Az óra jár. nem késik, nem siet.
Egyforma percet oszt mindenkinek.
Egy könyörtelen nagy fogaskerék
hajtja az Idő ősi ütemét.
Ha visszanézek: volt-e pillanat,
felelőtlenül eldobott, hanyag,
mit visszaszívnék, ha lehetne még –
ó, de sok mindent újra kezdenék!
Az óra pontosan ketyeg.
Mire használtam föl a perceket?
Jaj, hányszor nem feleletem rosszra: jót!
Tékozoltam az örökkévalót…
Fut a perc. Nem jön vissza egy se már.
Az óra pontos…
S egyszer majd lejár.
(Barsi Irma)