Kezdőlap Egyéb Afrika keresztényei felelősséget éreznek az evangélium hordozásában, továbbadásában – Yusuf Elisha Karu...

Afrika keresztényei felelősséget éreznek az evangélium hordozásában, továbbadásában – Yusuf Elisha Karu íróval beszélgetünk

Yusuf Elisha Karu
Yusuf Elisha Karu

A 26 éves nigériai származású, keresztény vallású Yusuf Elisha Karu író, aktív blogger, ifjúsági közösségek szószólója 2017-óta él Magyarországon. Életében először itt tapasztalta meg a békét: milyen az, amikor nyugodtan aludhat, utazhat, élheti az életét. Azt vallja, hogy a béke nem lehet természetes az ember számára, csak ajándékként élheti meg és hálát kell érte adni.

Yusuf Elisha Karu 2021 júniusában a Hungary Helps ösztöndíj programjának köszönhetően a Pécsi Tudományegyetemen szerzett diplomát Ápolás és betegellátás szakon. Tervei szerint visszatér Afrikába, de néhány évig még Budapesten szeretne munkát vállalni, és továbbra is kapcsolatban maradni a Hungary Helps magyar ügynökséggel, hogy ötleteivel, ajánlásaival segítsen az ösztöndíjas hallgatók magyarországi tevékenységeiben és programjaiban.

Az alábbiakban Yusuf Elisha Karuval a nigériai keresztények helyzetéről, a békéről, az ember legfontosabb feladatáról, fiatalok lehetőségeiről beszélgetünk.

Afrika déli részén a keresztények, míg az északi területeken a muzulmánok élnek többségben. Nigéria, a kontinens legnépesebb országa épp azon választóvonalra esik, ahol becslések szerint a keresztény és muzulmán vallásúak aránya 40-60%, az uralkodó vallás a muzulmán. Ennek egyik következménye, hogy a keresztényüldözés ebben az országban, főleg a déli államokban egyre nagyobb méreteket ölt, Jézus Krisztusba vetett hitükértkeresztények ezrei szenvedik el évről évre aziszlamistaszélsőséges Boko Haram és más terroristacsoportok kegyetlenségeit.

– Nagy családban élek, hatan vagyunk testvérek, közülünk négyen már megházasodtak, ők az ország különböző pontjain laknak. Sajnos az édesanyám az elmúlt évben hunyt el. A szülői házunk Nigéria észak-keleti részén Gombe államban található. Nálunk a keresztények – ellentétben más északi országok helyzetével – kevésbé vannak kitéve a Boko Haram támadásainak. Igaz, hogy északon sokáig volt válság, Borno, Yobe és Adamawa északkeleti államok, nagyobb mértékben élték át a Boko Haram felkeléseinek pusztítását.

A felkelések bázisa Borno államban van, ez átterjedt a szomszédos államokra. Feltételezem, hogy talán a Borno és Gombe közötti nagy távolság miatt nálunk kevésbé érezhető ez a nyomás. Sajnos a támadások bennünket is elérnek, embereket öltek meg, templomokat és házakat gyújtottak fel Gombe államban, de számszerűen kevesebb a támadás más államokhoz képest.

A keresztényüldözés nemcsak a házak, templomok lerombolására és az emberek lemészárlására korlátozódik, hanem a vallási elfogultságra és szegregációra is, amelyet a keresztények tapasztalnak a munka, a különböző intézmények terén. Északon előfordul, hogy egy keresztény nevű, vallású személy nem tanulhat felsőoktatási intézményben, mert magasan képzett lenne, nem kaphat olyan állást, amelyre egyébként alkalmas, nem nyerhet a választásokon. Ez a fajta üldözés nálunk is gyakori.

– Az üldöztetés ellenére Afrikában nő a legnagyobb mértékben a keresztények száma. Véleményed szerint ez minek köszönhető?

– Nigériában, ahogy az más afrikai országokban is gyakori, a vallás része annak az örökségnek, amelyet a szüleinktől kapunk, legyen az iszlám vagy kereszténység. Tehát ez az egyik oka annak, hogy a kereszténység folytatódik, és ezt mindannyian komolyan vesszük.

Továbbá valóban tapasztaljuk, hogy az üldöztetés nem töri meg a kereszténységet, egyre több templomot nyitnak meg, sokan még mindig missziós utakra lépnek és evangelizálnak. Az előbb említett örökség megóvását is hitükből fakadó feladatuknak tartják.

