Kezdőlap Húsvéti időszak „Akinek füle van, hallja meg”

„Akinek füle van, hallja meg”

Egy példabeszéd szerint egy alkalommal falmászóversenyt rendeztek a békáknak. Nézte őket az erdők-mezők minden állata. Hevesen drukkoltak a jó magas falra mászó békáknak. Ellendrukkerek is voltak bőven, s nem is eredménytelenül. Kórusban harsogták: „nem fog sikerülni, nem fog sikerülni, ez lehetetlen nektek, békák!” És tényleg, egymás után hullottak vissza a békák. De egyetlenegy mégsem esett le. Végül sikerült feljutnia a fal tetejére. Mindjárt mikrofonvégre kapták, s kíváncsian kérdezték, hogyan sikerült neki. De ő egy szót sem válaszolt. Vajon miért? Süket volt. Így nem hallotta az akaratbénító, visszahúzó, megtévesztő és reményt megölő szavakat.

Van olyan helyzet, amikor érdemes süketnek lenni. Van, amikor a mi életünkben is nagy segítség, az életkedv megőrzője, a remény támogatója, ha „süketek” vagyunk. Sőt lehet ez fontos megtartó erő az életünkben. Torz „életbölcsességekre” gondoljunk, amiket némelyek szinte kórusban harsognak: nem érdemes küzdeni, sem sokat és becsületesen dolgozni, inkább ügyeskedj, különben nem sokra mész; nem érdemes őszintének lenni, csak a saját érdekedet nézd, mert    mások sincsenek tekintettel rád; élvezd ki az élet minden egyes percét; az élvezetek a legfontosabbak az életben; „rövid az élet, hosszú a sír”; maradi a vallásos ember, mert a tudomány ellenkezik a vallással; csak fogyassz és fogyassz!

Milyen jó, ha „süket békák” vagyunk ezekre az emberhez méltatlan, egoista, botcsinálta liberális szlogenekre. Ezek nem fölfelé, az ég felé, hanem a dagonyázó sertések közé hívnak. „A mindenséggel mérd magad!” – írta József Attila. Ezt az igazságot ne engedjük el a fülünk mellett! Azt, hogy az Isten a legfontosabb nekünk. Ezt nemcsak hogy ne engedjük el a fülünk mellett, hanem mondjuk el gyermekeinknek is, hogy ne járjunk úgy, mint a mondabéli Midász király, aki takargatta szamárfüleit, titkát csak az inasa tudta, aki nem beszélhetett erről. A titkot az inas egy gödörnek suttogta el; a gödör fölött nőtt nádas azonban világgá susogta azt: A királynak szamárfülei vannak!

A felnövekvő fiatalokra gondolok, akikkel szemben a szülők nagy mulasztást követtek el: sosem beszéltek nekik Istenről, vagy netán ellene beszéltek szavakkal, de akár viselkedésükkel, és így egy torz istenképet mutattak be nekik. Ezek után ezek az Istenre éhes fiatalok, sok rossz tapasztalat, kaland és sok téves eszmétől átitatódottan esetleg kirohannak az élet sivatagába, ahol sírva fognak gödröt kaparni, letérdelni és belekiáltani: „Az én apámnak szamárfülei vannak! Az én anyámnak szamárfülei vannak! Mert sosem beszéltek nekem Istenről!”

Jézusnak vannak a hallásra vonatkozó megjegyzései. Az egyik felhívása Máténál olvasható: „Akinek vannak fülei, az hallja meg” (Mt 11,5). Mi megjegyezzük-e, nekünk eszünkbe jutnak-e az élet sűrűjében, forgatagában Jézus szavai?

A másikat    Lukács evangéliumában olvashatjuk: „Akinek vannak fülei a hallásra, az hallja meg.” (Lk 14,35) Itt már nem csak azt kéri, hogy mindenki hallja meg őt. Azt kéri, hogy helyesen halljunk: értsük is meg, sőt még szívleljük is meg…

E mondat első jelentése azt sejteti, hogy nagyon fontos    igazságokra hívta fel    a figyelmet. De arra is utal, hogy megfontolásra, komoly önvizsgálatra nem mindenki kész. Sokakat csak sodor az élet, a közszellem és az ösztönei, mint az őszi szél az elsárgult faleveleket.

Sok embernek a legnagyobb tévedése az, hogy nem hallgatja meg Jézus szavait. Nem fogadják be az Igét, Isten segítséget nyújtó szavait (Mt 13,18–22). De hála Istennek vannak, akik „az igét meghallgatják és megszívlelik” (Mt 13,23).

Sokakat nem Isten törvényei, hanem a már említett hamis szabályok és vélemények irányítanak. Az erdők-mezők állatainak ellendrukkolása megy be a fülükbe. Holott jobb lenne erre süketnek lenni és Jézus szavait meghallani, azokra fülelni. Ha a mai vallástalan világban, e nagy „ellenszélben” is kíváncsi vagy Jézus szavaira, ha éberen fülelsz rájuk, akkor majd odaát örökre hallhatod az Ő szelíd, jóságos hangját.

De ha az ellentábor, ha az erdők-mezők visszarántó kórusának szlogenjeit engeded a füledbe és szívedbe hatolni, akkor halálod után keserű lesz a találkozás a ragyogó Jézussal, és talán ezeket a szavakat fogod mondani neki: „Ó, ha tudtam volna, hogy te ilyen vagy, ilyen szép, ilyen jó, akkor egészen másképp éltem volna, s mindig csak veled kerestem volna a kapcsolatot!”

Jézus talán így válaszolna: „Tényleg nem tudtad, hogy ilyen vagyok, hogy így nézek ki? Pedig hát gondoskodtam róla, hogy megismerhess!    Hátrahagytam hiteles fényképemet az Evangéliumban. Hát nem ismered? Mit olvastál helyette? Miket tartottál érdemesebbnek elolvasni?” (L. Evely: Az öröm útja. 34. o.)

Szóval, nem árt sokszor „süket békának” lenni. Máskor meg fordítva: tartozzak azok táborába, akik ezt a jézusi intelmet fülükbe engedik, szívükbe zárják: „akinek füle van a hallásra, az hallja meg!”

Pribitek László

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút