Az egyházi tanítóhivatalról

Egész gondolatmenete óriási tévedés. Semmit sem lehet saját magával igazolni, a Bibliát sem. Minden azzal kezdődik, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, az üdvösség, az út, az igazság és az élet. Azért hivatkozom most csak Őrá, mert ön is csak az Újszövetséget emlegeti. Tehát Jézus tanítása mindennek az alapja, ez a lényeg. Ő minden vallásalapítótól gyökeresen eltér abban, hogy nem írt le egy sort sem, csak a porba egy ismeretlen szöveget, amikor a házasságtörő asszonyt meg akarták kövezni. Nem diktált le semmit, parancsot sem adott arra az apostoloknak, hogy írjanak. Kiválasztotta a tizenkettőt, kezdettől fogva kiemelte közülük Pétert, akit kősziklává tett Egyházában, és az egész világra küldte őket, hogy tanítsanak: mondják el mindenkinek, amit tőle hallottak. ĺrásról szó sincs. Arra gondosan vigyázott, hogy jól tudják, ha nem értették, külön is megmagyarázta.

A tanítás pontosságára nagyon vigyáztak, hisz a szem- és fültanúk éltek. Amikor kétség merült fel, összehívták az első jeruzsálemi zsinatot és mindent pontosan megtárgyaltak, az eredményt ekkor már írásban is rögzítették és elküldték más egyházközségeknek. Szent Pál is nagyon vigyázott a helyes hitre. Amikor a galaták próbáltak eltérni Jézus tanításától, leszidta és eszteleneknek nevezte őket. Az ötvenes évek után az apostoli tanítás kijegesedett prédikációit foglalták írásba és ebből lett az első három Evangélium, míg végül Szent János megírta a század végén az utolsót.

Tehát előbb volt Krisztus, az Egyház, ebben a kontroll (ez az egyházi tanítóhivatal), a szenthagyomány és legvégül a Biblia. Ez az élő Egyház szabta meg természetesen, hogy melyik könyv és melyik szöveg hiteles, hiszen már akkor megjelentek a különböző hamis, apokrif iratok, melyek sugalmazottnak nevezték magukat, holott emberi mesék voltak. Tehát itt nem ráérzésről van szó, nem is demokratikus szavazásról, hanem a Krisztus által alapított apostoli testület és utódjainak – természetesen a Szentlélektől vezetett – tudatos, felelősségteljes döntéséről.

Jól néznénk ki, ha minden egyes ember kénye-kedve szerint válogatna a Szentírás könyveiben, szövegeiben, és ráérzéssel döntené el, hogy mi az Isten szava! A Szentírás magyarázásához óriási tudományhalmazra van szükség: ismerni kell a zsidó, az arám, a görög nyelvet. Minden fordítás akarva-akaratlan ferdítés. Pontosan visszaadni a görög, illetve arám szöveget szinte lehetetlen. Ismerni kell az Ószövetséget, a régiségtant, a helyrajzot, és még sokféle résztudományt. Közülünk ki rendelkezik mindezzel? Én sem, pedig pap vagyok. Ha szólni akarok a Szentírásról és magyarázni szeretném egy-egy részletét, szakértők könyveit kell előbb elolvasnom, hogy pontosan értsem.

Nagy dologról van itt szó! A Szentírás nem Korán, nem Talmud, amit emberek alkottak. Isten szava, üzenete az emberekhez, amihez életem árán is ragaszkodni kell, hozzá kell szabnom gondolatomat, tettemet. Ezért a Jézusért, vallásáért, tanításáért minden áldozatot vállalni kell, vonakodás nélkül. Tehát nem kis dolog kijelenteni: ez a könyv, ez a szöveg, ez a tanítás Szentírás. Ide nem elég a saját megérzés, nem elég, hogy érzek valami különöset, erőt benne… Holtbiztos tekintély kell: ez az ön által kifogásolt tanítóhivatal.