Czirják Árpád

Czirják Árpád pápai prelátus, nyugalmazott főesperes-plébános, a Székely Fórum alapítója 1943. január 7-én született Gyergyócsomafalván. Elemi tanulmányait szülőfalujában, a középiskolát a gyulafehérvári kántoriskolában, teológiai tanulmányait az utóbbival szomszédos hittudományi főiskolán végezte. 1967. április 2-án szentelte pappá Gyulafehérváron Márton Áron püspök. Segédlelkészként 1968-tól Kézdivásárhelyen és 1970-től Kolozsváron szolgált. A kincses városban a diktatúra szorításai ellenére ifjúsági pasztorációval is foglalkozott. Plébánosként 1979-től Türben és ugyanettől az évtől Kézdivásárhelyen szolgált, majd 1984-ben a kolozsvári Szent Mihály-plébániára vezette az útja. 1985-ben a gyulafehérvári székeskáptalan kanonoka lett, 1989-ben pedig megválasztották a kolozs-dobokai kerület főesperesévé. A Kolozsváron eltöltött 23 évéhez számos jelentős eredmény fűződik. A politikai változás után többek között felépíttette a Dónát úti templomot és más egyházi létesítményeket is alapított. Támogatta a különböző közösségépítő kezdeményezéseket és részt vett azok előmozdításában. 1994-től a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseki helynökeként is tevékenykedett. 1995. október 11-én a Kolozsvár Protestáns Teológiai Intézményben doktori fokozatot szerzett. Pápai kápláni címmel 1992-ben, pápai prelátusi címmel 2000-ben tüntették ki.

A papi hivatás lényegét egyik közelmúltbeli szentbeszédében így foglalta össze: „A papi szolgálat nem rutin, megszokott foglalkozás. A szürke hétköznapok világában élünk, de az Isten országában bekövetkező örök ünnep hírnökei vagyunk, minket nem az emberek választottak meg, hanem maga Krisztus választott tanítványaivá. A pap egy a hétköznapi keresztények közül, ugyanakkor a legrendkívülibb ember, mert üres kézzel Krisztus gazdagságát nyújtja az embereknek. Ő maga is a bűn és a kegyelem konfliktusa között vívja a maga harcát, ám elesettségében is a kegyelem győzelmének hirdetője. Az evilági hatalmat messze felülmúló lelki hatalom letéteményese: az emberpalánta fölött kiejti az igét: »Én téged megkeresztellek…«, és a kisgyermeket az égben az örök élet részesévé nyilvánítják. A bűnbánónak kijelenti: »Én téged feloldozlak…«, és a keresztény abban a pillanatban túlvilági amnesztiában részesül. A kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé változtatja, de ő maga továbbra is gyarló ember marad…”

1989-től jelennek meg írásai – számos teológiai és kulturális témájú tanulmány és publicisztikai írás szerzője – és 2007. évi nyugdíjba vonulása óta még termékenyebb író.

A Pogány és keresztény örökség mellett legismertebb könyve az Erdélyi Magyar Breviárium 1–3., amely 2006 és 2008 között jelent meg. A három kötetben mindennapra – felekezeti hovatartozástól függetlenül – egy-egy erdélyi kötődésű jeles személyiség vagy esemény évfordulója kapcsán elmélkedett közösségéről. A trilógia tehát nem imádságokat tartalmaz, viszont a háromperces esszék mindegyike, a breviáriumhoz hasonlóan, az adott naphoz kapcsolódik. Ajánlása szerint a könyvet azoknak szánta, akiknek fáj a kisebbségi sanyarú sors és a sokak számára ködbe vesző erdélyi múlt. „Azoknak, akik hitetlenül is hisznek az írás szavának: »Nemcsak kenyérrel él az ember«, hanem az ősök szellemével is. Ebben a könyvben van ború is, derű is, száraz kenyér és ízes mellévaló is, éppen úgy, mint a székely atyafi tarisznyájában.” Kitűnik az írásokból a nagy műveltség és tárgyi tudás, a művészet, a magyar és egyetemes művelődéstörténet, filozófia, nyelvészet, népköltészet, politológia, demográfia és egyéb szakterületek magas fokú ismerete. Az erdélyi magyarság aggodalomra okot adó helyzetének tükrözése, a drámai helyzet ecsetelése mellett azonban a szerző biztat is, hogy amíg van hit és remény, addig, Benedek Elek szavaival élve, voltunk, leszünk, vagyunk.

Czirják Árpád prelátus mintegy tizenöt év eltelte után, ez év őszén igencsak nagy meglepetéssel állt olvasói elé: hírül adta, hogy szeptember 1-jétől folytatja az Erdélyi Magyar Breviárium című napi esszésorozatot, a kor igényeinek megfelelően a világhálón, ahol nemcsak elolvashatók, de meg is hallgathatók az esztendő 365 napjához kapcsolódó és az egyes napok szülötteit méltató írások. – A hangoskönyvhöz Mátyás Zsolt Imre temesvári színművész „kölcsönözte” a hangját, az olvasószerkesztői teendőket Rostás-Péter Emese látja el. – A „Megfogyva bár, de törve nem…” (Szózat) mottó alatt közreadott online gyűjteményben ezúttal is olyan elődök tűnnek fel, akik az erdélyi és az egyetemes kultúra szolgálatában álltak és azért sokat tettek, maradandót alkottak.

„A múlt ismerete nélkül gyökértelenné válunk, elszáradunk, kihalunk. Trianon óta a sors megtépázott, viharvert fára hasonlítunk, amelynek virágai, levelei nagyrészt lehulltak, de gyökerei épek, és ha gondozzák őket, a fa újraéled. Az Erdélyi Magyar Breviárium azt sugallja, hogy az olvasó kezdje a napot Erdély egy jeles személyiségével, akinek társaságából ihletet, életkedvet, örömet meríthet” – áll az új weboldal beköszöntőjében. Czirják Árpád ugyanitt így fogalmaz: „Az írások színes panorámát tárnak az olvasó elé, a rövid életrajzok bemutatják a nap szülöttét, vázolják tevékenységét. […] Ha emléküket felelevenítjük, […] bátorítanak, hogy higgyünk önmagunkban, helytálljunk, az erdélyi magyar jövő építői legyünk, és megszívleljük a Szózat üzenetét: »…A hosszú harc alatt. / És annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után, / Megfogyva bár, de törve nem…« Tudtunkra adják, hogy gazdag szellemi hagyaték örökösei, képviselői és vélhetőleg továbbadói vagyunk.”

Czirják Árpád szerint a honfibú bénító, a kisebbségi sors tudatos vállalása viszont reményt, életkedvet kölcsönöz. „A nap szülöttének élete az olvasó számára mementó lehet. Ha eleink sokkal nehezebb körülmények között vállalták a küzdelmet, miért ne tehetnénk meg mi is?” – teszi fel a költői kérdést a www.erdelyibreviarium.ro oldalon, miközben a múlt kalandjára hívja az olvasót és szeretettel köszönti őt az együvé tartozás örömében.

Varga Gabriella

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

TOVÁBBI CIKKEKINNEN-ONNAN