Betlehem a szívekben

Isten és a bűn nem férnek meg…

Karácsony táján és a nagyobb egyházi ünnepek előtt megsokszorozódik a gyóntatószékek előtt várakozók száma. A bűnbánat szentségéről beszélgettünk jó néhány esztendeje Kovács Endre egri segédpüspökkel, aki 2007-ben az Égi Hazába költözött. Ma is aktuális szavainak felelevenítésével rá is emlékezünk…

– Jézus nagyon jól ismerte az ember lelkivilágát, mikor elrendelte a bűnbocsánat szentségét, a gyónást. Amerikában pszichológusok sokasága él abból, hogy meghallgatja az embereket. Hiszen igényünk van belső világunk feltárására.

És különösen fontos ez egy bűnös embernek. Ha hisz Isten irgalmában, hallani szeretné valakitől, hogy Isten megbocsátott neki. A gyóntatószékből felszabadultan, tiszta lélekkel, a bűn terhe nélkül távozhat.

– Ahogy püspök úr is mondta, általában igényli az ember, hogy feltárja a lelkét. De vannak, akik nehezebben „ adják ki” magukat egy másik embernek. S ha hisznek Istenben, inkább imádkozva próbálnak bűnbocsánatot nyerni…

– Isten nem csupán Atyánk, hanem bíránk is, aki számon kéri életünket. Senki sem ítélhet jogosan önmaga fölött. Földi viszonylatban is a bíróság dönti el valaki ártatlanságát vagy bűnösségét. Egyébként nagyon szubjektív lenne a megtérés. Vannak, akiknek nehézséget jelent, hogy megvallják vétkeiket. Ám le kell küzdeni az ellenérzést, hiszen Jézus Krisztus maga alapította ezt a szentséget. Mikor feltámadása után megjelent az apostoloknak, a következőket mondta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.” Az Egyház tehát Jézus szavához hűséges ebben a kötelezettségben.

A teljes cikket az Új Misszió oldalán olvashatják el.