Az Erdélyben élő és szolgáló Baricz Lajos atyát Kárpát-medence-szerte jól ismerik, úgy is, mint a marosszentgyörgyi katolikus hívek lelkipásztorát, aki a plébániáján élénk kulturális központot hozott létre, és úgy is, mint költőt, hiszen gyakran hallhatják és olvashatják verseit Székelyföld határain kívül is – nemrég például az egri, negyedéves AGRIA irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat hasábjain fedezhettük fel négy költeményét. Lajos atya ahogy 2020-ban is tette, úgy 2021-ben is ingyenes ajándékkötettel tiszteleg a küszöbön álló eucharisztikus kongresszus előtt.
– 2020-ban, a NEK eredetileg kitűzött időpontjára, valamint a Nemzeti Összetartozás Évéhez is kapcsolódóan megjelentette a Lakoma című kötetét, amelyet aztán számos külhoni magyar plébániaközösséghez eljuttatott ajándékba. Mi indította arra, hogy 2021-ben, a NEK újabb időpontjára is ingyenes terjesztésű könyvvel jelentkezzék?
– Tavaly nagyon belelkesedtem: Nemzeti Összetartozás az Eucharisztia jegyében! Ez valami nagyszerű! Ez késztetett arra, hogy a Lakoma – 3×52 szonett – című, vegyes témájú kiadvánnyal tisztelegjek a világesemény előtt. Három az Isten igaza és a magyar igazság, no meg 3000 példányban jelent meg, az 52. Eucharisztikus Kongresszusra – a számok erre utalnak. Mivel a világjárvány miatt a kongresszus elmaradt, adódott a gondolat, hogy idén egy másik, csak Eucharisztiáról szóló kötetet adjak át testvéreimnek. A célom az volt a kötetekkel, hogy valamivel én is hozzájáruljak a lelkek felemeléséhez és a Nagy Titokban való elmélyüléshez.
– Az élet kenyere című gyűjtemény 88 verset tartalmaz az Eucharisztiáról. Miért pont 88-at?
– Ez esetben a számoknak nincs jelentőségük. Lehetne gondolni a nyolc boldogság sokszorosára, vagy arra, hogy ha a hetvenhét a tökéletesség tökéletessége, akkor a nyolcvannyolc talán még ennél is tökéletesebb. Egyszerűen, amikor összeállott a kötet, ennyi Oltáriszentségről szóló versem volt, ezeket gyűjtöttem össze, megjelölve a korábbi köteteket is, amelyekben megjelentek.
– A könyvet az Oltáriszentséget ábrázoló festmények, grafikák színesítik. Hogyan sikerült ezeket összegyűjtenie, mi alapján történt a válogatás? Volt-e segítsége a szerkesztési munkálatokban?
– Huszonkét festmény és grafika található a kötetben; mindenik a saját tulajdonom. Nyolc éve tartjuk a plébánián a Szent Lukács-festőtábort, amelynek minden alkalommal van egy központi témája. Egyik évben az alapgondolat az egyházi kegytárgyak voltak. Akkor készült nagyon sok e képek közül (Abonyi Mária, Albert Katalin, Crișan Ana-Maria, Czirjék Lajos, Kakasi Irén, Kárp Klára, Kelemen Tibor, Pădurean György Suba Piroska, Takács Judit), valamint bekerült még Lukácsovits Magda és Imets László festménye, amelyek szintén a tulajdonomban vannak. Kimondottan erre az alkalomra készült az első borító képe, amelynek a megalkotására Balázs József gyergyóalfalvi festőművész barátomat kértem fel. Kellő alázattal és némi büszkeséggel mondom, hogy a képet az eucharisztikus kongresszus alatt a Szent István-bazilika egyik termében a nagyérdemű megtekintheti. A szerkesztésben állandó munkatársam, az egyházközség kántora, Simon Kinga Emőke segített, miként előbbi köteteim összeállításánál is, mert ő járatosabb a számítógép kezelésében.
– Egy könyv megjelentetése költségekkel jár, s mivel ingyen terjeszti, eladásból származó bevétele nem keletkezik. Milyen forrás vagy támogatás tette lehetővé a két kötet kiadását?
– Soha egyetlen könyvem megjelenését sem támogatta senki, ezeket sem. Örülök, hogy adhatok valamit a keresztény-magyar közösségnek. A jó Istennek köszönöm, hogy mostanig megsegített – csak Neki vagyok lekötelezve. Felemelő érzés, hogy adhatok. Különben is: „Jobb adni, mint kapni!”
– A könyv nemrég jelent meg. Ez ideig hová sikerült eljuttatnia és kik segítenek Önnek a terjesztésben?
