Boldog Odoardo Focherini (1907–1944)

Odoardo Focherini az észak-olaszországi Carpi városában született 1907. június 6-án. Gyermekkorától megmutatkozott őszinte vallásossága, amely rendszeres szentségi és imaéletéből táplálkozott. Állandó lelki vezetője volt, ami nagy segítséget jelentett számára, különösen a fiatalkor küszöbén, amikor minden ember a hivatását, az élet értelmét, célját keresi.

Odoardo Focherini saját küldetését a hétköznapi élet megszentelésében ismerte fel. Tudatosan kereste a Krisztussal való bensőséges egyesülés lehetőségeit a világi élet körülményei között. Lelkiségére különösen nagy hatással volt kapcsolata Zeno Saltini atyával, akit hazájában elsősorban a katolikus világi híveket egyesítő Normadelfia közösség alapítójaként ismernek. A közösség tagjai az első keresztények példáját követve a krisztusi szeretetközösség megvalósítására törekszenek a tevékeny felebaráti szeretet gyakorlása, egymás kölcsönös segítése által.

Focherini mindössze tizenhét éves, amikor 1924-ben a Saltini vezetésével alapított L’Aspirante című katolikus ifjúsági lap terjesztője lesz. Ekkor jelennek meg első saját cikkei is. Az újságírást, illetve médiaapostolkodást élete végéig élethivatásának tekintette. Nagy hangsúlyt fektetett a hiteles és sokoldalú tájékoztatásra, de a médiában rejlő nevelési lehetőségeket is igyekezett kiaknázni.

Fiatalkorától fontos feladatának tekintette a fiatalok, különösen a fiatal fiúk erkölcsi képzését, nevelését. Az elsők között ismerte fel az új ifjúságnevelő mozgalom, a cserkészet jelentőségét, és igyekezett azt hazájában is megismertetni. 1926- ban megalapította szülővárosa első cserkészcsapatát, nem sokkal ezután a cserkészet egyházmegyei felelősévé választották.

1928-ban a Katolikus Akció vezetőségi tagja lett Carpiban. 1929-ben ugyancsak Carpiban az első egyházmegyei eucharisztikus kongresszus titkárává választották. Az esemény tudósítójaként került kapcsolatba az Avvenire országos katolikus napilappal, amelynek később munkatársa lett.

1930. július 9-én, öt év jegyesség után, feleségül vette Maria Marchesit. Házasságukból hét gyermek született. Focherini, mint példás, szerető férj és édesapa, odaadó gondoskodással vette körül családját.

Saját egyházmegyéjében továbbra is aktívan részt vett szinte minden jelentős egyházi esemény szervezésében. Újságíróként fontos küldetésének tartotta az igazság szolgálatát, ami a harmincas évek végétől kialakuló új politikai helyzetben a hiteles tájékoztatás mellett egyre inkább a rászorulók és üldözöttek melletti kiállást is jelentett.

A háború éveiben feleségével együtt bekapcsolódtak a Vöröskereszt segélyakcióiba. A náci hatalom térhódításával Olaszországban is egyre égetőbb problémává vált a zsidó lakosság fokozódó üldözése. Focherini kezdettől részt vett az olaszországi zsidóság külföldre menekítésében. Egy nap az Avvenire igazgatója lengyelországi zsidók egy csoportjának mentésével bízta meg. Hamis dokumentumokkal sikerült is őket Olaszországból kimenekítenie. Ezt követően Don Dante Sala és munkatársaik segítségével még legalább 100 zsidó életét mentették meg azáltal, hogy hamis iratokkal kimenekítették őket az országból.

Odoardo Focherinit 1944. március 11-én tartóztatták le a carpi kórházban, ahonnan egy zsidó orvost próbált kimenteni. A börtönben, majd a koncentrációs táborban is megőrizte töretlen hitét. Ez adott neki erőt a szenvedések hősies, sőt derűs viseléséhez. Fogsága alatt is igyekezett segíteni rabtársain, később sokan állították, hogy neki köszönhetik az életüket.

Harminchét évesen halt meg, 1944. december 27-én, a hersbrucki koncentrációs táborban. Tisztelete halála után is tovább élt. Hősies életmentő tevékenységét több rangos kitüntetéssel is elismerték. 1969-ben barátjával, Dante Sala atyával együtt jegyezték fel nevét a Világ Igazai közé.

Boldoggá avatási eljárását csak 1996-ban kezdeményezte egyházmegyéje, miután bebizonyosodott, hogy Isten Szolgáját hitéért üldözték és mártírként, „in odium fidei” (a hit iránti gyűlölet miatt) halt meg. 2013. június 15-én avatták boldoggá szülővárosában.

A fiatalon elhunyt olasz vértanú azonban nemcsak vértanúként, de elkötelezett laikus hívőként, a katolikus sajtóapostolság képviselőjeként, szerető férjként és családapaként is példakép lehet a keresztények számára.

Koncz Éva