Kezdőlap Egyéb Boldog Jacinto Vera (1813–1881)

Boldog Jacinto Vera (1813–1881)

Jacinto Vera 1813. július 3-án született egyszerű, szegény katolikus szülők gyermekeként. Az Atlanti-óceán vizein, Brazília partvidékeinél látta meg a napvilágot, egy hajó fedélzetén. Családja épp Uruguayba emigrált a Kanári-szigetekről. A partra szállás után még két évig keresték helyüket választott új hazájukban, végül Abra del Mallorquín-ban telepedtek le, és mezőgazdasági munkákból éltek. 1826-ban Toledóba költöztek, ahol már saját földjükön gazdálkodtak.

Jacinto Vera családja körében töltötte gyermek- és fiatalkorát, osztozott örömeikben és megpróbáltatásaikban, részt vett a gazdasági munkákban. Keresztény neveltetésben részesült. Tizenkilenc éves korában egy lelkigyakorlaton érezte először az Úr hívó szavát. Papi hivatását azonban anyagi okok miatt csak néhány évvel később tudta megvalósítani. 1836-tól a jezsuiták Buenos Aires-i szemináriumában végezte teológiai tanulmányait. 1841-ben szentelték pappá ugyancsak Buenos Airesben. Első szentmiséjét is itt mutatta be.

Pappá szentelése után visszatért hazájába. 1842–1859 között a canelonesi egyházközség káplánjaként, majd plébánosaként szolgált. Már papként kitűnt buzgóságával. Hivatását kezdettől szolgálatnak tekintette, és legfőbb gondja az volt, hogy mindenkivel megismertesse az evangélium életadó erejét.

1859-ben kinevezték Montevideo apostoli helynökévé. Új hivatalát is a rá jellemző odaadással töltötte be. Papjai példaképe, a papképzés és a lelkipásztori szolgálat igazi apostola volt. Továbbra is fáradhatatlanul hirdette az evangéliumot. Hosszú missziós utakat is vállalt, hogy Krisztus örömhírét mindenkihez elvigye. Az Egyház jogainak és önállóságának védelmezése miatt végül összeütközésbe került a kormánnyal, 1862-ben el kellett hagynia az országot. Egy évet Buenos Airesben töltött. 1863 augusztusában tért ismét vissza Uruguayba.

1865-ben püspökké szentelték. Az apostolok utódaként még nagyobb buzgósággal folytatta lelkipásztori szolgálatát. 1867-ben Európába utazott, hogy misszionáriusokat toborozzon hazájába. 1869 decemberétől 1870 októberéig részt vett az első Vatikáni Zsinat ülésein. A zsinat után a Szentföldre zarándokolt, hogy meglátogassa Krisztus földi életének szent helyszíneit.

A zsinat és a zarándokút kegyelmeivel megerősítve, 1871. január­ 25-én tért vissza Montevideóba. A következő években tovább fáradozott Uruguay békés fejlődéséért. Minden erőfeszítést megtett a polgárháború által sújtott ország belső rendjének helyreállítása és az evangelizáció fellendítése érdekében. Segítségére voltak ebben azok a külföldi misszionáriusok is, akik meghívására érkeztek Uruguayba. Több szerzetesrend, köztük a jezsuiták, a szaléziak, a domonkosok, a kapucinusok és a vincés közösségek letelepedését támogatta. Visszaemlékezések szerint Jacinto Vera maga is igazi misszionárius volt. Szorgalmazta a világi keresztények aktív részvételét az Egyház evangelizációs tevékenységében. A város és a vidék apostolaként, a szegények atyjaként és barátjaként ismerték. Háromszor járta be az országot, hogy személyesen lássa az emberek szükségeit. Támogatta a polgárháborúk sebesültjeit, a betegeket és a szegényeket. Mivel maga is nehéz körülmények között nőtt fel, át tudta érezni az egyszerű, szegény emberek helyzetét.

Jacinto Vera ugyanakkor az imádság embere volt. Apostoli buzgósága és a rászorulók iránti karitatív érzékenysége is mély hitéből, a Gondviselésbe vetett bizalmából táplálkozott. 1875. június 4-én Jézus Szentséges Szívének szentelte hazáját.

1878. július 13-án kinevezték az­ újonnan létrehozott Montevideói Egy­házmegye első püspökévé. 1878 decemberében megáldotta Uruguay első szemináriumának alapkövét. Püspökként különösen nagy hangsúlyt fektetett a papképzésre, a katolikus oktatás és sajtó előmozdítására.

Kora és egészégi állapotának rom­lása sem akadályozta apostoli buzgóságában. Élete végéig fáradhatatlanul hirdette Krisztus örömhírét. Isten szeretete és az ebből táplálkozó önzetlen felebaráti szeretet ösztönözte minden tevékenységében. Rendszeresen látogatta az egyházközségeket és a missziókat.

Utolsó vizitációs útjára 1881. április 28-án indult el. A fárasztó és kényelmetlen utazást megnehezítette a folyamatos esőzés. Vera püspök egyébként is gyenge egészségi állapota az út során rohamosan romlani kezdett. Május 5-én állapota válságosra fordult, de a haldoklók szentségeiben még tiszta tudattal részesült. Másnap, 1881. május 6-án szólította magához az Úr missziós útja végállomásán, Pan de Azúcarban.

Uruguay első püspöke az életszentség hírében hunyt el. Boldoggá avatási eljárását 1935-ben kezdeményezte a montevideói egyházmegye. 2023. május 6-án, égi születésnapján avatták boldoggá az ugyancsak emigráns családból származó dél-amerikai Ferenc pápa pon­ti­fi­ká­tu­sa idején.

Koncz Éva