.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")