Alkoholprobléma a családban

Kedves Lelkiatya! Gyerekkoromban ittak a szüleim. A húgomnak és nekem nehéz gyerekkorunk volt emiatt. Már egyetemista voltam, amikor először el mertem mondani az érzéseimet és nem tetszésemet az italozással kapcsolatban a saját édesanyámnak. S ebben nekem lelkiekben az a férfi segített, aki később a férjem is lett. Ma ott tartunk, hogy 30 éve vagyunk együtt a férjemmel és van 3 gyönyörű gyermekünk. És egyre több alkohol a férjem részéről… Azt vettem észre magamon, hogy ugyanazokat az érzéseket hozza elő bennem a férjem italozása, mint anno a szüleim italozása tette. Kerülöm amennyire tudom a beszédet, a találkozást, ha iszik, illetve ha józan állapotában szóvá teszem, akkor még neki esik rosszul és sértődés lesz belőle. Ezért sokszor csak az van, hogy homokba dugjuk a fejünket, mintha semmi sem történt volna. Kislány koromban is sokat imádkoztam Istenhez esténként és ugyanezt teszem most is, elsősorban a kialakult helyzet miatt. Vajon Isten is ezt szeretné, hogy tartsak ki a férjem mellett minden áron? Akkor is, ha boldogtalan vagyok? Csapdában érzem magam…

Kedves Levélíró! Mennyire szép, hogy leírta, hogy fiatal korában a későbbi férje bátorítása segítette Önt abban, hogy először merjen szólni a szüleinek az italozás problémájáról. Ez a kettőjüknek egy olyan fontos közös élménye, amit újra és újra fel kellene idézni. Egy élmény, egy esemény akkor tud hatni, ha felidézzük, emlegetjük, hálával emlékezünk rá. Mesélje el sokszor, újra és újra a férjének ezt az emléket.

Az alkohol rabságából igen nehéz kiszabadulni. Pusztán saját erőből általában nem megy, és legtöbbször a házastárs sem tud ebben túlságosan sokat segíteni. Inkább egy sorstárs, egy már megszabadult alkoholista, és leginkább egy önsegítő csoport. Az első lépés természetesen annak beismerése, hogy baj van, hogy segítségre szorul. Idáig nem könnyű eljutni.

Próbálja a férjét eljuttatni egy segítő lelkigyakorlatra vagy egy ilyen csoportba (https://kaszlelkikozpont.hu/index2.php?o=2&t=kasz/Csoportok )!