Aleppó Szíria vértanúvárosa. Egy súlyosan megsebesült város, az épületei, de mindenekelőtt a lakosság lelke és szíve. Sok ember számára a háború nyugalomban és megszokott mederben leélt éveket lopott el, de Aleppó újjá akar születni. Ez egy olyan város, amely nem adja fel, és megpróbál lassan visszatérni a normális kerékvágásba.
Luca Pellicciotta szalézi atya, erről a „paradoxon” városról beszél. Aleppót, a várost, mondja, nemcsak szenvedés érte, hanem sok reményt is talált.
„Él a vágy az újjászületésre, arra, hogy egy bárban ülve teát vagy fagylaltot fogyasszanak a nap meleg óráiban. De egy háború után, amely minden szabályt felrobbantott, ez normális” – mondja Luca.
A sok évig tartó háború azonban nem befolyásolta az itt élő keresztények hitét. „Magam is gazdagodtam az aleppói keresztények hitének mélységétől” – folytatja Luca. „Itt a hit nem egy címke, egy szlogen, maszk, amelyet szükség esetén felveszünk és leveszünk: itt a hit az élet. A keresztények tudják, hogy mit jelent hinni Istenben, amikor életük egy bombától függ, amelyik melléjük vagy rájuk eshet.”
Valójában az aleppói szaléziak továbbra is táplálják a hitet és a reményt, és mindig tevékenykednek, ahogy tették ezt a legsötétebb napokon is.
„Sokan bezárták az ajtóikat, de a szaléziak nem! Don Bosco elégedett lenne az Aleppó gyermekeinek hűségével és szeretetével” – tette hozzá.
Don Bosco gyermekeinek Aleppóban is nagy szerencséje volt, hogy a világon sok olyan fiatal él, akik folyamatosan imádkoznak értük. „Az imádságoknak ezt az ajándékát továbbra is folytatjuk” – mondja Luca -, ami az egyetlen igazán hasznos dolog, amit bárki megtehet Aleppó valódi és radikális lelki megújulásáért.
Forrás és fotó: Szaléziak.hu
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
