Kezdőlap Az év minden napjára Amikor a félelem neked dolgozik

Amikor a félelem neked dolgozik

Amikor a félelem neked dolgozik
„Az emberektől való félelem csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” Péld 29,25

Bár kezdek kigyógyulni abból, hogy mindig az emberek kedvét keressem, még mindig nehéz szembemennem azzal, amit mások akarnak.
Legyen szó akár egy ismeretlen ételről , akár valami súlyosabb dologról, ha úgy sejtem, hogy véleményem különbözik másokétól, inkább nem adok hangot neki.
Máig ellenségem a másoktól való félelem, és különösen attól rettegek, hogy csalódást okozok valakinek. Állandó szükségem van Isten segítségére. Ha döntésem az emberfélelmen alapul, ha mások véleménye, elfogadása, egyetértése alapján döntök, sosem győzhetek. A másoktól való félelem gyakori csapda, és még hosszú utat kell megtennem, míg végleg megtanulom, hogy nem kell mindig mások kedvében járnom.
Mi lenne, ha olyan bátor lennék, olyan biztosan állnék a meggyőződésemben, hogy akár egy államfővel is nyíltan szembe mernék szegülni?

A két bába, Sifra és Pua, Mózes II. könyvében pontosan ezt tette az ókori Egyiptomban. Nem teljesítették a fáraó parancsát, hogy öljenek meg minden héber fiúgyermeket, akinek születésénél segédkeznek. „A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának és életben hagyták a fiúkat” – olvassuk a 2Móz 1,17-ben. Életre váltották mai alapigénket: „Az emberektől való félelem csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.”

Honnan volt lélekerejük megtenni, amit mi legtöbben nem tudtunk volna?

Istent félték, és nem a fáraót. Ezt a félelmet nem a veszélytől, rossztól, fájdalomtól való rettegés táplálta, hanem szeretet, remény és tisztelet Isten iránt. Így ír erről Jeremiás: „Akkor majd az én népem lesznek, én meg az ő Istenük leszek. Más szívet adok nekik és más viselkedést, hogy minden időben féljenek engem, és így jó dolguk legyen, nekik és gyermekeiknek is. Örök szövetséget kötök velük és nem szűnök meg jót tenni velük. Szívükbe adom félelmemet, hogy többé ne forduljanak el tőlem” (Jer 32,38-40).

Amikor Istent féljük – amikor szeretettel, reménnyel és tisztelettel fordulunk Isten felé -, készek vagyunk engedelmeskedni Neki. Amikor ki tudom mondani, hogy jobban szeretem Őt, mint az emberek jó véleményét, elfogadását és egyetértését, akkor az Ő szeretetének ereje fog támogatni döntéseimben.

Lynn Cowell teljes írását az eszmelkedesek.hu-n olvashatják el.

„Nincs okunk a félelemre”