Az Újszövetségben olvassuk, hogy Cirenei Simon egy cirenaikai afrikai ember volt és éppen Jeruzsálemben tartózkodott, amikor rákényszerítették, hogy segítsen Jézusnak vinni a keresztet (ld. Lk 23,26). Cirénei Simon mélyen hívővé vált a kereszt alatt. Ez nagy jelentőséggel bír az afrikai keresztény egyházak számára, hisznek abban, hogy Afrikának felelőssége az evangélium hordozása és megőrzése.

– Mi az, ami erőt ad az üldözötteknek?

– „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa”

(Mt 5,10)

Azt gondolom, a legtöbb gyakorló keresztény, különösen azok, akik az üldözött régiókban élnek, megtartják a hitüket, az abbéli reményüket, hogy jutalom jár azoknak, akik nem hagyják el Krisztust, még akkor sem, ha az üldözések során szembe kell nézniük a megpróbáltatásokkal. A keresztények olvassák a Bibliában, hogy üldöztetésnek lesznek kitéve, ezért sokan elfogadják, hogy ez megtörténik.

– Milyen érzés egy békés országban élni? Mely keresztény közösséghez tartozol?

– Aki még soha nem szenvedett üldöztetést, az nem tudja, mi a béke értelme és jelentősége. Sokat jelent egy olyan országban élni, ahol nem kell aggódni, ha bárhová utazol, ahol a keresztény neved nem jelent hátrányt. Nyugodtan aludhatsz éjszaka anélkül, hogy attól tartanál, megtámadnak. Nigéria néhány északi államában a keresztények még bizonyos utcákon sem mennek át, mert attól félnek, hogy megtámadják őket. Ezeken a területeken üzleteket zártak be, számos vállalat az ország déli részére költözött, vagy az anyavállalatot helyezték át délebbre, mert ha nincs béke (északon), nincs növekedés. Az iskolákat hónapokra bezárták. Ez az üldözés hatása.

Egy békés hely nyugodt gondolkodást biztosít, ott az ember álmodhat, és dolgozhat az álmain. A magyarországi tartózkodás, az itt tapasztalt béke tehát olyan lehetőség, amelyet soha nem vennék természetesnek.

Nigériában az Evangélikus Egyházban (ECWA) keresztelkedtem meg, de miközben felnőttem, a legtöbb időt nem felekezeti keresztény csoportokban töltöttem, ezért úgy fogalmazok, hogy nem felekezeti keresztény vagyok. Pécsett a Golgota templomba jártam, és most Budapesten is a Golgota keresztény gyülekezethez csatlakoztam.

– A Hungary Helps, Magyarország humanitárius programja keresztény fiatalok százainak segíti a továbbtanulását hazánkban. Évente közel 200 keresztény ösztöndíjas diáknak van lehetősége nyugodt körülmények közötti tanulásra. Hogyan kerültél kapcsolatba a Hungary Helps programmal?

– 2017-ben az elsők között voltam, akik megkapták az ösztöndíjat. Az ösztöndíj pályázatot az Afterschool Africa weboldalon találtam, ez egy olyan oldal, ahol a helyi és külföldi ösztöndíj programokat hirdetik meg, és úgy éreztem, meg kell próbálnom.

– Ösztöndíjas diákként a Pécsi Egyetemen Ápolás és betegellátás szakon végezted a tanulmányaidat. Miért pont ezt a szakmát választottad?

– Mint minden fiatalnak, nekem is voltak nehézségeim tizenéves koromban, ami nem kamaszkori válságról szólt, hanem bizonytalanságról a jövőmet, tanulmányaimat, szakmaválasztást illetően. Felnőve már láttam a készségeimet, jó voltam az írásban, könnyen teremtettem kapcsolatot az emberekkel, jól kommunikáltam, prezentációkat készítettem a kisebb korosztálynak és az egyetemistáknak. Közel állt hozzám az építészet is, mint szakmai lehetőség. Mindenekelőtt rajongtam azért, hogy segíthessek az embereknek abban, hogy elérjék a céljaikat. Mindezek a dolgok megnehezítették számomra, hogy eldöntsem, milyen utat válasszak.

