Nem értem, hogy változhatnak az Egyház törvényei és rendeletei? Amikor én piarista gimnáziumba jártam, még halálos bűnt követett el, aki pénteken húst evett! Most már ez nem érvényes. Ha valaki szentáldozás előtt evett vagy csak vizet is ivott, nem áldozhatott, most csak egy óra a szentségi böjt! (…) Azt is tanították, hogy a szentmise szövege latin. Ez nem változhat, mert a latin régi nyelv. Ma már ez sincs érvényben. A szentmise rendje is erősen megváltozott. (…) Jézus azt mondta: „Nem megváltoztatni jöttem a törvényeket!” – mégis megváltoztatják. (…) A pápa hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen! Akkor melyik pápa tévedett, aki elrendelte, vagy aki a fenti halálos bűnöket eltörölte?
A pápa tévedhetetlenségével kapcsolatban a hivatalos tanítás ez: ha legfelsőbb apostoli tekintélyével (ex catedra) egy, a hitet és az ekölcsöt értintő tanról eldönti, hogy azt az egész Egyháznak követnie kell, akkor a pápa csalatkozhatatlanul nyilatkozik. Ezt a hittételt az I. Vatikáni Zsinaton hirdették ki 1870-ben, és azóta egyetlenegyszer gyakorolta a pápa ezt a hatalmát, amikor a Szűzanya mennybevételét hirdette ki 1950-ben. Tehát ez nem tartozik a felvetett problémához.
Ugyancsak teljesen másról beszél az Úr Jézus Máté 5,17 versében. Ő az ószövetségi törvényt nem megszüntetni jött, hanem tökéletesíteni.
Ellenben az Úr Jézus az Egyháznak, apostolainak és utódjainak joghatósági hatalmat adott (Mt 18,18). „Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva”. Ezt a joghatósági hatalmat gyakorolták is már az apostolok, amikor az első apostoli zsinaton Kr. u. 50-ben Jeruzsálemben intézkedtek azzal kapcsolatban, hogy a pogányságból megtért keresztényeknek nem kell előbb zsidóvá lenniük. ĺgy kezdődik a határozat: a Szentlélek és mi úgy láttuk jónak… (ApCsel 15,28). Az Egyház tanításában, erkölcstanában van egy örök, változtathatatlan mag. Ez ugyanaz volt az apostolok korában és ugyanaz lesz a világ végén. Például: Jézus valóságos Isten és valóságos ember; nem szabad ölni. De van egy hatalmas terület, mely időhöz és szokásokhoz van kötve. Ki gondolná ma azt, hogy az asszonynak nem illik fedetlen fővel imádkozni? Avagy ki szórná be ma hamuval a fejét bűnbánata jeléül?
Mivel az Egyház él, nem merevedett meg, azért azon a szabad területen, ahol lehet változtatni, mindig igazodik különböző korok igényeihez. Jól teszi! Különben a múlthoz való csökönyös ragaszkodásával megölné saját magát.
Ezért a pápa a következő szavakkal indítja útjára a legújabb egyházi törvénykönyvet: „A szent fegyelem törvényeit a Katolikus Egyház az idők során meg szokta reformálni és meg szokta újítani, hogy – mindig hűen az isteni alapítóhoz – kellően megfeleljenek a rábízott, üdvösségre vezérlő küldetésnek. Éppen ettől a szándéktól indítva váltjuk valóra a katolikus világ várakozását, és rendeljük el ma, 1983. január 25-én az átdolgozott egyházi törvénykönyv kiadását”.
Szerezze meg ezt a törvénykönyvet, abban megtalálja a 1249. kánont: hogyan kell megtartani a bűnbánati napokat, ugyancsak megtalálja a 919. kánont: hogyan kell készülni a szentáldozásra, megkeresheti a 928. kánont is, amelyik a szentmise végzéséről ír.
Örüljön annak, hogy az Egyház megérti és megérzi az idők szavát!
*
Az Egyház mindig fiatal és szép volt, de haja ezüstszürke. Az Úr csinosítja, mert még az öregség szeplői és ráncai vannak rajta (Hugo Rahner). A csinosításért nem szabad haragudni!
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
