Boldog Marguerite Rutan

A marxista történelemírás által „nagy” jelzővel illetett francia forradalom, amely a „régi rendszer” megdöntésére irányult, az egyháztörténelembe a modern kori keresztényüldözés és vallásellenes magatartás kirobbantásával írta be magát. A „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszavát hirdető forradalmi erők általános támadást indítottak a gyűlölt uralkodó osztály szövetségesének tekintett Egyház ellen, a papokat deportálták, a szerzetesrendek működését betiltották. A hitükhöz hű papok és szerzetesek közül, akik ezekben a nehéz időkben is igyekeztek hivatásukat teljesíteni, sokan vértanúkként fejezték be életüket. A francia forradalom mártírjai között tiszteli az Egyház többek között Marguerite Rutan vincés nővért, aki egész életét a betegek ápolásának szentelte.

Marguerite Rutan a franciaországi Metz városában született 1736. április 23-án. Születése napján megkeresztelték a helyi plébániatemplomban. Szülei egyszerű, de hívő katolikus emberek voltak. Tizenhét gyermekük közül Marguerite nyolcadikként érkezett.

Gyermekkorától megmutatkozott alázatos szolgálatkészsége és őszinte fogékonysága mások problémái, szenvedései iránt. Szívesen segített szüleinek a háztartási munkákban. Később apja vállalkozásának könyvelését is ő vezette. Szíve mélyén azonban egyre határozottabban érezte, hogy az Úr a rászorulók, elsősorban a betegek szolgálatára hívja.

Huszonegy éves korában, 1757-ben belépett Páli Szent Vince irgalmas nővéreinek szerzetesközösségébe. A rendben különböző feladatokkal bízták meg az alapító szelleme szerint, aki arra tanította lelki leányait, hogy ne kötődjenek helyekhez, feladatokhoz, se személyekhez. Marguerite minden megbízást igyekezett az engedelmesség és a szeretet szellemében a lehető legjobban ellátni. Az évek során nagy tapasztalatot szerzett a kórházi betegápolás minden területén.

1779-ben a daxi püspök azzal a kéréssel kereste meg az irgalmas nővéreket, hogy vállalják el a város egyik kórházának vezetését. Az újonnan alakult, hétfős közösség elöljárója Marguerite lett. A rá jellemző buzgósággal és szakértelemmel szervezte meg a kórházi munkát. Nagy figyelmet szentelt a betegek megfelelő ellátására, de a kórházon kívül is kereste, hogyan segítheti a rászorulókat. Különösen szívén viselte az árva gyerekek sorsát.

Vészterhes idők voltak ezek Franciország történelmében. Miután 1789-ben kitört a forradalom, egyre több sebesült katona került a nővérek vezetése alatt álló daxi kórházba. A dokumentumok és a tanúvallomások alapján tudjuk, hogy Marguerite nővér, ugyanúgy, mint korábban, most is sikeresen nézett szembe az előtte álló új kihívásokkal. Eredményes munkája azonban nem mindenkiben váltott ki elismerést. Ellenkezőleg, ez vezetett végül elítéléséhez és kivégzéséhez. Növekvő szakmai hírneve nem kerülhette el a forradalmárok figyelmét. A régi rend és az egyház ellen érzett egész gyűlöletük elsősorban épp a kiemelkedő, tekintélynek tartott személyek ellen irányult. Leginkább ők testesítették meg számukra azt, amit elítéltek, megvetettek, és amit minden erejükkel igyekeztek elpusztítani azért, hogy felépíthessék az általuk elképzelt új társadalmi rendet.

Az egyházellenes intézkedések és a forradalmi terror erősödésével Margureite nővér helyzete is egyre veszélyesebbé vált. Ő ennek ellenére továbbra is hűségesen teljesítette hivatását. 1793 decemberében végül koholt vádak alapján letartóztatták, személyes használati tárgyait lefoglalták. A szentestét már a női börtönné átalakított kármelita kolostorban töltötte 54 rabtársa körében. Első kihallgatására 1794. január 15-én került sor. Időközben újabb vádak merültek fel ellene. A rendházban tartott házkutatás során ugyanis olyan tárgyakat és iratokat találtak, amelyek a forradalmárok szerint egyértelműen bizonyították Marguerite nővér forradalom- és hatalomellenes nézeteit. Végül nővértársait is letartóztatták. Az ellenük megfogalmazott vádak hűen tükrözik a korszellemet: vallási fanatizmus, babonaság, arisztokrata magatartás.

Marguerite Rutan számára a kihallgatások során semmilyen lehetőséget nem biztosítottak, hogy védekezzen az ellene felhozott vádakkal szemben. 1794. április 9-én guillotine általi halálra ítélték. Az ítéletet még aznap végre is hajtották.

Marguerite Rutant 2011-ben avatta boldoggá Egyházunk.

Koncz Éva

• 
  Boldog Scheffler János
• 
  Tetoválásom van – lehetek lelkész?
• 
  Megújul Tamási temploma
• 
  Ferenc pápa sürgető szavai
• 
  Végéhez ért a Mindszenty József életét és korát feldolgozó vetélkedőnk
• 
  A Don-kanyar zarándoka