Ő volt a ’poeta doctus’, aki a Nyugat vezéreként az irodalmi élet tisztaságának és színvonalának megőrzéséért, a haladó esztétikai közízlés kialakításáért küzdött küldetéses megszállottsággal. S ő volt, aki a háború idején ellenszélben is hirdette az Igét a nemzet lelkének, tisztaságának megmentéséért – ’szenvedő prófétaként’.
Kritikusai olykor fejére olvassák „szélsőséges pacifizmusát”, ellenszenvét a radikális forradalmak iránt. Bírálják, mert Széchenyi józan, távolbalátó bölcsességét többre becsülte a kossuthos lángoló-füstölgő magyarságnál. Babits a nemzet lelki-szellemi fundamentumának, irodalmunk katedrálisának oltár- és kupolaépítő mesterei közé tartozik (Kányádival szólva), akit küldetéses igazság- és értékkeresésében nemzeti irodalmunk legjelesebbjei között emlegethetünk, húzza meg a mérleget egyik irodalomtörténészünk. Sokféleképp’ írtak/szóltak Babits Mihályról irodalmi és politikai tudós körökben. De hogy ki volt ő, talán nem is a legjobb kérdés most, halálának 80. évfordulóján, sokkal inkább azt kellene megfogalmaznunk, ki ma nekünk Babits, hogyan hat irodalmunkra, társadalmunkra, mit üzen, üzen-e jelenkorunknak is tanúságtevő életével, hatással van-e jelenünkre, jövőnkre, keresztény gondolkodásunkra?!
Az 1883 őszén Szekszárdon született költő már családjában az irodalom iránti fogékonyságot (édesanyja versszeretetét), a hagyományok tiszteletét, a katolicizmus életformáló lelkiségét, az igazságkeresés vágyát (édesapja törvényszéki bíró) kapta örökségül, lelki kapaszkodóul. Tisztelettel viseltetett a szakrális lelki értékek iránt mind pécsi cisztercieknél töltött diákéveiben, mind pesti egyetemi tanári tanulmányai során, de az ifjúság delén ő is feltette kérdőjeleit, perlekedett olykor az Úrral. A századfordulótól aztán egészen a ’30-as években kezdődő súlyos betegségéig – sőt utána még inkább – költészetét végigkíséri immár a korai vallási kísértésekkel szemben megtalált, életét átalakító hit, s abban az ő jónási feladata. Mindez magyar-latin szakos tanári pályáján, a világháborúk borzolta valóságban, majd a Nyugat főszerkesztőjeként és előhegyi elvonultságában is tisztítótűzi erővel hangolta át költészetét, a prófétai lelkiismeret kötelességtudatával.
Babits lírája a szenvedés és a súlyos betegségében megélt halálérzet fájdalmas megtapasztalásában emelkedett egyetemes értékűvé. Dante-élménye (a Divina Commedia fordítása nyomán) szabadította ki a kételkedések zártságából. Keresztény hitének ereje a szenvedések völgyében (a gégerák kínjai között, a fájdalmak infernójában) bontakozott ki. A szenvedés lépcsőfokain jutott el a megváltás felszabadító reményéhez. Istenes versei szenvedésben fogant könnycseppek és imádságok (Isten kezében, Psychoanalysis Christiana, Eucharistia, Októberi ájtatosság, Az elbocsátott vad…), írja egyik méltatója. Életét a próféták küldetéséhez hasonlította (Jónás könyve), akik Isten szószólói voltak a világban. „Hang vagyok az Ő szájában…” – vallotta Zsoltár gyermekhangra című versében, s mint az Ószövetség prófétái, hirdette a kiúttalanság idején is Isten emberhez hajló szeretetét. Prófétai erővel küzdött a háború, a testi-lelki erőszak minden gonoszságával szemben. A maga szenvedésének útján jutott el az egyetemes szeretet felfedezéséhez. Már egy 1917-ben írt versében (A jóság dala) megérzi, hogy a szenvedés igehirdetővé teszi a szenvedőt: „Pap vagyok, Barátaim, mert szenvedtem, és most pap vagyok / és mondom, Barátaim, mi mások vagyunk…, csak a szenvedőkkel élhetünk, azokkal halhatunk.”
A szenvedés 1935-től már nemcsak költői metafora, hanem súlyos realitás gyógyíthatatlan betegségében, de ez ekkor már nem sorscsapás számára, hanem felismert és tudatosan vállalt küldetés.
Kritikusai – mint említettem – háborúellenességét elsősorban „pacifista, humanista” szemlélete alapján emlegetik. Pedig Babits világosan kimondja: békevágya Krisztus-hitéből fakad, és Jézus szavával figyelmeztet, szinte evangéliumi erővel a Ki kardot fog, kard által vész el! a Szeresd felebarátodat! Szeressétek ellenségeiteket! újszövetségielkötelezettségével: „Ő az Áldás, Ő a Béke, / nem a harcok istensége. / Ő nem az a véres Isten: / az a véres Isten nincsen. / Kard ha csörren, vér ha csobban, / csak az ember vétkes abban”.
Babits figyelmeztetései, prófétai üzenetei, küldetésbe hívó, minden jóakaratú embernek szóló intései máig aktuálisak. Érték és mérték ő mai érték- és mértéknélküli, hamis emberi jogokat hangoztató és az isteni intéseket gyakran elhallgattató világunkban! Prófétai szavai mindannyiunkhoz szólnak, küldetésbe hívnak.
- Emlékezés a száz éve elhunyt Békefi Remigre
- Kivel és miért harcol Mária harcosa? – Dominik Chmielewski
- Egy nagytakarítás is lehet imádság
- Mihez van jogom az egyházi életben?
- A rossz a jón élősködik, mert önállóan életképtelen
- Boldog Luigi Bordino (1922–1977)
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")