Kezdőlap Egyéb Boldog Antal Veronika

Boldog Antal Veronika

Antal Veronika 1935. december 7-én született egyszerű, mélyen vallásos, istenfélő szülők legidősebb gyermekeként egy észak-moldvai kis településen, a Botfalvához tartozó Nisiporeştiben. Másnap, Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén részesült a keresztség szentségében. A Veronika nevet apja fiatalon elhunyt testvérének emlékére kapta.

A kis Veronika kortársai, az egyszerű csángó gyerekek mindennapi életét élte. Részt vett közös játékaikban, de ha meghallotta a harangok hangját, nagymamájával és játszótársaival azonnal a templomba sietett. Az imádságos lelkület már ezekben az években átjárta mindennapjait. Korán kitűnt az eucharisztikus Jézus és Szűz Mária iránti szeretetével.

Tizenhat éves korában felvételét kérte a templom énekkarába és a Szent Maximilian Maria Kolbe által alapított Militia Immaculatae (Szeplőtelen Lovagjai) mozgalom tagjai közé. Fokozatosan megérlelődött benne a vágy az Istennek szentelt élet iránt. A felnőttkort elérve felvételét kérte a faluban működő Assisi Szent Ferenc Missziós Nővérek Kongregációjába. A szerzetesrendek feloszlatása miatt azonban nem nyert felvételt. A kibontakozó kommunista diktatúra egyházellenes intézkedéseinek évei voltak ezek Romániában is.

Veronika legfőbb vágya továbbra is az volt, hogy életét egészen Istennek szentelhesse. Imádkozott, és kérte az Urat, mutassa meg, hogyan szolgálhatja Őt. Lelkivezetője tanácsára végül a ferences harmadrendbe jelentkezett, és tisztasági magánfogadalmat tett. Elmélyült lelki életet élt. Mindennap részt vett a szentmisén, és szentáldozáshoz járult. Bensőséges kapcsolatra törekedett az eucharisztikus Jézussal és a Szűzanyával. A szentmisén kívül is szívesen időzött a templomban, az Oltáriszentség előtt. Másokkal is gyakran beszélt hitéről és lelki életéről, barátnőit buzdította a jó és erényes életre. Az evangélium tanítását törekedett tettekre váltani. A gyerekeket imádkozni tanította, látogatta a betegeket és a magányos öregeket.

Botfalván nem volt állandó pap, ezért a szentmisére hetente többször is gyalog járt a falubeliekkel együtt a nyolc kilométerre levő Halasfalvára. 1958. augusztus 23-án este indult el barátnőivel, hogy a másnapi ünnepi bérmálási szentmisén részt vegyenek. A mise után segített a sekrestyében, majd egy halasfalvai barátnője meghívta ebédre. A falubeliek közben hazaindultak, Veronika is úgy tervezte, hogy hamarosan utánuk indul, és utoléri őket az úton. Mikor végül elindult hazafelé, társai már messze jártak. Veronika a rózsafüzért imádkozva egyedül haladt az úton. Váratlanul összetalálkozott egy fiatalemberrel, aki előbb szemérmetlen dolgokról kezdett beszélni, majd megpróbálta elcsábítani a lányt. Veronika ellenállt, mire az ifjú behurcolta a kukoricamezőre, és megpróbált erőszakot elkövetni rajta. Veronika minden erejéből ellenállt. Feldühödött támadója ekkor negyvenkét késszúrással kioltotta életét.

A fiatal lány holttestére másnap hajnalban találtak rá a munkába siető falusiak. Három nappal később, augusztus 27-én temették el szülőfalujában. Sírját halála óta sokan látogatják, fiatalok és idősek, gazdagok és szegények egyaránt. Veronika hősies vértanúságának híre a falu határán túl is elterjedt. A közbenjárásának tulajdonított imameghallgatások és az életszentségével kapcsolatos tanúságok hatására fokozatosan megérlelődött boldoggá avatásának lehetősége. A hivatalos boldoggá avatási per 2003-ban kezdődött el. Számos tanút meghallgattak, köztük Veronika megtért gyilkosát is. A vallomások megerősítették a fiatal lány életszentségéről elterjedt általános meggyőződést. „Szentül élt és szentként halt meg” – vallották sokan azok közül, akik személyesen is ismerték. Az eljárás lezárását követően megnyílt az út a boldoggá avatás előtt.

2018. szeptember 22-én, Ferenc pápa pontifikátusa alatt, szülőfalujában avatták boldoggá az egyszerű csángó magyar lányt, akit azóta a tisztaság vértanújaként tisztel az Egyház. A hétköznapi élet megszentelésével minden világi keresztény számára példakép lehet.

Koncz Éva