Henri Planchat 1823. november 8-án született a nyugat-franciaországi La Roche-sur-Yon városában, jámbor katolikus szülők gyermekeként. Apja bíró volt. Henri, apja akaratát követve szintén jogi végzettséget szerzett, de a diploma megszerzése után azonnal beiratkozott az Issy-les-Moulineaux-i papi szemináriumba. 1850. december 21-én szentelték pappá.
Teológiai tanulmányai alatt ismerte meg Jean-Léon Le Prevost-t, a Páli Szent Vince Szerzetesi Intézmény alapítóját. Az irgalmas szeretet nagy francia apostolának karizmája már korábban is közel állt hozzá. Saját hivatását is a rászorulók segítésében és a szeretet evangéliumának hirdetésében ismerte fel. Belépett a fiatal szerzetesközösségbe, amelynek első papja lett.
Lelkipásztori szolgálatát kezdettől apostoli buzgósággal végezte. Szerény életvitelével, egyszerűségével képes volt megnyerni az egyháztól eltávolodott és a papokkal szemben sokszor ellenséges munkásokat is. Fáradhatatlanul, magát nem kímélve hirdette az evangéliumot és szolgálta a legszegényebbeket. Az intenzív munka végül felőrölte erejét. Néhány hónapra el kellett utaznia Olaszországba, hogy kipihenje magát.
Miután visszatért Párizsba, 1853-ban néhány rendtársával együtt a kallódó fiúk nevelésének szentelte életét. Később két évig Arrasban dolgozott nevelőként egy árvaházban. 1863-ban ismét Párizsba került, ahol a Szent Anna Oratórium lelkésze lett. Jótevők segítségével sikerült kialakítania egy új, nagyobb központot játszótérrel, tornateremmel, műhelyekkel és egy nagy kápolnával. Munkatársaival közel ötszáz fiatal fiú és inas keresztény képzéséről gondoskodott.
Lelkipásztori szolgálata azonban nem korlátozódott a fiatalok nevelésére. Mindenkivel szerette volna megismertetni Krisztus örömhírét. Nagy hangsúlyt fektetett a szentségi élet elmélyítésére. Híveit a gyakori gyónásra és a rendszeres szentáldozásra buzdította, ami a tizenkilencedik században még nem volt általános gyakorlat az Egyházban. A gyerekek mellett felnőtteket is rendszeresen készített fel az első szentáldozásra. Sok kapcsolatban élő párt ő készített fel a házasság szentségére. Párizs külvárosában az egyik legismertebb és legnépszerűbb katolikus pap volt, különösen a szegény néprétegek köreiben.
1870-ben kitört a porosz–francia háború. Henri Planchat atya széleskörű hazafias és karitatív tevékenységével segítette a háború áldozatait. Sok időt szentelt a Párizst védő katonák lelki gondozására is. A vesztes háborút követő Párizsi Kommün idején tovább folytatta apostoli és karitatív munkáját a főváros legszegényebb rétegei körében. Soha nem végzett semmilyen politikai tevékenységet. A rászorulók, a szegény munkáscsaládok, az olasz emigránsok szolgálatát tekintette legfőbb küldetésének. A Kommün azonban épp a legszegényebb dolgozó rétegeket akarta bevonni a zavargásokba, ezért igyekeztek eltávolítani a munkásokkal foglalkozó papokat és szerzeteseket. Planchat atyát 1871. április 6-án, nagycsütörtök napján tartóztatták le. Épp az első szentáldozásra készített fel egy csoport gyermeket és felnőttet. 200 katonát küldtek érte, mivel attól tartottak, hogy az emberek tiltakozni fognak papjuk elhurcolása ellen.
Negyven napot töltött fogságban több paptársával együtt. Mindannyian elmenekülhettek volna Párizsból, mégis a városban maradtak, mivel nem akarták magukra hagyni azokat, akiket szolgáltak. Teljesen ráhagyatkoztak Istenre és az Ő akaratára. Készek voltak a vértanúságot is vállalni. Erről tanúskodnak a börtönből írt leveleik is.
A foglyok között volt néhány jezsuita is, akiknek sikerült becsempészniük az Oltáriszentséget. Kivégzésük előtt így mindannyian meggyóntak és megáldozhattak. A szentségekkel megerősítve várták az Úrral való találkozást.
Henri Planchat a hírhedt Haxo utcai vérengzés áldozataként halt meg 1871. május 26-án. Mindvégig megőrizte lelki békéjét. Gyilkosainak is szívből megbocsátotott.
A Párizsi Kommün vértanújaként avatták boldoggá négy paptársával együtt a párizsi Saint-Sulpice templomban, 2023. április 22-én.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")