Eredeti nevén Anton Durkowitsch 1888. május 17-én született az alsó- ausztriai Németóvárban (ma Bad- Deutsch-Altenburg) osztrák szülők, Franz és Maria Durkowitsch másodszülött fiaként. Édesapja egyszerű munkásember volt. 1878-ban katonaként részt vett a boszniai hadjáratban, ahonnan súlyos betegen tért haza. 36 éves korában hunyt el. Halálakor Anton Durcovici öt éves volt.
A jobb megélhetés reményében a család nem sokkal az édesapa halála után a Román Királyságba költözött. Itt, a moldvai Jászvásárban (Iaşi) élt Maria Durkowitsch nagynénje, aki egy fogadót vezetett. 1895-ben szintén megözvegyült. Szívesen befogadta munkát kereső unokahúgát két kisfiával együtt. Itt tanultak meg románul, nevüket pedig Durcovicire változtatták. 1898-ban a nagynéni bezárta a fogadót. Maria ekkor két fiával Bukarestbe költözött.
Anton gyermekkorától kitűnt értelmi adottságaival és szorgalmával. Könnyen tanult nyelveket. Német anyanyelve és a román mellett megtanult görögül, magyarul, olaszul és latinul, később franciául is.
Korán megszületett szívében a papi hivatás. Testvérével együtt vallásos légkörben nevelkedett, Bukarestben a Keresztény Iskolatestvérek iskolájában tanult. 1901-től a bukaresti kisszemináriumban végezte tanulmányait. 1906-ban, az érettségi megszerzése után érseke Rómába küldte tanulni.
Öt éven át volt a Pápai Urbaniana Egyetem növendéke. Filozófiai tanulmányait az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen, a domonkosok híres római egyetemén végezte kiváló eredménnyel. 1910-ben teológiai doktori címet szerzett. A lateráni bazilikában szentelték pappá 1910. szeptember 24-én.
1911. július 29-én hagyta el az Örök Várost. Útban hazafelé elzarándokolt Loretóba, ahonnan Ausztriába utazott. Szülővárosában bátyja és édesanyja jelenlétében mutatta be első szentmiséjét.
Első kinevezése Bukarestben, a Szent József Líceumba szólt hittanárként. A következő években plébániai kormányzóként több romániai település katolikus híveit szolgálta. 1916-ban, az első világháború idején – mint osztrák állampolgárt – internálótáborba zárták. Egy év múlva betegen szabadult, de hamarosan folytatta papi szolgálatát. Kiváló képzettségét különösen a katolikus oktatás terén kamatoztatta. Fontosnak tartotta a hit értelmi megalapozását mind a gyermekek és fiatalok, mind a felnőtt hívek körében. A hittudományi kérdések széles körű megismertetésére külön folyóiratot alapított. Szívén viselte a hivatásgondozás és a papképzés ügyét. 1924-ben kinevezték a bukaresti hittudományi főiskola rektorává.
Nagy hangsúlyt fektetett a lelki élet elmélyítésére, támogatta a különböző vallásos egyesületek tevékenységét. A papi életszentség előmozdítására Unio Apostolica Cleri néven egyesületet alapított.
1947. október 30-án XII. Piusz pápa kinevezte Jászvásár püspökévé. Gerald Patric O’Hara érsek, apostoli nuncius szentelte püspökké 1948. április 5-én a bukaresti székesegyházban. Anton Durcovici püspökként is a rá jellemző odaadással végezte szolgálatát. A kommunista egyházüldözés idején különösen fontosnak tartotta a hit elmélyítését és megerősítését. Rendszeresen látogatta egyházmegyéjét. Az államhatalommal való együttműködést határozottan visszautasította.
A kommunista vezetés kezdettől kereste a lehetőséget, hogyan szabadulhat meg az újonnan kinevezett püspöktől, akit képzettsége, római kapcsolatai és népszerűsége miatt egyik az egyik legveszélyesebb ellenfelének tekintett. A Securitate beépített emberei állandó megfigyelés alatt tartották. Nyomon követték minden lépését, rendszeresen jelentették, hol járt, kivel találkozott, miről beszélt a prédikációiban.
1949. június 26-án Durcovici püspök bérmálni indult, amikor útközben letartóztatták. Kegyetlen kínzásoknak vetették alá, végül koholt vádak alapján elítélték és börtönbe zárták. Embertelen körülmények között tartották fogva Románia legszigorúbb börtöneiben. A kínzások, a dermesztő téli hideg és az éheztetés következtében halt meg 1951. december 10-én a hírhedt máramarosszigeti börtönben. Titokban, jeltelen sírban temették el.
A kommunizmus idején emlékét is megpróbálták kitörölni az emberek tudatából. Csak a rendszerváltás után kezdték kutatni ismét életét és vértanúságának körülményeit.
Moldva mártír püspökét Ferenc pápa pontifikátusa idején, 2014. május 17-én, egykori püspöki székhelyén avatták boldoggá a zsúfolásig megtelt városi stadionban.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")