Kezdőlap Hírek Befogadta az üldözötteket, és maga is üldözötté vált

Befogadta az üldözötteket, és maga is üldözötté vált

Megható ünnepség keretében avattak emléktáblát Debrecenben, a Boldogasszony Iskolanővérek Svetits Iskolájában, 2024. szeptember 21-én Kiss László emlékére, aki 1950 és 1964 között igazgatta az intézményt.

Kiss László 1910. október 18-án született Dettán, Temes vármegyében, ahol abban az időben a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek működtettek népiskolát és óvodát. Így akár már ott is elkezdődhetett az a szoros kapcsolat, amely a rendhez fűzte őt. Debrecenben járt gimnáziumba, az érettségi közelében egy máriapócsi zarándoklaton kapta meg papi hivatását. 1933. június 18-án szentelték pappá. Szülei és leánytestvérei korán meghaltak, öccse szintén a papi pályát választotta.

A Teremtő sokféle tehetséggel áldotta meg, ő pedig nem ásta el talentumait, hanem bőkezűen kamatoztatta mindig ott, ahová az Úr – emberileg sokszor kiszámíthatatlan – útjai vezették. A papi hivatás mellé megkapta a tanári hivatást is, így teológiai doktorátusa mellé földrajz–történelem, később matematika szakos tanári diplomát is szerzett. Káplánként szolgált Debrecenben, Endrődön, Gyulán, és időközben gimnáziumi és tanítóképzői tanárként is működött. Ezekkel a tapasztalatokkal vállalta el 1950-ben a debreceni Svetits Katolikus Lánygimnázium igazgatását.

A Svetits történetének legnehezebb korszaka volt ez: az államosítás két évét és a szerzetesrendek feloszlatását követő időszak. Kiss Diri bácsi – ahogy mindenki hívta – megnyitotta a Svetits kapuját a politikai üldözött családok leányai előtt, akiket kizártak az állami gimnáziumokból, így az ország minden részéből érkeztek ide növendékek. Bár az eredeti épület töredékében, szegényes körülmények között működött az iskola, és viselni kellett a kommunista rezsim kontrollját, mégis a béke szigetén élhettek itt a diákok, és ebben a nővérek mellett Diri bácsinak is óriási szerepe volt.

Időközben a kommunista állam részéről sok zaklatásnak volt kitéve, mígnem 1964-ben koholt vádakkal kitiltották Debrecenből, de még a megyéből is. 24 óra alatt kellett távoznia. Ő, aki befogadta az üldözötteket, maga is üldözötté vált. Búcsúzóul Jolánta nővérnek adott ekkor egy szenvedő Krisztust ábrázoló szentképet, melyre csak ennyit írt: A természetfeletti nem mindig észszerű. Méltóságát megőrizte, nem sikerült őt megtörni. Áldásos tevékenységét az Iskolanővérek pesti iskolájában, a Patrona Hungariae Leánygimnáziumban folytatta.

Bár továbbra is a nevelés és a tanítás volt élete középpontjában, Budapesten prédikált a Belvárosi- és a budavári Mátyás-templomban, könyveket fordított és lektorált. Nagy hatással volt rá Szent II. János Pál pápa, akinek enciklikáit fordította. 1983 nagyhetében kijutott Rómába, és nagycsütörtökön együtt misézhetett a pápával. Ezt tartotta igazi aranymiséjének, bár ünnepélyes keretek között megünnepelték jubileumát a debreceni Szent Anna templomban is.

Egészen idős korában is tanított a Knézich utcában, órái elsősorban életbölcsességének, sok-sok tapasztalatának átadását szolgálták. Szívesen vett részt az osztálytalálkozókon, sokan tartották vele a kapcsolatot. Még akkor is mindennap kora reggel bejárt az iskolába, mikor már nem voltak órái, hogy megtartsa a nővérközösség szentmiséjét, és a portára beülve, botjára támaszkodva, elbeszélgessen az arra járókkal. Szinte élete utolsó napjáig, 1992. augusztus 21-ig ezzel a hűséggel volt jelen az Iskolanővérek, a munkatársak és a tanítványok nagy családjában.

Az ünnepségen visszaemlékezések hangzottak el az egykori növendékektől, melyekben mindenki hálás szívvel emlegette Diri bácsi személyét.

Az emléktábla-állítás ötletgazdája Becsky Tibor, az Adjátok Vissza a Hegyeimet! Alapítvány elnöke volt, aki nővére révén kötődik az intézményhez. Mindkét iskola egykori diákjai örömmel adakoztak a jó cél érdekében, valamint a közös diákszövetség is nagylelkű adománnyal járult hozzá, hogy az emlékplakett elkészüljön. A táblát Lugosi György debreceni sírköves készítette és Szőke Gábor Ózd-bolyoki plébános szentelte fel. A nővérközösség részéről Lobmayer M. Judit nővér volt a házigazda.

(A cikk írói egykor szintén tanítványai voltak Diri bácsinak a 70-es 80-as évek Patronájában.)

Lobmayer M. Judit SSND/ Rózsásné Kubányi Andrea