Amikor rátaláltam az ösztöndíj lehetőségre, rájöttem, hogy az ápolás az egyetlen szak a listán, amellyel segíthetek az embereknek.

Ami a vezetéssel kapcsolatos szenvedélyemet illeti, azon is dolgoznom kell a szabadidőmben. Így létrehoztam egy blogot, hogy szerző legyek, és hogy szemináriumokat, tréningeket kínáljak a fiataloknak a szabadidejükben.

– A blogodban többek között Albert Schweitzer, Benjamin Franklin, G. K. Chestertongondolatai inspirálnak arra, hogy az emberről, a háláról, a szeretetről bővebben kifejtsd gondolataidat. Könyvet is írtál: a YES you can – How to elminate Excuses and explore your potential (IGEN, te tudod – Hogyan lehet megszüntetni a kifogásokat és feltárni a lehetőségeidet) címmel. Ebben is írsz céljaidról, az emberek megsegítéséről.

G. K Chesterton arról ír, hogy az élethez való hozzáállásunkat megmutatja, hogy a dolgokat természetesnek vesszük-e, vagy hálát adunk érte. Semmi nem természetes, minden lépésben hálát kell adnunk. Albert Schweitzer azt tanácsolta: „Tanuld meg, hogy soha ne halogasd a szót vagy a cselekedetet a hála kifejezésére”.

Bogbejegyzéseimmel megosztom tanulságaimat, inspirációmat és gondolataimat, hogy segítsek a fiataloknak.

Sok tervem van, hogy segítsek az otthoni közösségemnek Nigériában. Három dolgot tartok nagyon fontosnak: az oktatást, a vezetést és az egészségügyet. Vannak hosszú és rövid távú céljaim ezen sarkalatos pontok minőségi javulásának elérésére.

Már a könyvemben elkezdtem dolgozni ezeken a célokon, de remélem, hogy az elkövetkező években további lépéseket tehetek.

Annak érdekében, hogy segítsem a közösségemet, szeretnék egy olyan helyen élni, amely több forrást biztosít számomra, hogy segíthessek a hazámnak. Egyelőre szeretnék Magyarországon maradni egy ideig, több tapasztalatot szerezni a szakterületemen, de ez idő alatt gyakran meglátogatnám a közösségemet, és továbbra is dolgoznék a közösségemben megtehető fejlesztéseken az oktatás, a vezetés és az egészségügy területén.

Hiszem, hogy az iskolában sok területtel megismerkedünk, amelyek biztosítják a szükséges eszközöket, hogy építsük a világunkat. A képzés és a vezetés megtanít minket arra, hogyan kell kitűzni célokat, hogyan kell olyan csapatot létrehozni, amely ezeken dolgozik, és megtanít arra, hogyan ne adjuk fel. Szeretnék javaslattal élni a Hungary Helps program vezetői számára, hogy időnként szervezzenek vezetői szemináriumokat vagy képzéseket az ösztöndíjas hallgatóknak, ahol megtanulják, hogyan segíthetik jobban közösségeiket. Mindent azért teszek ma, mert a vezetőképzések – amelyeken eddig részt vettem –, segítettek abban, hogy lássam, hogyan tudok tenni a közösségemért. A vezetés számomra minden.

Úgy gondolom, hogy amikor egy ország nagyszerűen teljesít, az azért van, mert jó vezetőik vannak, és amikor egy személy nagyszerűen teljesít, az azért van, mert az illető megfelelően vezeti magát.

– Diákkonferenciák, egyházi csoportok és vezető szervezetek fő előadójaként hatással vagy sok emberre. Mit tartasz egy ember életében a legfontosabb feladatnak?

– Azt hiszem, az ember legfontosabb feladata a másik ember szeretete. Ez pontosan azt jelenti, hogy menedéket adunk a gyermeknek, akinek nincs otthona, ételt adunk annak, aki éhezik, visszaszerezzük azoknak a szabadságát, akiket üldöznek.

Szóval arra biztatom a fiatalokat, hogy minden módon szeressenek másokat. Azonban fiatalként nem mindig van megfelelő erőforrásunk, hogy pl. ételt adjunk, ezért motiválom a fiatalokat, hogy dolgozzanak a céljaikért és az álmaikért, képezzék magukat, hogy amikor lesz elég erőforrásuk, akkor segíthessenek másokon.

Kovács Ágnes

Fotó:Yusuf Elisha Karu

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek