Tizenöt éves vagyok, gimnáziumba járok. A gondok a tanulás körül vannak. No, nem azért, mintha nem jól tanulnék. Ellenkezőleg! A tanulmányi eredményem eddig nagyon jó. A baj szüleimmel, azaz édesanyámmal és nagymamámmal van. Mindig ott kell ülni a könyv fölött, még szombaton is, reggel nyolctól este hétig, s a vasárnapot is az íróasztalnál töltöm.
A másik gondom a szentmise, és megint édesanyám és nagymamám. Azt mondják, hogy ott semmi jót nem tanulok, meg hogy a pap nem ad nekem kenyeret, ha odakerülne a sor. Nem értik, hogy ott olyan erők sugároznak át rajtam, amit szavakkal leírni nem lehet. Életem legnagyobb, fő és elmozdíthatatlan célja az Isten szolgálata, a papság. Mióta ezt megtudták, foggal-körömmel húznak vissza, és tiltanak a templomba járástól. Azt is mondják, hogy ha ilyen gondolatok járnak az eszemben, akkor kitagadnak. Hogy miért ilyen kegyetlenek hozzám? Nem tudom. Miért akarják rombadönteni egyetlen életcélomat? Még addig van 4 kemény év! Mit kell tennem, hogy szüleimmel ismét jó legyen a kapcsolatom, és a célomat is véghezvigyem?
Boldog fiú vagy, hiszen az Úr Jézus papjának hív! Úgy látszik, választottja vagy, ezt megérezted, és el is fogadtad. Imádkozz érte, hogy kitarts ezen az úton, eljuss az Isten oltáráig. Felsoroltad a fellépő nehézségeket, bírd csak „cérnával”. Nagyon jó előkészítés ez jövendő életedre, hiszen egy-egy papnak emberfeletti nehézségeket kell legyőzni a Jóisten segítségével. Nem négy kemény év, hanem talán 40, sőt még több sziklakemény év vár rád, ha közénk állsz. Itt mindent vállalni kell, csak akkor szabad belépni a sorba!
Tennivalód egészen világos előttem. Elsősorban is hallgass, mint a sír papi hivatásodról, mind otthon, mind barátaid körében, egyedül csak lelkiatyáddal beszélj róla. Őrizd, ápold magadban mindennap, különben legyen titok. Akkora kincs ez, hogy rejtegetni kell, mert majdnem mindenki el akarja azt rabolni tőled.
A legjobb fiúnak kell lenni. Aki pap szeretne lenni, annak a szülők és nagyszülők iránti szeretetben is élen kell járnia. Kerülj minden összetűzést! A legnagyobb megértést, ragaszkodást kapják meg tőled, habár ők nem akarnak megérteni téged. Arra gondolj: ha pap leszel, megtapasztalják, hogy ők a legboldogabb szülők. Azt hiszik, hogy elveszítenek, holott a papfiú marad csak meg igazán szüleinek!
Ami napirendedet illeti: kérnék tőlük egy hónap szabadságot. Négy hétig te rendelkeznél az idővel. De akkor mutasd meg, mire vagy képes egyedül, különben kitűnik, hogy megérdemled az áristomot. Lássák, hogy még jobban tanulsz, ha hagynak a magad lábára állni. Biztos belemennek ebbe az egyezségbe.
A szentmisével kapcsolatban szívbe markoló, amit írsz! Olyan jó lenne, ha mindenki így érezne: „nem a pap miatt megyek a szentmisére, hanem azért, mert érzem, hogy a Jóisten hív. Az biztos, hogy amikor onnét kijövök, olyan nagy bennem az az erő, hogy elegendő egy egész élet elhatározására” – írod. Ha megfogadod tanácsaimat, gondolom, hetente legalább egyszer el tudsz jutni szentmisére, és össze tudod kapcsolni szentgyónással és szentáldozással is. A gyóntatószéknek és az Élet Kenyerének nagy szerepe van a papi életre való felkészülésben. Tehát ne ess kétségbe! Készülj szépen, csendesen életed nagy hivatására. Segítsen az Úr Jézus!
*
Ha csak egyszer, legalább egy napra egy hősiesen küzdő pap helyében lennél, megsejtenéd, mit jelent mindig jó papnak lenni. Csoda-e, ha segítség nélkül elfogy az ereje?
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
