Kezdőlap Egyéb Boldog Francesco Zirano (1564–1603)

Boldog Francesco Zirano (1564–1603)

Francesco Zirano 1564-ben született Szardínia szigetén, Sassari városában, egyszerű földműves család gyermekeként. Szerető családi légkörben nőtt fel három testvérével együtt. Szülei mély hitű, jámbor emberek voltak, és gyermekeiket is katolikus szellemben nevelték. A családban régi hagyománya volt a vértanúk tiszteletének, Sassari hívei pedig gyakran elzarándokoltak Szent Gavinus vértanú közeli kegyhelyére. Apjuk egy pestisjárványban hunyt el, valószínűleg 1582-ben.

Francesco komoly, érdeklődő fiú volt. Vonzotta az imádságos, aszketikus élet. Korán megszületett szívében az Istennek szentelt élet vágya. Tizenhat éves volt, amikor letette első fogadalmait a minorita rendben. 1586-ban pappá szentelték.

1590-ben unokabátyja, Fran­cesco Serra kalózok fogságába esett, akik Algírba hurcolták. Az oszmán fennhatóság alatt álló város azokban az években a kalóztevékenység és a rabszolga-kereskedelem egyik fő központja volt. A kalózok által elrabolt foglyokat időnként sikerült pénzért kiváltani. A gazdagabb családok általában maguk fizettek fogságba esett rokonukért, a szegényebb foglyok váltságdíját különböző vallásos egyletek fedezték. A fogolykiváltás abban a korban jelentős karitatív tevénységnek számított. Az Egyház is nagy figyelmet fordított a muzulmán fogságba esett keresztények kiszabadítására.

Nyolc évvel unokabátyja elrablása után Zirano atya kérelmet intézett a pápához, hogy gyűjtést szervezhessen kiváltása érdekében. Szardínia szigetén hivatalosan csak a fogolykiváltó rend végezhetett ilyen tevékenységet. A rend próbálkozásai azonban nem jártak eredménnyel. Zirano atya ezért személyesen akart Algírba utazni, hogy a helyszínen próbálja kiszabadítani rokonát más fogságba esett keresztényekkel együtt.

1599-től három éven át járta a szigetet, hogy összegyűjtse az utazásához és a foglyok kiváltásához szükséges jelentős összeget. Közben együtt imádkozott a hívekkel, vigasztalta és bátorította a családokat, akiknek rokonai szintén a kalózok fogságába estek. Végül az összegyűlt pénzzel Spanyolországon keresztül elindult Afrikába.

Algírba 1602 augusztusában érkezett meg. Küldetését kezdettől megnehezítette a városban uralkodó feszült légkör. Valószínűleg tudtán kívül maga is belekeveredett a politikai ügyekbe. Algír birtoklásáért több évtizede komoly harcok dúltak a környező országok uralkodói között. A nagyhatalmi küzdelmek egyik főszereplője Spanyolország volt. Zirano atya pedig a spanyol király hajóján érkezett Afrikába. Ugyanezzel a hajóval utazott a politikai küldetést teljesítő Matteo de Aguire testvér, aki korábban maga is volt fogoly Algírban, jól ismerte a helyi nyelvet és a politikai helyzetet. De őt is jól ismerték. Érkezésének híre hamar eljutott Algírba. Az ekkor már török hatalom alatt álló városban érthetően gyanakodva fogadták. Kémkedés vádjával gyanúsították még a társaságában érkezett Zirano atyát is, és elfogatási parancsot adtak ki ellene. A városban egyre feszültebb lett a légkör, a kalóz-muzulmán vezetés a közelben állomásozó spanyol hajók támadásától tartott.

Ebben a helyzetben Zirano atya küldetése szinte reménytelenné vált. Mindössze négy, Algír környéki gazdaságokban fogva tartott keresztényt sikerült kiszabadítania. Végül maga is fogságba esett, és kémkedés vádjával halálra ítélték. 1603. január 25-én kegyetlen brutalitással végezték ki. Szemtanúk vallomása szerint tunikában, nyakában lánccal vezették végig a város fő utcáján a muzulmán lakosság vad üvöltözése közepette. Eközben ő hangosan imádkozott. Végül élve megnyúzták, majd bőrét kifüggesztették a városkapura, elrettentő jelként a keresztények és a kereszténységgel rokonszenvező helyi lakosok számára. Holttestét végül unokabátyja temette el, akinek sikerült kiszabadulnia a fogságból.

A keresztény hit elleni gyűlöletből megölt Zirano atyát szülőföldjén századokon át vértanúként tisztelték. Hivatalosan Ferenc pápa pontifikátusa alatt, 2014. október 12-én Sassariban avatták boldoggá. Liturgikus emléknapja január 25.

Koncz Éva

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút

TOVÁBBI CIKKEKINNEN-ONNAN