„Szívemben az én Urammal szembe megyek az egész világgal, és biztos vagyok benne, hogy Vele mindig győzni fogok. Nem aggódom semmi miatt: Ő megold minden nehézséget” – ez az idézet szinte mottója lehetne az olasz, világban élő katolikus nők egyik legnépszerűbb példaképének, Armida Barelli.
A 20. század elején kibontakozott katolikus feminista mozgalom meghatározó alakja Milánóban született 1882. december 1-jén, liberális gondolkozású, gazdag olasz családban. Két fiú és három lánytestvérével együtt társadalmi helyzetének megfelelő, alapos neveltetésben részesült. Tizenkét éves korától egy apácák által vezetett, nívós svájci kollégiumban tanult. Itt került először közeli kapcsolatba Istennel.
Armida Barelli sokáig kereste hivatását. Fiatal korában arról álmodott, hogy sokgyermekes családanya vagy misszionárius lesz. Milánóba visszatérve többször is alkalma lett volna családot alapítani, de bizonytalan volt. Egyre inkább úgy érezte, Isten valami másra hívja. Karitatív tevékenység keretében a kallódó és szegény fiatalokkal kezdett foglalkozni.
1909-ben tisztasági fogadalmat tett, és Istennek szentelte életét. Nem sokkal ezután ismerte meg a szintén milánói születésű ferences Agostino Gemelli atyát, aki a ferences harmadik rend felé irányította. Az azonos társadalmi közegből származó és sok tekintetben hasonló lelki utat bejárt Armida és Agostino atya között a következő években mély lelki barátság és gyümölcsöző együttműködés alakult ki. Kettőjük kapcsolata egyben az egymást kölcsönösen kiegészítő férfi és női társadalmi szerepvállalás szép példája a katolikus egyház, de a világ számára is. Armida, Agostino atyához hasonlóan, előkelő társadalmi rétegből származott, kiváló adottságokkal rendelkezett. Minden adottsága megvolt tehát ahhoz, hogy a társadalomban vezető szerepet vállaljon. Agostino atya mellett mégis mindig bizonyos értelemben háttérben maradt. Közös kezdeményezéseikben, alapításaikban általában társalapítóként emlékeznek rá, ami valószínűleg azzal magyarázható, hogy Armida ezekben a művekben a jellegzetesen nőies, kevésbé látványos, bár nem kevésbé fontos feladatokat vállalta.
Ugyanakkor nem volt sem félénk, sem befelé forduló, zárkózott alkat. Teljes odaadással hirdette Krisztus örömhírét, nemcsak szavaival, de tetteivel és személyes példájával is. Fontos szerepet vállalt többek között a kibontakozó olasz keresztény feminista mozgalomban. 1918-ban XV. Benedek pápa kinevezte az Olasz Katolikus Nőegylet alelnökévé. Később több vezető pozíciót is betöltött egyházi intézményekben, többek között a Katolikus Akcióban. Beutazta egész Olaszországot, gyűléseket és kongresszusokat, zarándoklatokat és tanfolyamokat szervezett. A fiatal lányok mindenütt úgy tekintettek rá, mint lelki anyjukra vagy tapasztalt nővérükre. Kiváló adottsága volt mások megnyeréséhez.
1919. november 19-én Assisiben közeli barátnői egy kis csoportjával Gemelli atya lelki vezetése alatt a világi Istennek szentelt élet egy új formájára kötelezték el magukat, amelyet XII. Piusz pápa 1947-ben kiadott Provida Mater kezdetű apostoli konstitúciója később „világi intézmény” néven hagyott jóvá. A Krisztus Királyságának Misszionáriusai Világi Intézmény tagjai ma a világ számos országában folytatják az alapítók, Armida és Agostino Gemelli atya apostoli művét.
Ugyancsak jelentős szerepet vállalt Armida az 1921-ben alapított milánói Szent Szív Katolikus Egyetem létrehozásában. Az intézmény anyagi hátterének biztosítására létrehozta az Egyetem Barátainak Egyesületét, majd XI. Piusz pápa jóváhagyásával évente egyszer pénzgyűjtést szervezett különböző egyházmegyékben. Hasonló céllal alapította az egyetem saját kiadóját is.
Armida Barelli egész élete az önmagáról való lemondás, Krisztus és az emberek áldozatos szolgálatában teljesedett ki. Tudatosan törekedett az életszentségre. Utolsó éveit súlyos, gyógyíthatatlan betegség árnyékolta be. A szenvedéseket és a betegséggel járó korlátozottságot is hősies lélekkel, panaszkodás nélkül viselte.
1952. augusztus 15-én halt meg az életszentség hírében. Alakja máig sokakat inspirál. Hazájában az Istennek szentelt világi hivatás és általában a katolikus világi hívek, különösen a nők elkötelezett apostoli jelenlétének egyik legvonzóbb példaképe. Az általa alapított művek – elsősorban a Krisztus Királyságának Misszionáriusai Világi Intézmény – intézményi keretek között is őrzik lelki, szellemi örökségét.
2022. április 30-án avatta boldoggá Ferenc pápa.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")