Kezdőlap Egyéb Bach-élményben fogant életmű – Beszélgetés Dobozy Borbála csembalóművésszel

Bach-élményben fogant életmű – Beszélgetés Dobozy Borbála csembalóművésszel

Mesterei voltak: Sebestyén János a budapesti Zeneakadémián, Zuzana Růzičková Pozsonyban és Prágában, Liselotte Brändle, Nikolaus Harnoncourt, Johann Sonnleitner a salzburgi Mozarteumban és Zürichben. Kitüntetéses diplomát szerzett Prágában és Salzburgban. Nagy nemzetközi verseny díjazottja. Szerte a világban koncertezik, mesterkurzusokat tart. Lemezeit a kritika nagyra értékeli. Liszt-díjas, idén a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. A Magyar Művészeti Akadémia rendes, a Magyar Bach Társaság alapító tagja.

Pilinszky János szavait idézem: Johann Sebastian Bach egyszemélyben volt szenvedő ember, könyörtelen diagnoszta és gyógyító orvos. Akár az Univerzum, az a fajta legnagyobb erő, mely megadta magát az egyetemes gyengédségnek. Tudom, hogy már gimnazista korodban Bach remekeinek és a csembaló világának elkötelezettje lettél. Hogyan kezdődött?

– Szüleim a zongora szerelmesei voltak, s mindkettőjük álma volt, hogy legalább egyik gyermekük zongorista legyen. Én annak rendje-módja szerint a zeneiskola után bekerültem a Bartók „konziba”, ahol zeneirodalom órán szembesültem azzal a ténnyel, hogy J. S. Bach zongoraműveit valójában csembalóra írta. Mivel kezdettől fogva az ő zenéje állt hozzám legközelebb, nem is volt kérdés, hogy „átnyergelek” erre a hangszerre. Nehezen ment, mert akkoriban még nem volt itthon főtanszak, a Zeneakadémián Sebestyén János irányítása alatt – akihez két évig külön engedéllyel járhattam – csak mellékszak működött. A kommunizmusban nyugati Zeneakadémia nem jöhetett szóba, de szerencsére a 20. század egyik legjelentősebb művésze, a cseh Zuzana Růzičková Pozsonyban, majd Prágában tanított és Csehszlovákiába tudtam kapni állami ösztöndíjat. Később pedig már kijuthattam posztgraduális stúdiumokra, további nagyszerű mesterekhez, Nikolaus Harnoncourthoz és Johann Sonnleitnerhez.

Nyolcvanadik életévén túl Kodály egy interjúban Bachról beszélt. Még Galántán történt, hogy nővére kottái közt rábukkant Bach két füzetére, Das Wohltemperierte Klavier negyvennyolc prelúdium és fúgájára. Kezdetleges zongoratudásom volt – mondta – mégis naponta ezeket böngésztem. Azóta sem hagytak el. Gondolom, Te is évtizedek óta játszod e remekműveket. Nemrég vetted lemezre mind a 48 darabot…

– Ez a 48 prelúdium és fúgapár egy csembalistának a mindennapi kenyere. Schumann a művek művének, Hans von Bülow pedig egyenesen a billentyűs játékosok Ótestamentumának nevezi a gyűjteményt, amely a bachi életművön belül is különleges helyet foglal el. Egyébként én is olvastam Kodály Zoltánról, hogy reggelenként mindig e művekkel foglalkozott. Egyszer benyitott hozzá a bejárónő, amikor éppen valamelyik darabot játszotta. Halkan becsukta az ajtót és azt mondta: A Tanár Úr imádkozik. Albert Schweitzer ezt így fogalmazta meg: „Talán sehol máshol nem érthető meg annyira, mint a Wohltemperiertes Klavierban, hogy Bach a művészetét vallásként fogta fel…(Bachnak)… megadatott az, ami csak a legnagyobb lelkeknek, hogy az embereket sorsukkal meg tudja békíteni, segít megtalálni a lelki békéhez vezető utat.” Ez a hit ereje, amely az előadót, hallgatót egyaránt hatalmába keríti. Említetted a Pilinszky-idézetet: ő azt is írta, hogy aki csak füllel, nem pedig tevékeny szívvel hallgatja, az nem is hallja ezt a zenét. Ha Bach zenei igéit, kinyilatkoztatását nem értjük meg, akkor éppen a lényeg nem jut el hozzánk.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Wohltemperiertes Klavier két kötete minden idők egyik legjelentősebb szellemi alkotása. Évekig készültem a felvételre, hiszen ennél nehezebb művészi feladat egy csembalista számára nem létezik. (4 CD, négy és félóra zene) Már nagyon régóta munkálkodott bennem az az érzés, hogy addig nem szeretnék eltávozni a földi világból, amíg e sorozatot meg nem örökítem. Nagyon hálás vagyok Gőz Lászlónak, a Budapest Music Center igazgatójának, hogy a BMC Records vállalta a két album megjelentetését.

Édesanyád, Erdélyi Zsuzsanna etnográfus 100 éve született. Ünnepségek során vettél részt ebben az évben. A házban lakott, a család barátja volt Lajtha László zeneszerző. Életművük adott-e számodra is inspirációt?

– Mivel én előadóművész vagyok és nem alkotó, számomra elsősorban emberi nagyságuk a példaértékű. Egészen különböző személyiségük ellenére hasonló volt rendíthetetlen, szilárd jellemük, amely nem tűrt semmilyen megalkuvást. A kommunista diktatúra legsötétebb éveiben sem engedtek alapelveikből, értékrendjükből, nem működtek együtt a hatalommal, vállalva emiatt sok nehézséget, anyagi gondot, Laci bácsi az elhallgattatást is. Épp a megélhetési kényszer miatt lett édesanyám Lajtha László munkatársa a zeneszerző életének utolsó tíz évében, ami havonta 8-10 nap terepmunkát jelentett. Nehéz időszak volt ez számára, de egyben kitűnő tapasztalat is későbbi önálló gyűjtéséhez, saját kutatásához. Három dolog jut mindig eszembe, ha édesanyámra gondolok: szolgálat, felelősségvállalás és magyarságtudat, amelyek fiatal kora óta meghatározták egész életét. Édesapjától azt hallotta: nem azért vagy a világon, hogy jól érezd magad, hanem hogy szolgálj! Nagyon erős felelősségtudattal rendelkezett minden rábízottal szemben, legyen az család, rokonság vagy munka. Amikor rátalált az első, számára addig ismeretlen műfajú archaikus imádságra, fáradtságot nem kímélve, őrületes tempójú gyűjtőmunkába kezdett, hiszen tudta, hogy a 24. órában van: azok az öregek, akik még emlékezetükben őrzik e szövegeket, többnyire nyolcvan éven felüliek, velük együtt tudásuk is a sírba száll. Megszállottan dolgozott évekig, hogy amit még lehet, azt átmentse az utókornak. Mondogatta is, hogy versenyt fut a halállal… Fiatalkori, 1943–44-ben írt naplójából pedig mély magyarságtudata is megmutatkozik, hadd idézzek egy mondatot belőle: „Hazám lehetőséget adott a tanulásra s nekem minden percet ki kell használni, mert egyszer még szükségem lehet tudásomra s rám pedig nemzetemnek.”

Egész életútja, életszemlélete, emberszeretete örök példa marad számomra.

Simon Erika

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek