Boldog Szalóme a lengyel és a magyar nép közös történelmi múltjának kevésbé ismert alakja. I. Leszek herceg és felesége, Grzymisława lányaként látta meg a napvilágot a lengyel Piast dinasztia ősi székhelyén, a krakkói Wawel várában. Születésének pontos dátumát nem ismerjük. Életének későbbi eseményei alapján születési éve 1211 vagy 1212 lehetett.
Sorsát már gyermekkorában meghatározták a dinasztikus érdekek. Hároméves volt, amikor eljegyezték II. András magyar király akkor hat éves fiával, Kálmánnal. II. András több hadjáratot vezetett Halicsba, hogy a helyi urakkal elismertesse Kálmán uralmát. A területre azonban rajta kívül a lengyelek és az oroszok is igényt tartottak. Az úgynevezett szepesi egyezményben végül a magyar és a lengyel uralkodó kompromisszumos megállapodást kötött egymással. A krakkói herceg lemondott Halicsról II. András fia javára. Kálmánt ugyanakkor eljegyezték Leszek lányával. A még kiskorú magyar herceget nem sokkal ezután halicsi fejedelemmé koronázták. A két gyermek uralkodása nem tartott sokáig. 1219-ben Misztiszláv novgorodi fejedelem elfoglalta Halicsot, Kálmánt és Szalómét pedig fogságba vetette. II. András és Misztiszláv egyezsége alapján egy időre visszakerültek a magyar királyi udvarba. Később Kálmán a mai Horvátország, Dalmácia és Szlavónia hercege lett.
Szalóme és Kálmán kapcsolatát a külső körülmények ellenére kölcsönös tisztelet és megértés jellemezte. A földi uralkodást mindketten elsősorban szolgálatnak tekintették. Ezáltal tudtak felülemelkedni a viszályokon, legyőzve az emberek és a népek közötti békés együttélés legfőbb akadályait: a gyűlöletet, a bosszú-, a hatalom- és a dicsvágyat. Közös megállapodás alapján tisztaságukat megőrizve, ún. József-házasságban éltek, ami abban a korban nem számított egyedi döntésnek. Egymás iránti szeretetük Isten szeretetéből táplálkozott és a rájuk bízottak javának közös keresésében bontakozott ki. Az uralmuk alatt álló területeken hódító szekták visszaszorítása érdekében a hiteles keresztény tanítás terjesztésére és az Egyház hatalmának megszilárdítására törekedtek. Megismerkedtek az abban az időben alakuló ferences renddel, sőt maguk is a harmadrend tagjai lettek.
Boldog Szalóme nagy hatással volt IV. Béla király lányára, Szent Kingára, aki egyes források szerint a hercegi pár udvarában nevelkedett. A magyar királylány később Boldog Szalóme öccsének, Szemérmes Boleszláv krakkói hercegnek lett a felesége, és fontos szerepe volt a magyar–lengyel történelmi barátság elmélyítésében.
Kálmán herceg 1241-ben a tatárok elleni harcban megsebesült, és nem sokkal később belehalt sérülésébe. Az alig 30-éves özvegy Szalóme ekkor hazatért szülőföldjére, Lengyelországba. Egy ideig öccse krakkói udvarában élt, majd a hatalomról lemondva és a világi élettől visszavonulva belépett a klarissza rend általa alapított kolostorába. Ő lett Szent Klára első lelki leánya Lengyelországban. Előkelő hercegi származása ellenére teljesen azonosult a szegénységre alapozott, ragyogó, tiszta evangéliumi eszmével, amely a 13. században Assisi Szent Ferenc örökségeként futótűzként terjedt el előbb Itáliában, majd Európa számos országában.
Az élet szenvedései között megedződött Szalóme a kolostorban sem a földi értelemben vett megnyugvást kereste. Tudta, hogy Isten követése nem választható el a kereszthordozástól. Hordozta saját keresztjét és másokét is. A szemlélődő imát összekötötte az áldozatos szolgáló szeretet cselekedeteivel. Önmagáról egészen megfeledkezve szüntelenül azt kereste, hogyan tehet minél több jót nővértársaival és a szegény nélkülözőkkel. Klarissza apácaként a felebaráti szeretet, a szerzetesi engedelmesség, a csendes és áldozatos vezeklő élet példáját hagyta örökségül nővértársaira.
1268. november 10-én hunyt el az életszentség hírében. Holttestét a kolostor templomának oldalkápolnájában helyezték örök nyugalomra. Temetése napján több ezer ember rótta le előtte tiszteletét az egyszerű néptől kezdve a nemességig és a papságig. Kultusza gyorsan terjedt. Szünet nélkül érkeztek sírjához a zarándokok nemcsak Lengyelországból, de Magyarországról és Ruténföldről is. A közbenjárásának tulajdonított kegyelmek híre is mind szélesebb körben terjedt. Földi maradványait később átvitték a krakkói ferencesek templomába. Tiszteletét hivatalosan X. Kelemen pápa hagyta jóvá 1672-ben.
Koncz Éva
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
