Bocsánatkérés és elégtétel

Egy ilyen eset, vagy azoknak sorozata nagyon komoly ügy, nem lehet vállrándítással elintézni. A becsület nagy kincs, belegázolni a legkomolyabb vétség felebarátunk ellen. Sokszor nem is gondolja a vétkes fél, hogy áldozatának, akire kiöntötte keserű poharát, talán gúnyos vigyor kíséretében, mennyire fájdalmas. Hiszen elvette nyugalmát, jókedvét, álmatlanná tette éjszakáit. Akár egy ócska élcelődés is nagyon keserűen érintheti a bántott személyt. Lelki, idegi problémák is megtámadhatják a megbántott szervezetét. Gyomorbajt, magas vérnyomást, szívinfarktust leginkább a stressztől lehet kapni. Az a baj, hogy legtöbbször ki sem lehet kerülni őket, hiszen lakásunkhoz, munkahelyünkhöz, környezetünkhöz, családunkhoz tartoznak.

Mit kell tennie annak, aki megbántott valakit? Első tennivaló, hogy magába szálljon, beismerje, hogy vétett felebarátja ellen. A bocsánatkérés kapcsán nem elég kedveskedni, megajándékozni a megbántottat. A nagy erkölcsi karambolt helyre kell hozni. Ha négyszemközt történt, akkor elég személyesen megoldani. Ha közösség jelenlétében gyaláztunk, akkor, ha csak egy mód van rá, többek jelenlétében kell kérni engedelmet. Tudom, hogy a „bocsáss meg, sajnálom, hogy ezt tettem ellened” szavakat nagyon nehéz kiejteni. Van, aki egész életében nem szánja rá magát. Mi szerencsére kiskorunktól megszoktuk a szentgyónást. Ebben benne van a lelkiismeret-vizsgálat, a bánat. Nekünk tehát könnyebb lehet, mint nem hívő testvéreinknek.

Ha bocsánatot kértem, akkor kötelessége a megbántott félnek megbocsátani. Szörnyű, ha a sértett nem hajlandó ezek után kezet fogni, kibékülni. Ilyenkor fordul a kocka, aki eddig ártatlan volt, most ő lesz bűnössé. Haragot tart, annak ellenére, hogy megpróbáltak kibékülni vele.

A bocsánatkérésnek megrendítő példáját adta megboldogult Szentatyánk. Felvéve a bánat lila liturgikus ruháját, átkarolva a keresztre feszített Jézust, kért bocsánatot az Egyház múltban elkövetett és mostani bűneiért, amivel botrányt, kárt okozott a világnak. Sajnos a Katolikus Egyháztól senki nem kért még bocsánatot. Ennek ellenére fontos, hogy mi megtegyük, ami a kötelességünk.

Legtöbbször minden eset kétoldalú. Ő is hibás, én is. Az embernél olykor elszabadul az indulat, nem gondolkozik. Még az egyházszakadások is ilyen összevissza érzések, hangulatok következményei voltak. Ezt is meg lehetne nyugodtan beszélni. Sajnos sok ember nem tárgyalóképes. Nem fogadja el, hogy ő is hibás lehet. Eszköze az erőszak és a nagy hang. Azt hiszi, hogy ezzel övé az igazság. Pedig aki kiabál, annak soha nincs igaza.