Balatoni Csillagösvény Zarándoklat Csaba testvérrel

A Balatoni Csillagösvény Zarándoklat idén tizedik alkalommal indult missziós körútjára Böjte Csaba dévai ferences atya vezetésével, s hagyományosan a Magyar Örökség-díjas Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar ének-zenei szolgálatával. Ez évben Várpalota, Balatonfűzfő, Siófok és Balatonalmádi, Káptalanfüred templomaiban, valamint a zirci ciszterci bazilikában és a balatonfüredi Koloska-völgy Mária-kegyhelyén hívogatták szentmisére a szélrózsa minden irányából érkező zarándokokat.

Az idei missziós körút lelki mottóját a törökök támadása idején a harangok III. Kallixtus pápa által 1453. július 23-án elrendelt félreverése, és a Hunyadi János vezetésével a török hadak felett aratott 1456-os nándorfehérvári diadalra emlékeztető, azóta is naponta megszólaló déli harangszó adta.

Csaba testvér prédikációiban visszatekintett a 15. századi török pusztításra Európában, az akkori világ középpontjának számító Bizánc elestére, majd a szultán győzelemittas seregeinek Nyugat felé haladó, öldöklő pusztítására. Kitért Nándorfehérvár helyzetére, a hiányos fegyverzetű katonák halálfélelmére az előrenyomuló, jól felfegyverzett török haddal szemben, amely háromszoros túlerőben volt. Az elbizakodott II. Mohamed szultán végül kihirdette: „Egy Isten van az égben, s egy császár lesz a földön is – az pedig én leszek” – s ezzel kezdetét vette Európa elfoglalásának támadássorozata. Kapisztrán János, Nándorfehérvár védője nyomán tudjuk, hogy a törökök hamarosan szinte „homokozót csináltak”    a lerombolt, gyenge várfalakból. Hunyadi János érkező seregével azonban lelket öntött a katonákba, reményt és erőt vitt a csüggedőkbe, hogy képesek lesznek az Úr közbenjárásával győzelemre vinni a harcot, emlékeztetett Csaba testvér. Ő tudatosította a várvédőkben: Jézus Krisztus minden időben azt akarja, hogy éljünk, hogy bízzunk benne! Ez adott reményt a csüggedő magyaroknak, s erőt ahhoz, hogy áttörjék a vár előtti ostromzárat, és győzedelmeskedjenek a törökök felett.

Balatonfűzfőn a mámai templomromnál a szertartás után a Déryné Színház művészeinek előadásában felidéződtek az 1450-es évek harci eseményei.

A magyarság mai helyzetére, országunk jelenére utalva Csaba testvér megállapította: napjainkban világvégi hangulat kezd eluralkodni szűkebb és tágabb környezetünkben. Sokan gondolják úgy, hogy nincs remény s jövő. Jézus azonban ma is figyelmeztet: Bízzunk egymásban! Ma is szólnak a harangok minden délben. Tegyük össze kezünket, és bizalommal forduljunk Istenhez! Lehet, hogy gyengének, bűnösöknek érezzük magunkat, de gondoljunk a tékozló fiúra! Az Atya nem ítéli el mégsem az ő bűnös gyermekét, hanem érkeztére levágatja a hizlalt borjút. Fogjunk össze tehát, lelkesítsük egymást! Hunyadi lelkületével szóljunk testvéreinkhez: aki Isten kezét fogja, nem veszhet el.

Csaba testvér emlékeztetett arrra, hogy Hunyadi meg tudta szólítani a körülöttünk élő népeket, össze tudta fogni őket. Talán az ő idejében volt a legegységesebb a Kárpát-medence. Milyen jó lenne, ha lenne ma Európában egy közös ünnep, a déli harangszó ünnepe, amit az óceántól a Földközi- tenger partjáig mindenütt meg tudnánk ünnepelni, jelezvén: összetartozunk. A szeretet Európája, a szolidaritás Európája, a párbeszéd Európája, az összefogás Európája lehetnénk. Ne engedjük el a jövőnket! Bízzunk egymásban és Jézus Krisztusban, aki azt akarja, életünk legyen, és bőségben legyen!

Az idei zarándoklaton a szertartások mellett Csaba testvér lelkigyakorlatra is hívta a Balaton körül élőket Káptalanfüredre, a templomkertbe, ahol kiemelte elmélkedésében, hogy napjainkban már nem annyira a rászorulók testi ellátása a célja a szociális munkát végző szeretetszolgálatoknak, sokkal inkább a tanítás, az oktatás, a munkára nevelés, a lelki fénygyújtás, az ellátottak életre edzésének fontossága, a családban szerzett korábbi sebeknek a begyógyítása a szeretet emelő közösségében s az önálló életre való felkészítésben.

T. É.