– Június elején, Úrnapjára jelent meg a kötet. Sikerült is Úrnapjára már a mi Maros-Küküllői Főesperességünk papjainak átadnom. Szándékom, hogy a Gyulafehérvári, Nagyváradi, Szatmári és a Temesvári Egyházmegye papjaihoz eljuttassam, miként tavaly a Lakomát is. Ez már nagyjából meg is valósult. Ezen kívül az Egri Főegyházmegye papjainak küldtem ki egri kolpingos ismerőseimtől. Beszélgetésünk pillanatáig eljutottak a könyvek a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye és a Váci Egyházmegye néhány pontjára is. A terjesztésben a főesperesek és a püspökségek segítenek, akik szétosztják papjaik között a hozzájuk eljuttatott könyveket. Legnagyobb segítőm az Életünk, az európai magyar katolikusok havilapjának a szerkesztősége és személy szerint Varga Gabriella főszerkesztő, aki a nyugati diaszpórába is továbbítja a kiadványokat. Általa jutottak el a könyvek a Linzi Egyházmegyébe, a Párizsi Magyar Katolikus Misszióhoz, a Kölni Magyar Katolikus Lelkészséghez, Bécsbe a Pázmáneumba, Burgenlandba és Felvidékre. A személyes úton történő terjesztést, a lehetőségekhez mérten, folytatjuk. Mindenkinek, aki valamilyen formában besegített vagy besegít a terjesztésbe, Isten fizesse fáradozását!
– Ha nem versben, hanem egyetlen szóban, avagy gondolatban kellene kifejeznie, hogy mit jelent Önnek az Oltáriszentség, mit mondana?
– Istenközelség. Isten önmagát adó végtelen szeretete.
– Költőként és a kulturális élet „örökmozgójaként és -mozgatójaként” hogyan élte meg a járvány hosszú időszakát?
– Bár ne lett volna, ne lenne ez az idő! Ha már jött, márpedig jött, a tavalyi bezártságot „kegyelmi időnek”, nagy „lelkigyakorlatnak” fogtam fel. Ennyit nem imádkoztam, nem voltam ilyen bensőséges kapcsolatban az Úrral, mint a bezártság ideje alatt. A pap életét, irányultságát egy háromszöghöz hasonlíthatom: Isten, a Hívek (a világ) és önmagam. Ebből hiányoztak a Hívek, de Isten és önmagam annál inkább érvényesült. A hívek pedig megjelentek az online térben, illetve én magam is ugyanott a szentmise bemutatása által. A személyes kapcsolattartás hiányzott a legjobban, hisz’ a pap nem önmagáért, inkább a hívekért, az emberekért lett pap. Különben lehettem volna remete is. Ettől eltekintve „termékeny” idő volt: mindennap legalább egy vers és egy kis prózai írás született, amely már tavaly ősszel meg is jelent Itt és most – Karanténversek –, valamint Telehold – Karanténvirágok – címmel.
Az egyházközségi csoportok élete is szünetelt. Miután kimehettünk a szabadba, a ravatalozókápolnában – amely a templom udvarán van – tarthattuk a szentmiséket. Azóta alig vehető észre, hogy járványhelyzetben vagyunk.
– A nyitás óta milyen események zajlottak a marosszentgyörgyi plébánián és azon kívül az Ön közreműködésével? A nyár folyamán mi várható még?
– Tavaly (2020) rendkívüli időben, augusztus 23-án megtartottuk az elsőáldozást 13 gyermekkel és szeptember végén a jubiláló házasok ünnepségét, amit rendszerint június utolsó vasárnapján tartunk. Megtartottuk a MaKiTa gyermektábort is (zárt kapukkal), no meg volt háromszor könyvbemutató is a plébánián. Idén nyáron minden programunk a szokásos körülmények között folyt. Volt mostanig három könyvbemutatónk (még lesz négy az idén), megtartottuk hetedik alkalommal a tavaly elmaradt Szent Lukács-festőtábort is 18 résztvevővel. Augusztusban lesz a MaKiTa gyermektábor, amit a kántornő szervez.
– Az eucharisztikus kongresszusért szóló imában így fohászkodunk Mennyei Atyánkhoz: „Add, hogy a készület ideje és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése egész hívő közösségünk, fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulására szolgáljon!” Ön szerint miben kellene Európának és a világnak megújulnia?
– Európát és a világot én, mi alkotjuk, ezért elsősorban nekem, nekünk kell közelebb kerülnünk az Eucharisztiában köztünk maradt Jézus Krisztushoz. Be kell fogadnunk, élnünk kell benne, életünk részévé kell válnia. Ott, ahol éljük az életünket, jobbá kell válnia a világnak, az emberekkel való kapcsolatnak, a közösségi, a nemzeti és a vallási életnek. Az esemény talán hozzájárul Magyarország lelki megújulásához is.
– Személy szerint hogyan tekint és készül az eucharisztikus kongresszusra?
– Tavaly mindenképpen szerettem volna eljutni Budapestre a világtalálkozó programjaira, már a helyettesítést is megoldottam. Idén sajnos ez nem jön össze. De épp ez a folyamatban lévő veszélyhelyzet tanított meg a virtuális jelenlétre, részvételre: lélekben ott leszek, amit pedig közvetítenek, és időm engedi, mindent megnézek. Hiszem, hogy jómagam, kis közösségünk és egész magyar népünk, miként az egész keresztény világ gyarapodik, lelkileg töltekezik általa. És ez a fontos. No meg az sem mellékes, hogy Ferenc pápa is jelen lesz a zárószentmisén, valamint, ha rövid időre is, nemzetünk és egyházunk vezetőivel is találkozik. Isten áldása legyen keresztény, magyar népünkön!
Ha tetszett a Baricz Lajos papköltővel készült interjú, ne felejtse el megosztani!
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
