Boldog Gerhard Hirschfelder (1907–1942)

Gerhard Hirschfelder a sziléziai Glatz (ma Kłodzko) városában született 1907. február 17-én, német anya és zsidó apa házasságon kívüli fiaként. Két nappal később a glatzi Nagyboldogasszony-templomban részesült a keresztség szentségében. A papi hivatás már gyermekkorában vonzotta. Gimnazistaként tevékenyen részt vett az 1909-ben alapított Quickborn-Arbeitskreis életében. A két világháború közötti időszakban a Quickborn, amelyet 1933-ig a neves teológus és író, Romano Guardini vezetett, Németország egyik vezető katolikus mozgalmának számított. Gerhard személyiségének alakulására és későbbi papi munkásságára nagy hatással voltak a közösségben megismert keresztény értékek és magatartásformák. Ezek a tapasztalatai érlelték meg alapvető szerénységgel, szívbéli alázattal párosult keresztény bátorságát, ami papi hivatásában leginkább az ifjúság keresztény neveléséért való határozott kiállásában mutatkozott meg.

A korabeli kánonjog tiltotta a törvénytelen gyerekek felvételét papi szemináriumokba, Gerhard mégis megkapta az egyházi jóváhagyást, ami ugyancsak elkötelezett vallásos buzgalmát és feddhetetlen jellemét igazolja. Filozófiai és teológiai tanulmányait a Breslaui (ma Wrocław) Egyetemen végezte. 1932. január 31-én szentelték pappá.

Gerhard atya rövid, tízéves papi tevékenysége három időszakra osztható. Szentelése után hét évig szolgált káplánként a czermnai Szent Bertalan plébánián. Fő feladata, a hitoktatás és az ifjúsági lelkipásztori szolgálat mellett gyakran helyettesítette cukorbetegséggel küzdő plébánosát. Odaadó szolgálatkészségével, a keresztény értékek melletti kiállásával hamar kivívta környezete elismerését és tiszteletét, de az ateista államhatalom üldözését is. Prédikációi nagy hatással voltak a hívekre, csakúgy, mint az általa szervezett misztériumjátékok és színházi előadások. Különösen nagy hangsúlyt fektetett a fiatalok vallásos nevelésére, mivel felismerte, hogy tőlük függ az Egyház és az emberiség jövője. Már ezekben az években ellentétbe került a Németországban megerősödő nemzetiszocializmus képviselőivel. A korlátozások és megfélemlítések ellenére sem hátrált meg, bátran és határozottan kiállt az evangéliumi tanítás védelmében.

1939-ben tragikus körülmények között két napon belül veszítette el két legközelebbi családtagját. Édesanyja 54 évesen vízbe fulladt, nagyanyja egy nappal később hunyt el.

Nem sokkal szerettei elvesztése után Gerhard atyát a habelschwerdti Szent Mihály Arkangyal-templomba helyezték, ahol 1939 és 1941 között káplánként szolgált két másik paptársával. Áthelyezésével rövid időre kikerült a náci hatalom látóköréből. Ez a békésebb időszak azonban nem tartott sokáig. A fiatal pap az új egyházközségben is töretlen lelkesedéssel folytatta lelkipásztori munkáját, az erősödő ateista nyomás nem tudta megfélemlíteni. Elsősorban a gyermekek és a fiatalok vallásos nevelésével hívta fel magára ismét a figyelmet. Tudatosan igyekezett megóvni őket a Hitlerjugend ateista és vallásellenes propagandájától. Miután az iskolákban és a gimnáziumokban beszüntették a hitoktatást, a gyerekek számára a templomban tartott formációs találkozókat, a fiatalokat pedig titokban házaknál gyűjtötte össze, hogy a hit igazságaira nevelje őket.

1939-ben kinevezték a glatzi esperesi kerület ifjúsági lelkipásztori felelősévé. Rendszeresen találkozott a fiatalok képzéséért felelős paptársaival, zarándoklatokat szervezett közeli kegyhelyekre, amelyeken több ezer fiatal vett részt.

A nácizmus hívei rövid időn belül új helyén is üldözni kezdték. Folyamatos megfigyelés alatt állt, időnként ki is hallgatták. Végül 1941 nyarán letartóztatták, és börtönbe zárták. A börtönben született több híres elmélkedése, többek között a keresztútról, Szent Pál leveleiről, a papságról és a házasságról.

1941 decemberében átszállították a dachaui koncentrációs táborba. Itt halt meg 1942. augusztus 1-jén, az embertelen körülmények és kínzások következtében. Halálának közvetlen oka tüdőgyulladás volt.

Boldoggá avatási eljárását a hívek kezdeményezésére indították el 1998- ban. 2010. szeptember 19-én, XVI. Benedek pápa pontifikátusa idején avatták boldoggá a münsteri dómban.

Koncz Éva