Kezdőlap Egyéb Az ebéddel kapják meg feladatlapjaikat a rászoruló gyerekek

Az ebéddel kapják meg feladatlapjaikat a rászoruló gyerekek

Nehéz gyerekkor

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványa, intézményei a legnehezebb helyzetű településeken is zökkenőmentesen álltak át az új típusú munkarendre. Ezt a koronavírus járvány lassítását szolgáló intézkedések tettek szükségessé. A rászoruló gyerekek sem maradnak le társaikhoz képest.

Mivel óvodáik, iskoláik zömmel a leghátrányosabb helyzetű településeken vannak, a mostani, digitális munkarend ellenére a feladatokat nem egyszer papíron adják át a rászoruló gyerekek részére. Ezzel együtt a metódus működik, tudásukat, tapasztalataikat pedig örömmel megosztják bármely intézménnyel, amely ezt igényli.

Az iskola- vagy óvodafenntartóknak, két fontos feladata van. Az egyik a támogatás. Ebben a rendkívüli és váratlan helyzetben a fenntartó dolga biztosítani a forrásokat, az eszközöket. Legyen szó szájmaszkról, gumikesztyűről vagy tabletről – és a folyamatos szakmai és lelki támogatást az intézményekben dolgozó kollégáknak. A másik tipikus fenntartói feladat az iskolák szakmai munkájának ellenőrzése. Ez utóbbit is úgy kell megtenni, hogy az amúgy is túlterhelt, az új módszertannal is küzdő pedagógusok ne plusz tehernek, hanem segítségnek érezzék. Ismertette a helyzetet Thaisz Miklós, az Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány ügyvezető igazgatója

Ahogy megszületett a kormánydöntés a digitális munkarendről, az Máltai Szeretetszolgálat iskola alapítványa azonnal konzultált a fenntartásában lévő iskolákkal és óvodákkal. Ezt követően szakmai ajánlást adtak ki külön az alsó tagozatok, felső tagozatok és a középiskolák számára. Ezekben a szakmai ajánlásokban nemcsak szemléletbeli, kommunikációs és pedagógiai-módszertani tippeket adott az alapítvány a pedagógusoknak, hanem konkrét példafeladatokat is készítettek. Az iskoláitól és óvodáitól azt kérte az alapítvány, hogy állítsák össze a megváltozott viszonyokra érvényes saját eljárásrendjüket. Az alapítvány emellett minden iskola számára fejlesztetett egy-egy távoktatási honlapot. Ezeken keresztül az intézmények kiadhatják a feladatokat, szövegeket, képeket, videókat oszthatnak meg.

A máltai általános iskolák esetében külön nehézséget jelent, hogy azokba zömmel hátrányos helyzetű tanulók járnak. Nekik az otthoni, kommunikációs eszközellátottsága nagyon vegyes, ezért nem tudják a feladatokat csak digitálisan kiosztani. Van olyan település, ahol azt hetente két alkalommal nyomtatott formában adják át a rászoruló gyerekek számára, amikor a családok úgyis megjelennek az ételosztáson.

Összességében azt javasoltuk – hívta fel a figyelmet Thaisz Miklós –, hogy a digitális munkarend ne legyen a normál oktatás tükörképe. Fontosabb megtalálni azokat a fórumokat, ahol a gyerekek örömmel dolgoznak és a figyelmük leköthető. Érdemes továbbá a diákoknak időt hagyni az új rendszerhez való alkalmazkodásra és csak utána kezdeni új anyagba.  Kulcsfontosságú az értékelés is: különösen az első időszakban a pozitív, megerősítő visszajelzésekre kell törekedni.

„A piros csíknál tessék megállni”

Tasi Krisztina, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tiszabői szociális programjának és a helyi tanodának a vezetője, tanár és iskolapszichológus a Máltai Szeretetszolgálat tiszabői általános iskolájában. A Nyolcágú kereszt című máltai rádióműsornak mesélt arról, hogyan kezelik a járvány miatt kialakult helyzetet a településen. 
Az önkormányzattal felállítottunk egy helyi operatív törzset, hogy gyorsan tudjunk reagálni a problémákra, és abban maradtunk, hogy huszonnégy órában bármikor hívhatóak vagyunk, ha gond van, akkor gyorsan tudjunk rá reagálni.
Az iskolával nagyon szorosan együttműködünk, ők hozzánk teszik le a feladatlapokat, mi segítünk a kiosztásában. Digitális oktatásra nyilván nem tudtunk áttérni, nincs internet, nincsenek számítógépek, nincs a gyerekeknek olyan tudása, hogy ez működhetne. A pedagógusok ezerrel dolgoznak, fénymásolnak, a feladatlapokat névre szóló irattartókba készítik össze. Facebook csoportokat hozott létre minden osztályfőnök, ők is próbálják sulykolni, hogy fel kell készülni a járványra, hogyan tudnak ebben a helyzetben jól cselekedni. A facebookon keresztül több családtagot el lehetett érni, nagyobb testvért, anyukát, apukát, így velük is tudunk már kommunikálni.
A korábbi hetekben főleg a középiskolások jöttek, sok kérdésük volt, nagyon sok a szorongásból fakadt, hogy akkor meg fogunk-e halni? Tehát ezek a tipikus terápiás kérdések előjöttek, ezekről beszélgettünk, hogyan tudok én felkészülni a következő időszakra. A kollégák között is van, aki fél, vele külön szoktam beszélgetni. Azt kértem a kollegáktól, hogy híresztelések, félhírek, álhírek ne menjenek köztünk, reggel, amikor megérkezünk, ne azzal kezdje mindenki, hogy mit hallott, mit olvasott a facebookon… Judittal, az iskolaigazgatóval naponta beszélünk, hogyan tudunk ebben emberként, meg vezetőként is úgy helytállni, hogy azt tudjuk mutatni, minden rendben lesz, és  túl leszünk rajta, és megyünk tovább. Fontos, hogy a mi szemünkben ne a félelmet lássák, hanem azt, hogy itt vagyunk, itt leszünk, és bármi történjék is, megoldjuk ezt a helyzetet.
Az emberek jönnek hozzánk folyamatosan. Az ebédosztásnál (300 adagot osztunk ki két óra alatt) piros csíkokkal felfestettük a járdát, van egy beléptető kapu, ott elmondtuk, hogy „a piros csíkra tessék állni, a piros csíkra tessék állni..” Türelmesen viselik, elfogadják azt, hogy be kell tartani szabályokat. Kitettünk kézmosó, kézfertőtlenítő szereket, elfogadják, használják ezeket, még örülnek is neki.

A teljes cikk a Máltai Szeretszolgálat oldalán olvasható.

A rászoruló gyerekek segítése fontos feladata a társadalomnak.