Kezdőlap Kiemelt Ami ezután jön, az a lényeg

Ami ezután jön, az a lényeg

Ütős jelek, áldozás

Barsi Balázstól hallottam: Az egész teremtett világ eucharisztikus jellegű. Nem elvont valóság. Benne élünk, mozgunk és vagyunk. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus közeledtével nem csupán azt kérdezgették a liberális újságírók, hogy mennyibe kerül ez az esemény a nem keresztény adózók kontójára, hanem azt is, hogy tulajdonképpen mi az Eucharisztia.

Lehet, hogy egy olyan dolog körül alakult ki a kultusz, ami csupán a vallásos ember hiedelemvilágához tartozik? Mi tehát az Eucharisztia? A kérdés már eleve hibás. Az Eucharisztia nem valami, hanem Valaki. Tudniillik maga Jézus, az ősminta, minden ember elsőszülöttje, aki a saját testévé kívánja átnemesíteni az emberiséget. Ezért az Eucharisztia nem tabernákulumban őrzött Oltáriszentséggé, hanem Egyházzá akar lenni. Keresgélhetjük a szeretet definícióját, de ha nem találkozunk olyan emberrel (pl. édesanyával), aki azt sugározza, és nem tapasztaljuk meg magunkban a szeretet hatását, akkor elvont fogalom marad. Lehet lenyűgöző teológiai tudásunk Istenről, de ez mit sem ér nekünk, ha nem vagyunk vele személyes, élő imádságos kapcsolatban. Csupán az elvont, tárgyiasító tudás szinte semmilyen hatással sincs a morális életünkre. Ahogy az ember személyisége a maga történetiségében bontakozik ki, úgy az Egyház is a történelem folyamán egyre teljesebben felismerte önmagát. Ebben a felismerésben – Jézus Eucharisztiát és Egyházat ajándékozó szándékának megértésében – legtovább a II. Vatikáni Zsinat jutott. Az soha nem volt kérdés, hogy Jézus lényegi jelenléte megvalósul a szent színek alatt, éspedig mindegyik színben külön-külön is, jóllehet az áldozati vér és a megdicsőült Test elválaszthatatlanok a szentmiseáldozatban. Azonban Jézus aktuális, cselekvő jelenléte az Egyházban ismerhető fel. A nem vallásos embereknek semmit sem mond az Oltáriszentség fogalom, nem tudnak mit kezdeni a reálszimbólum szemiotikai leírásával, azonban a keresztények cselekvő szeretete és egyházhűsége megérinti őket. Jézus a világ számára nem az Oltáriszentségben ismerhető fel, hanem a keresztények életében. A feltámadás üzenetét mindaddig kétellyel fogadja a hitetlen, amíg nem találkozik a halál felett álló keresztényekkel. János evangélista nem közvetíti az utolsó vacsorai alapítás szövegét. (Amikor megírta az evangéliumát, már mindenütt magától értetődő volt.) Azonban mégis a legtöbbet ő közöl az Eucharisztiáról: Legyenek egyek, amint Atyám, mi egyek vagyunk, én bennük, te bennem, így ők is teljesen egyek legyenek, hogy megtudja a világ, te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kezdete előtti napokban az Egyház ellen szakosodott újságírók oknyomozásba kezdtek. Vajon tudja-e a katolikus tömeg, hogy mi az Eucharisztia? Tudják-e, hogy miben hisznek, ha egyáltalán hisznek? Oda következtettek, hogy nem. Pedig jó válaszokat kaptak. De a kocsmából meg az alternatív drogos klubokból nincs megfelelő perspektíva. Néznek, de nem látnak, fülelnek, de nem hallanak, beszélnek, nem is keveset, de nem értenek. Mi az Eucharisztia? Mindenkinek úgy mondjuk, ahogy megérteni képes. Az Eucharisztia az a különbség, amely a gyermek számára az édesanya ölelése, és egy komisz gyermektársaság csúfolódása között van. Az Eucharisztia az a különbség, amely a szülők számára egy katolikus iskola évnyitója és a pride-felvonulás között van. Az a feltűnő különbség, amely egy szabadtéri szentmise és egy klímatüntetés után látszik az utcakövezeten. Az Eucharisztia az a különbség, amely Apor Vilmos és az őt meggyilkoló részeg katona lelkülete között volt. Az a különbség, amely egy szeretetteljes, boldog család és egy viszálykodó, széteső, káromkodó, istentagadó család hagyatéka között van. Az a különbség, amely Arany János Ars poetica című verse és egy gyűlölködő komment között van. Az a különbség, amelyet az újszülött gyermekét először kézbe vevő édesanya mosolygós arcát és az elszánt abortuszpárti aktivista büszke arcát összevetve felismerhetünk. Az a különbség, amely Lourdes-ban a kerekesszékes betegek körmenete és egy katonai parádé felvonulása között feszül. Az a drámai különbség, amely Isten szeretetből fakadó teremtő gondolata és a harácsoló, Istent tagadó, pusztulást hozó emberi erőlködés között van. Ki az Eucharisztia? Maga Jézus. Ha őt keressük, megtaláljuk. Persze, sokkal nehezebben a túlméretezett látványosságok színpadján, mint az irgalmas, lehajló szeretet közösségeiben. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szép külsőségessége figyelemfelhívás. Ami ezután jön, az a lényeg.

Szabó József László

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek