Albert Einstein tudományos munkája mellett szívesen válaszolt hozzá intézett levelekre, amelyekben a legkülönfélébb kérdéseket intézték hozzá. Ezekből a levelekből válogatást is kiadtak. A tudós válaszai igen tanulságosak. Némelyik érdekesen világítja meg Einstein hitét.
Egy New York-i diáklány 1936-ban azt kérdezte a tudóstól, szokott-e imádkozni, és ha igen, miért. Einstein így válaszolt: „A természettudományos kutatás azon a gondolaton alapszik, hogy minden jelenség, természeti folyamat a természeti törvény szerint történik. Tehát az emberi cselekedetek is. Ezért egy kutató aligha hajlamos arra, hogy azt higgye: az eseményeket imával, azaz egy természetfeletti Lényhez intézett kívánságával befolyásolni tudná. Mindenesetre az is tény, hogy a természeti törvényeket mi mindig csak tökéletlenül ismerjük, következésképp, végső soron azok is egyfajta hiten alapszanak. (…) Másrészt azonban a természettudomány mindenkit, aki komolyan foglalkozik vele, azzal a meggyőződéssel tölt el, hogy a világ törvényszerűségeiben egy, az embert messzemenően meghaladó Szellem nyilatkozik meg, amellyel szemben a mi szerény erőinkkel alázatosan kell visszahúzódnunk. Ezért a természettudományokkal való foglalkozás egy különleges fajtájú vallásos érzülethez vezet, mely a naiv emberek vallásosságától mindenesetre lényegesen különbözik.”
A másik levelet Einstein egy körkérdésre válaszolva írta, amikor egy irodalmi kör Nobel-díjasokat kérdezett meg: hisznek-e Isten létezésében? Einstein így válaszolt: „Nem tudok elgondolni egy olyan személyes Istent, aki az egyes teremtmények cselekedeteit közvetlenül befolyásolja vagy megítélné. Annak ellenére sem tudok ilyet elgondolni, hogy a modern tudomány már bizonyos fokig kétségbe vonta a mechanisztikus okságot. Az én vallásosságom annak a végtelenül hatalmas Szellemnek alázatos csodálatában áll, aki abban a kevésben nyilatkozik meg, amelyet mi a magunk gyenge és esendő értelmünkkel a valóságból fel tudunk ismerni. Az erkölcs igen fontos nekünk, de nem Istennek.”
E két levélrészlet is újból azt igazolja, amit tudtunk Einsteinről: nem volt vallásos a szó teljes keresztény értelmében, de a maga módján hívő volt. Mindenesetre nem volt ateista.
- A magyar keresztény kultúra háza
- Szent Vincenzo Grossi (1845–1917)
- Bűn, ha reformátusként katolikus misére járok?
- Végső búcsú Kozma Imre atyától
- A pápa a visszaélésekről: Vigaszt és segítséget kell nyújtanunk
- Magamban is mondhatom a rózsafüzért?
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút