„Az igazságosság szükséges, de nem elégséges, felülmúlhatja és felül is kell múlnia azt a szeretet törvényének” – vallotta a fiatalon meggyilkolt szicíliai bíró, Rosario Livatino, aki hívő keresztényként a földi igazságszolgáltatás és az evangéliumi irgalmas szeretet összeegyeztetését tekintette fő hivatásának. Krisztusba vetett hitéért és a keresztény erkölcs iránti hűségéért kész volt életét is feláldozni. A maffia áldozatát ma a hit és az igazságosság vértanújaként tiszteli az Egyház.
Rosario Angelo Livatino a szicíliai Canicatti városában született 1952. október 3-án. Szerető családi légkörben nőtt föl egyszülött gyermekként. Ő maga is mindent megtett, hogy szülei szeretetét viszonozza gyermekként és felnőttkorában is.
Kiskorától kitűnt józan ítélőképességével, tisztánlátásával és bölcsességével. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, kiváló eredménnyel. Folyamatosan elmélyítette tudását, és ösztönösen az élet legfontosabb kérdéseit kutatta. Az érettségi után beiratkozott a Palermói Egyetem Jogi Karára. 1975-ben summa cum laude minősítéssel fejezte be tanulmányait. A diplomamunkája első oldalára írt mottó – Sub tutela Dei (Isten oltalma alatt) – később egész életének vezérgondolata lett.
Rosario Livatino elkötelezett katolikus közegben nőtt fel, és tanulmányai sem szakították el hitétől. Tudományos, majd szakmai munkásságát is folyamatosan igyekezett összeegyeztetni az Egyház tanításával és keresztény meggyőződésével. Középiskolás korától aktívan bekapcsolódott az Olaszországban népszerű Katolikus Akció tevékenységébe. Rendszeresen olvasta a Szentírást, és a törvény képviselőjeként is a legfőbb Igazság szolgálatát tekintette elsődleges feladatának.
Mindennapjait átjárta az evangélium lelkülete, mások iránti tisztelete és szeretete mély imaéletéből táplálkozott. Munkába menet rendszeresen betért az agrigentói Szent József-templomba, ahol csendben az Úrra bízhatta napját. Az Eucharisztiában rejtőző Jézus volt legfőbb támasza és erőforrása. Vasárnaponként is inkább olyan templomba ment, ahol feltűnés nélkül vehetett részt a szentmisén. Nem félt megvallani hitét, de soha nem hivalkodott azzal. A hit megvallása számára elsősorban az evangélium értékei szerinti életet, konkrét tetteket, hiteles tanúskodást jelentett.
Krisztus tanítványaként az igazságszolgáltatás terén végzett munkájával a kölcsönös megbecsülésre és testvéri szeretetre épülő társadalmi rend helyreállítását kívánta szolgálni. Ezért soha nem a bűnöst ítélte el, hanem a bűnt, miközben a bűnös lelkének megmentésére törekedett. Ítéleteit az általa megismert igazsághoz és igazságossághoz szabta. Íróasztalán mindig ott volt a Szentírás és egy feszület. Minden ügyet a Legfőbb Bíró színe elé vitt, mielőtt ítéletet hozott volna. Így volt képes az elítéltekben is meglátni az embert, és a bűnösök iránt is tiszteletet tanúsítani.
Ugyanakkor határozottan és bátran védelmezte az igazságosságot egy olyan társadalmi közegben, amelyben a társadalmi jogszabályokat nemegyszer felülírják a hírhedt maffia törvényei. Rosario Livatino bíró elszántan küzdött a maffia ellen, noha jól ismerte kegyetlenségüket és ellenségeikkel szemben alkalmazott leszámolási módszereiket. Kezdettől tudatában volt tehát azoknak a veszélyeknek, amelyeknek ki volt téve. Ezért mondott le önként a házasságról. Testőri védelmet sem igényelt. Ő maga kész volt a vértanúságot is vállalni hitéért, de nem akarta, hogy ártatlan emberek szenvedjenek, vagy saját életüket kockáztassák miatta. Egyedül volt azon a napon is, amikor a halálos lövés érte.
1990. szeptember 21-én munkába tartott, amikor az országúton a Stidda, az agrigentói maffia emberei megölték. Halála nemcsak közvetlen környezetét, de az egész olasz közvéleményt mélyen megrendítette. 1993. május 9-én II. János Pál pápa személyesen kereste fel a szicíliai várost, hogy a helyszínen emelje fel szavát a helyi bűnszervezetek ellen.
A büntetőeljárás során bebizonyosodott, hogy Livatino bírótól szilárd hite és erkölcsi tartása miatt akartak megszabadulni ellenfelei. Gyakorló katolikusként ugyanis lehetetlen volt megvesztegetni vagy megfélemlíteni. Ezért mondták ki rá a halálos ítéletet. Halála által azonban vértanúvá, tanúságtevővé, a hit és az igazságosság példaképévé vált.
Az agrigentói székesegyházban avatták boldoggá 2021. május 9-én, II. János Pál 1993-as látogatásának évfordulóján. Ő az első bíró, akit boldoggá avatott az Egyház.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")