Francisca de Paula de Jesus, közismert nevén Nhá Chica a brazíliai Săo Joăo del-Rei városában született 1808-ban, más források szerint 1810-ben. Születésének pontos dátumát nem ismerjük. Néger rabszolganő gyermeke volt, bár ő maga már a rabszolgaság eltörlése után látta meg a napvilágot. Tízéves korában anyjával és bátyjával együtt Baependi városába költöztek. Nem sokkal ezután az édesanya meghalt. Halála előtt gyermekeit az Úr és Szűz Mária oltalmába ajánlotta. A két árva ettől kezdve egyedül élt, valószínűleg a környék jóakaratú emberei gondoskodtak róluk.
Francisca már kislány korában kitűnt mély jámborságával, amelyben meghatározó volt a Szűzanya iránti gyermeki tisztelete. Minden örömét és bánatát égi Édesanyjával osztotta meg, akit leggyakrabban csak „Asszonyomnak” szólított. Egész életében Mária vezette, aki rendkívüli adományokkal ajándékozta meg az egyszerű, szegény és tanulatlan lányt.
A házassági ajánlatokat visszautasította, soha nem ment férjhez. A szerzetesi életre sem érzett elhívást. A világban élve szolgálta Istent és az embereket. Mindenkiről anyai szeretettel gondoskodott, aki hozzá fordult és bármiben segítségét kérte. Már fiatal lányként sokan megkeresték, hogy tanácsot vagy imát kérjenek tőle nehéz helyzetekben. Nhá Chica mindenkivel megértette magát: gazdagokkal és szegényekkel, nem tett különbséget az emberek között. És ha mégis, mindig a legnehezebb helyzetben lévő szegényeket részesítette előnyben. A rászorulók iránti gondoskodó szeretete miatt „a szegények anyjának” is nevezték.
Nhá Chica élete végéig egyedül élt, mégsem volt soha magányos. Ajtaja mindig nyitva állt az emberek előtt. Szívesen meghallgatta mások gondjait, bajait. Tudott együtt örülni azokkal, akik örültek, és együtt sírni a sírókkal. Mindenkihez volt egy vigasztaló, bátorító szava, soha nem utasított el senkit, aki felkereste. Bár tanulatlan, egyszerű nő volt, mégis kivételes bölcsesség jellemezte. Sokan fordultak hozzá fontos döntések előtt, még üzleti kérdésekben is kikérték tanácsát.
Környezete már életében szentnek tartotta, ő maga azonban megőrizte természetes alázatát. Ha valaki megkérdezte, honnan van kivételes bölcsessége, szerényen csak annyit válaszolt: onnan, hogy hittel imádkozom. Imádságos élete által, a Szűzanya vezetésével igazi közvetítő lett Isten és az emberek között.
Életszentségének és természetfeletti adottságainak híre egyre inkább elterjedt. Messzi földről is érkeztek emberek, hogy megismerjék, beszélhessenek vele, tanácsát, de főleg közbenjárását kérjék. Nhá Chica soha nem fáradt bele mások szolgálatába. Mindenkit egyforma szeretettel fogadott, meghallgatta az emberek bánatát, fájdalmát, kéréseiket.
Csak a pénteki napokon nem fogadott senkit. Ezt a napot, amikor az Egyház Jézus Krisztus értünk vállalt kínszenvedésére és megváltó halálára emlékezik, egészen az imádságnak, a bűnbánatnak és a vezeklésnek szentelte. Élete végéig megőrizte különös tiszteletét a Boldogságos Szűz Mária iránt. Bátyja halála után örökségéből és adományokból egy kis kápolnát is épített háza mellett a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. Ettől kezdve itt imádkozott mindazokért, akik közbenjárását kérték.
Nhá Chica írástudatlan volt. Mindig nagy örömére szolgált, ha valaki a Szentírást felolvasta neki. Máriához hasonlóan ő is szívében őrizte a szent Igéket. Gyakran elgondolkozott azok értelmén, és a maga egyszerűségében igyekezett életét a megismert tanítás szerint alakítani.
Az életszentség hírében hunyt el 1895. június 14-én. Négy nappal halála után temették el az általa épített kápolnában. Holttestéből a tanúk vallomása szerint titokzatos rózsaillat áradt. Ugyanezt tapasztalták 103 évvel később, amikor a boldoggá avatási eljárás során földi maradványait exhumálták.
Nhá Chica egykori lakhelye halála után zarándokhely lett. A kegyhely nyilvántartásában mintegy húszezer imameghallgatást jegyeztek fel. A templom mellett működő Nhá Chica Intézet, amelyet jótevők, Nhá Chica tisztelői tartanak fenn, rászoruló gyermekeket támogat.
Nhá Chicát, a szegények anyját hivatalosan 2013. május 4-én avatta boldoggá az Egyház. Liturgikus emléknapja június 14.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")